Az agyunk elsőre valódi arcként kezeli az emojikat

A Psychophysiology folyóiratban megjelent kutatás szerint az agyunk meglepő dolgot művel, amikor egy emoji-arcot lát: a legelső századmásodpercekben úgy reagál rá, mintha valódi emberi arc lenne. A karikírozott, sárga körök grimaszai – legyen az mosoly, düh, szomorúság vagy semleges – az első feldolgozási fázisban nem különülnek el élesen a hús-vér arcoktól. A Bournemouth University kutatói EEG -sapkával, 64 érzékelővel mérték a résztvevők agyi aktivitását, miközben fotókat és emoji-arcokat néztek különféle érzelmekkel. A jelmintákat ezután algoritmusokkal elemezték. A kutatók beszámolója szerint az algoritmusok nem tudták megbízhatóan megkülönböztetni a valódi arcokra adott reakciókat a rajzolt arcokra adottaktól: a jelek hasonló agyterületeken, szinte azonos időzítéssel jelentek meg. Az emojik által kiváltott válaszok már körülbelül 70 ezredmásodpercnél felbukkantak, míg a valódi arcoknál nagyjából 120 ezredmásodpercnél – neurológiai értelemben nem nagy eltérés. A szerzők szerint ez arra utal, hogy az agy részben átfedő neurális kódolást használ a valódi és az emoji-arcokhoz, vagyis eleinte mindkettőt „arcként” kezeli: szemek, száj, felismerhető érzelem – és ez már elég is az első feldolgozáshoz. Különbségek ugyanakkor vannak: a valódi arcok bizonyos pályákat erősebben aktiválnak, míg az emojik eltúlzott mimikája helyenként tisztább érzelmi jeleket ad. Ez részben megmagyarázza, miért működik jól az arctalan digitális kommunikáció: a rajzolt fejek személytelenek, mégis hoznak valamennyi „emberi” érzetet a szövegek közé. Az eredmények nem tisztázzák, hogy mindez csak az arcokra érvényes-e, vagy a nem arcalapú jelek – például egy bizonyos mosolygó ürülék-ikon – is hasonlóan hatnak. Erre a későbbi vizsgálatok adhatnak választ.