Vérvizsgálat segíthet a fülzúgás felismerésében – fontos kutatási eredmények születtek

A fülzúgás az elektronikus zenei színtér egyik legsúlyosabb, mégis gyakran alábecsült egészségügyi kockázata. A hangos klubokban és fesztiválokon rendszeresen dolgozó DJ-k, producerek és technikusok éveken át jelentős zajterhelésnek lehetnek kitéve. Egy amerikai kutatási irány most arra utal, hogy a tinnitus, vagyis a külső hangforrás nélkül érzékelt fülcsengés vagy fülzúgás a jövőben vérvizsgálattal is könnyebben kimutatható lehet.

A UConn Health kutatói két klinikai vizsgálatban a prestin nevű fehérje vérben mérhető szintjét tanulmányozták. Az eredmények szerint a fülzúgással élő résztvevőknél magasabb prestinszintet mértek, mint a kontrollcsoportban. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a fehérje később a tinnitus egyik biológiai jelzőanyagaként, úgynevezett biomarkerként szolgálhat.

A prestin a belső fül csigájában található külső szőrsejtek működésében játszik fontos szerepet. Ezek a sejtek segítik a hangrezgések felerősítését és a hallás finomhangolását. A kutatók azt vizsgálják, hogy a vérben megjelenő prestin mennyisége összefüggésbe hozható-e a belső fül károsodásával és a fülzúgás kialakulásával.

A felfedezés jelentőségét az adja, hogy a tinnitus diagnosztizálása jelenleg nagyrészt a páciens beszámolójára épül. A fülzúgás hangját az orvos rendszerint nem tudja közvetlenül megmérni, ezért a vizsgálatok elsősorban a tünetek jellegére, gyakoriságára és az életminőségre gyakorolt hatására támaszkodnak. Egy megbízható vérvizsgálat új eszközt adhatna a szakemberek kezébe.

Gyógymódról vagy már alkalmazható diagnosztikai tesztről azonban még nincs szó. A márciusban publikált vizsgálatban 89, a júliusiban 82 ember vett részt. Az első kutatásban 49, a másodikban 41 résztvevő élt krónikus fülzúgással. Az eredményeket nagyobb és változatosabb betegcsoportokon is meg kell erősíteni, mielőtt a prestin önálló diagnosztikai eszközként szóba jöhetne.

A kérdés a klubkultúrában különösen fontos. Egyes DJ-k körében végzett vizsgálatokban a résztvevők közel háromnegyede számolt be fülzúgásról, a klubok hangnyomásszintje pedig elérheti a 108 dB(A)-t is. Ez nem jelenti azt, hogy minden DJ tartós halláskárosodást szenved, de jól mutatja, milyen jelentős kockázatot hordozhat a rendszeres, hosszú ideig tartó zajterhelés.

A következményekről több ismert elektronikus zenész is nyilvánosan beszélt. Thomas Bangalter, a Daft Punk tagja már a kétezres évek elején visszavett klubfellépéseiből hallásproblémái miatt. Moby szintén beszámolt tartós fülcsengéséről, Larry Heard pedig halláskárosodásával indokolta, hogy nagyrészt felhagyott a klubokban való fellépéssel.

A probléma ma is jelen van. A OneMusic korábban Martin Garrix fülzúgásáról írt, a producer pedig arról beszélt, hogy pályája elején nem fordított elég figyelmet a hallásvédelemre. Idén júniusban Purple Disco Machine is kénytelen volt lemondani több fellépését, miután fülzúgás mellett hirtelen halláscsökkenést tapasztalt.

A kutatások egyelőre nem változtatnak a mindennapi megelőzés alapelvein. A megfelelő csillapítású, zenészeknek készült füldugók, a hangerő tudatos szabályozása és a hangos környezetből tartott rendszeres szünetek továbbra is a legfontosabb óvintézkedések közé tartoznak. A klubok üzemeltetőinek és a technikai személyzetnek a hangnyomásszint ellenőrzésében is szerepük van. Egy korábbi, fiatal klubjárókat vizsgáló felmérés arra is rámutatott, hogy sokan a kockázatok ismeretében sem használnak hallásvédőt.

A UConn Health eredménye tehát elsősorban a tinnitus jobb megértése és mérhetősége felé jelenthet előrelépést. Ha a prestin valóban megbízható biomarkernek bizonyul, az később a kezelések kutatását is segítheti. Addig viszont a fülzúgást nem érdemes a hangos zene természetes velejárójának tekinteni: a tartósan fennálló tünetek, különösen a hirtelen hallásromlás, mielőbbi szakorvosi vizsgálatot indokolnak.