T-Pain ismét beperelte Akon kiadóját

T-Pain ismét bírósághoz fordult a karrierje korai éveit meghatározó Konvict Entertainment ellen. A szeptember 4-én, a Fulton County Superior Courton benyújtott, 80 oldalas keresetben az előadó 489 047,76 dollár elmaradt jogdíjat, annak kamatait és ügyvédi költségeit követeli az Akon által társalapított kiadótól. A keresetben megfogalmazott állításokról egyelőre nem született bírósági döntés, a Konvict pedig a nyilvánosság előtt nem reagált érdemben az új ügyre. 

A vita gyökerei több mint húsz évre nyúlnak vissza. T-Pain – polgári nevén Faheem Rashad Najm – 2005-ben kötött lemezszerződést a Konvicttal, majd még abban az évben megjelentette Rappa Ternt Sanga című debütáló albumát. Ezt követte többek között a 2007-es Epiphany és a 2008-as Three Ringz, vagyis az a korszak, amelyben az I'm Sprung, a Buy U a Drank és a Bartender révén a 2000-es évek amerikai pop- és R&B-hangzásának egyik meghatározó alakjává vált.

A mostani kereset szerint a többször módosított szerződés alapján T-Paint a disztribútoroktól befolyó nettó jogdíjak 75 százaléka illeti meg. Az új konfliktus középpontjában egy 1 304 127 dolláros összeg áll, amelyet a beadvány szerint a Zomba Recordings 2026. március 30-án fizetett ki a Konvictnak a 2025 második felében keletkezett bevételek után. 

T-Pain állítása szerint ebből június elején 489 047 dollárt valóban megkapott a Konvicttól, csakhogy számításai szerint ez mindössze a neki járó összeg fele volt. A fennmaradó rész azért vált vitássá, mert a pénz egy része a Konvicthoz kapcsolódó BuVisionhöz került. A céget Abou „Bu” Thiam, Akon öccse vezeti. 

A kereset alapján a Konvict azt kérte T-Pain képviselőitől, hogy a hiányzó összeget közvetlenül a BuVisiontől próbálják behajtani. Az előadó csapata júniusban meg is kereste a céget, ám állításuk szerint nem jutottak hozzá a pénzhez. T-Pain jogi képviselői ezt követően írásban jelezték a Konvictnak, hogy szerintük megszegte a megállapodást, de a beadvány szerint a kiadó nem rendezte a követelést. A BuVision nem alperese a mostani ügynek; az egyetlen alperes a Konvict Entertainment. 

Ez a részlet azért lényeges, mert a per nem egyszerűen arról szól, hogy egy előadó szerint rosszul számolták el a jogdíjait. T-Pain azt állítja, hogy a Konvicttal fennálló szerződéses kapcsolat alapján a fizetési kötelezettség a kiadót terheli, ezért szerinte nem neki kell egy kapcsolt vállalkozástól megszereznie a hiányzó összeget. Hogy ez az értelmezés helytálló-e, azt a bíróságnak kell eldöntenie.

Az ügyet még kellemetlenebbé teszi, hogy a két félnek már volt egy hosszú jogi csatája ugyanezen üzleti kapcsolat miatt. T-Pain 2018-ban perelte be először a Konvictot, többek között elmaradt kifizetések és elszámolások miatt. A kiadó akkor vitatta a felelősségét, az eljárás pedig évekig tartó közvetítés után 2025-ben egyezséggel zárult. A Konvict végül 114 ezer dollár kifizetését vállalta, az egyezség pedig a 2024 végéig beszedett jogdíjakat rendezte. 

Éppen ezért a mostani kereset egyik legfontosabb állítása az, hogy nemcsak a 2005-ös lemezszerződés, hanem a mindössze tavaly megkötött egyezség is sérülhetett. A 2026-ban kifizetett összeg már a korábbi megállapodással lezárt időszak után, a 2025 második felében keletkezett bevételekre vonatkozik. A felek tehát alig rendezték a régi vitát, máris újra ugyanannak az alapvető kérdésnek – kihez mennyi jogdíjnak kell eljutnia – a bírósági értelmezéséhez térhetnek vissza. 

Akon személyesen nem alperese az új pernek, ezért félrevezető lenne T-Pain és Akon közvetlen jogvitájaként kezelni az ügyet. A kereset a Konvict Entertainment ellen irányul, és jelenleg kizárólag T-Pain állításait tartalmazza. A bíróság még nem állapította meg, hogy a kiadó valóban tartozik-e a követelt 489 047 dollárral, illetve megszegte-e a korábbi egyezséget. 

A történet ugyanakkor jól mutatja, miért képesek évtizedekkel egy album megjelenése után is újra felszínre kerülni a régi lemezszerződések. A streamingkorszakban egy sikeres katalógus folyamatosan termelhet bevételt, miközben a pénz útja disztribútorokon, kiadókon, kapcsolt vállalkozásokon és különböző szerződéses elszámolásokon keresztül vezethet az előadóig. Egyetlen százalék, levonás vagy köztes kifizetés értelmezése így komoly összegeket jelenthet.

T-Pain esetében ráadásul nem egy háttérbe szorult katalógusról van szó. A 2000-es években megjelent felvételei ma is aktívan fogyasztott zenék, így a húszéves szerződés nem egyszerűen történelmi dokumentum: 2026-ban is közvetlenül meghatározhatja, hogyan oszlik el több mint egymillió dollárnyi újonnan keletkezett bevétel. A mostani per éppen ezért kevésbé a múltról, mint inkább arról szól, hogy egy régi megállapodás meddig és milyen formában követi az előadót.

A Konvict egyelőre nem nyújtott olyan nyilvános választ, amelyből megismerhető lenne a saját értelmezése a vitatott kifizetésről. Addig a 489 047 dolláros tartozás kizárólag T-Pain keresetében szereplő követelés, nem megállapított tartozás. Ha az ügy nem zárul újabb egyezséggel, a bíróság előtt most annak eldöntése következhet, hogy a 2005-ben kialakított jogdíjstruktúrát és a 2025-ös békét valóban megszegte-e a Konvict.