A Universal és a Sony a Suno egyik befektetőjét is vallomásra kötelezné

Újabb szereplőt vonna be a Suno ellen folyó szerzői jogi per bizonyítási szakaszába a Universal Music Group és a Sony Music Entertainment. A kiadók a Suno egyik jelentős befektetőjétől, a Lightspeed Venture Partnerstől követelnek dokumentumokat és tanúvallomást többek között a platform betanítási adatairól, licencelési próbálkozásairól és az AI-zenei szolgáltatás piaci hatásairól.

A Lightspeed szeptemberben indítványozta az idézés megsemmisítését, a kiadók azonban október 13-án benyújtott válaszukban azt kérték a bíróságtól, hogy kötelezze a befektetőt az együttműködésre. Az ügy jelenleg a Massachusetts-i szövetségi bíróság előtt zajlik; a Lightspeed külön eljárása időközben ugyanebbe a bíróságba került át. 

A Universal és a Sony összesen húsz olyan témát jelölt meg, amelyekről a Lightspeed képviselőjét meghallgatnák. Ezek között szerepel a Suno betanítási adatainak jogi kockázata, a befektetés előtti átvilágítás, a Suno vezetőivel fennálló szakmai kapcsolatok, valamint az, hogy a Lightspeed hogyan értékelte a vállalat zeneiparra gyakorolt hatását.

A kiadók olyan dokumentumokat is kérnek, amelyek a Suno betanításához használt adatokkal kapcsolatos üzleti kockázatokról, illetve az adatok licencelésére tett erőfeszítésekről vagy azok hiányáról szólnak. A keresett anyagok között lehetnek a befektető Sunóval kapcsolatos jogi és üzleti értékelései is.

A Lightspeed szerint a kérések túlterhelők és késedelmesek. A befektető azt állítja, hogy már 152 dokumentumot, összesen 1259 oldalnyi anyagot adott át hat, korábban egyeztetett kategóriában. Álláspontja szerint a most megjelölt tanúvallomási témák egy része ezekkel már lefedett, más részüket pedig inkább magától a Sunótól kellene kikérni.

A vita egyik érdekes pontja, hogy a Lightspeed többször is befektetett a Sunóba: támogatta a Series B, C és D finanszírozási köröket is. A kiadók szerint ezért a befektetőnek nemcsak a korábbi, 2025 júniusában lezárt kezdeti bizonyítási időszakban keletkezett releváns dokumentumokat kellene átadnia, hanem az ezt követően létrejött anyagokat is.

A Universal és a Sony érvelésében egy korábbi, Udio-ügyben hozott döntésre is hivatkozik. Abban a bíróság engedélyezte az Udio egyik befektetője, az Andreessen Horowitz (a16z) elleni idézést. A kiadók szerint ez alátámasztja, hogy egy AI-zenei vállalat befektetői sem feltétlenül vonhatják ki magukat a bizonyítás alól, ha olyan információk birtokában vannak, amelyek relevánsak lehetnek a perben.

A Lightspeed különösen érdekes lehet azért is, mert a kiadók korábban már megpróbálták feltárni, pontosan mekkora adatmennyiséget használt a Suno a modellje betanításához, illetve hozzáférést szerezni a vállalat Warner Music-kal kötött licencmegállapodásához. A befektető belső anyagai ezekhez a kérdésekhez is adhatnak háttérinformációt, ha a bíróság engedélyezi a szélesebb körű bizonyítást.

A nyilvánosan elérhető beadvány egyes részeit kitakarták, köztük a Lightspeed befektetési tézisének olyan részleteit, amelyek a kiadók szerint a Suno „fair use” védekezésével ellentétes piaci károkra utalhatnak. Ez különösen fontos lehet a perben, mivel a Suno védekezésének egyik központi kérdése, hogy milyen jogi és piaci következményekkel járhat a szerzői jog által védett zenei anyagok AI-modellek betanítására történő felhasználása.

A vita nem elszigetelt lépés. A Universal és a Sony ezzel párhuzamosan a DistroKidtól is adatokat próbál megszerezni arról, mekkora mennyiségű AI-generált zenét terjeszt a szolgáltató. A kiadók így több, egymástól független szereplőn keresztül próbálják feltérképezni a Suno technológiájának működését, annak üzleti hátterét és a generált zenék tényleges piaci jelenlétét.

A Lightspeed elleni idézés sorsa ezért túlmutat egyetlen bizonyítási vitán. Ha a bíróság a kiadóknak ad igazat, a befektetői dokumentumok és vallomások olyan információkat hozhatnak felszínre a Suno adatbeszerzéséről, licencelési stratégiájáról és kockázatértékeléséről, amelyek a vállalat ellen folyó további perekben is jelentőséggel bírhatnak.