13 éves a TRUESOUNDS - mélyinterjú

2017.03.29

„Az emberek bölcsessége nem a tapasztalatukkal arányos, hanem azzal, ahogyan felfogják a tapasztalatot.” – írta George Bernard Shaw.

Talán egy ilyen érési folyamat az aminek szem és fültanúi lehetünk, ha a Truesounds több éves működését vetjük górcső alá. Azoknak ajánljuk ezt az újabb mélyinterjút, akik tényleg szeretnének elmerülni a TSapatkapitány privát gondolatai között. Ezúttal nem zenében fogalmazza meg amit gondol és itt ott élesen ki is mond, hanem szavakban nyilvánul meg Peter Makto.

“…és ekkor beköszöntött a nagy spiritualitás időszaka és ez is egy PR fogássá alakult. Ez zavar egy picit, hogy azok az emberek, akik korábban elsősoros boszorkányüldözők voltak, most rezgésekről beszélnek meg lelkeket akarnak kovácsolni a zenével…” - Peter Makto

A bűvös 13! Vannak, akiknek ez a szám a babona alapján egy óvatosságra intő jel, de vannak, akiknek éppen ezek a mágikus dolgok hozzák meg a sikereket.
A TRUESOUNDS 13 évét nézve, babonának, fekete mágiának itt helye nincs. Sőt talán minden, ami egy kicsit misztikus és e világon kívüli, az segíti is ezt a kedves és szerethető, szerény mini kompániát, a TSapatot.
Peter Makto-val (nosztalgiázva: Dandy-vel) beszélgetünk egy kicsit ünnepibb hangulatban erről-arról, szinte mindenről, ahogyan azt már elfogadtuk Tőle, nem tőmondatokban! Öveket becsatolni, olvasó szemüvegeket fel, az utazás indul! Illetve megszólalnak az akkori és az aktuális csapattagok is.

13 éve alapítottad a Truesounds-t, ezt megelőzi 8 év a Dj szakmával való ismerkedést illetően, benne foglalva a karriered lépéseivel. Ha a matek nem csal, idén már a 21. éved lesz egy azonos szegmensben, azonos közegben, datálhatóan egy kiegyensúlyozott stabil sikerszériával.
Ha csinálunk egy gyors visszatekintést, mi változott meg benned ez idő alatt? Mit csinálnál másképpen és mi minden változott körülötted, illetve a szakmában? Nem unod egy kicsit sem?
Peter Makto:
“..az út a fontos nem a cél..” - közhelynek tűnik a válasz, de mégsem az, pláne ha mélyebben értelmezzük ezt a rövid mondatot. Önmagam most sem tudom meghazudtolni és most sem tudom elkülöníteni a szakmát önmagamtól, a belsőmtől, attól aki vagyok.
Az van kint, ami bent.  Azt kell, hogy mondjam, hogy szinte semmi nem változott.
Azonos a lelkesedésem, azonos a szeretetem a zene felé, ugyanúgy zavarba jövök egy őszinte dicsérettől és ugyanúgy ki vagyok az ezzel az élettel járó stressztől és feszkótól.
Ugyanaz a nyomás és izgalom van rajtam, ha egy nagyobb feladatot kell megoldani. Ugyanaz a mosoly és boldogság ül rám, ha valami sikerül és sikeres és ugyanúgy keddig, vagy szerdáig nem tudom elengedni, ha kudarc van, vagy rossz hír.
Azonosak a küzdések a színfalak mögött, ugyanazon köröket futjuk sok esetben azonos szereplőkkel csak pepitában, de ugyanazon a tűzön ég a dolgozni akarás kemencéje.
Hasonló bakikat követek el, mint korábban és csak akkor érkezik be az egészbe a változás, ha magamon tudok hangolni, vagy csiszolni valamit.
Számomra sémáiban és mechanikájában semmit nem változott ez a közeg, de még a szerepekben is azonos emberekkel tartom a kapcsolatot egy-egy új beugró karakterrel - már ami a belföldet jelenti.
Néha ugyanaz az éretlen srác ül ott egy tárgyaláson, mint amikor kezdtem ezt 21 éve. De egyre többször lepem meg magam és egyre többet bukkan fel az érett, felnőtt énem is.
Totál párhuzamos a TS fejlődése a saját fejlődésemmel. Igaznak élem meg a mondást, hogy a “fejétől büdös egy hal”, de ennek ellenkezőjét is el lehet érni. Minden, amit projektálok kifelé a felszínre, a valós kézzelfogható világba, az valahonnan egy megfoghatatlan gondolatból kel életre és engem tükröz. Kihatással van a csapatomra is. Legyen az látszólag pozitív, vagy éppen az ellenkezője. Ez a fajta felfogás már a kezdetek óta jelen van nálam, azaz az a TS-ben. Évekkel ezelőtt Mattan barátomtól (korábbi TS tag) érdekes hajnali elmélkedésekkor egy-egy jó cigi mellett hallottam már hasonlót: “…nem az az út a fontos ami előtted van, hanem ami már végig jöttél…” S ebben a jubileumi interjúban ezt újfent igazolom felé is - nagy bölcselet ez Matukám, s igaz is!

Egyébként a körülmények sokat változtak. Hihetetlen fejlődések és fejlesztések tanúi lehetünk. A mai srácokat egy kicsit sajnálom, hogy kicsúsztak az oldszkúl időszakből, így a viszonyítási alap náluk már más.
De ha belegondolok abba, hogy milyen gyorsan fejlődik minden, akkor nekik is eléggé élménydús lesz a következő 20 év.
Ennek ellenére totál mókás, hogy sok esetben és sok helyzetben szóról szóra ugyanazok a mondatok hangzanak el csak más személyektől. Ugyanazon témákon lovagol a mostani facebook generáció, ugyanazon posztok, topikok ismétlődnek. Ugyanazt a lufit hámozzuk, legyen az üzleti tárgyalás, zenei elemzés, buliszervezés, stílusok elemzése, külföldiek méregetése, hazai csapatok működése - rivalizálása, vagy épp kollaborációi. Ugyanúgy jelen vannak a megmondó arcok a netes csatornákon. A savazó királyok, a pozitív karakterek. Félelmetes, hogy nem akarjuk elhinni, hogy “ez már mind-mind megtörtént”, csak addig ismétli az élet a tananyagot, míg meg nem tanuljuk a leckét és másképp nem cselekszünk, avagy míg jól meg nem oldjuk a feladatot. Én például ebben élem meg a legnagyobb változásomat. Már mondhatom, hogy esetenként onnan jövök vissza, ahova most sokan mennek, és ezúttal nem szeretnék hibázni. Az eddigi tapasztalataimra helyezve az alapokat, igenis fontossá vált az “út, amin már végigjöttem” így bátran várom azt, ami előttem áll és mivel a cél bármikor változhat a körülmények miatt, így ha jól megnézzük az első mondatomat látható, hogy az út a fontos. A tapasztalás.
Hogy mit csinálnék másképpen? Semmit. Most, hogy az egész elektronikus zenei világ reprodukálja magát, hangzásaiban, történéseiben, szerkezetében, nincs más dolgom, mint ezt a hullámot jól meglovagolni és az eddigiekből tanulva jól helytállni. Egy csoda, ami most történik és ezt 39 évesen újra átélni egy kegyelem. Mintha most lennék újra 18, csak most van egy kisebb adag tapasztalatom az útra a hátizsákomban. Újra együtt lenni a mostani fiatalokkal és újra gyereknek lenni fantasztikus, pláne úgy, hogy elég komoly rutinnal állok a pultban. Úgy érzem, most kezdődik még csak el minden, amiről valaha álmodoztam.
A változások szele generálta a TS fejlesztését. Zenei kiadó is vagyunk már 4 éve, emellett zenéket produkálunk közel 7 éve.
Egy cuki szerethető zeneipari cég vagyunk és a magunk szintjén nagyon jól elvagyunk.
Nem kívánunk sem többet, sem kevesebbet, mint amink van éppen. Hiszünk abban, hogy a kitartó, alázatos és őszinte meló mindig meghozza az eredményeket.
Ezt tapasztalati síkon is megéljük, az élet rendre visszaigazol, tehát ezen az úton haladunk tovább. Csodás kis emberkéket kaptam társakként az utazásom során eddig mindig. Mindenkitől nagyon sokat tanultam.
Hogy mi változott körülöttem a privát szférában, na az egy elég komoly sztori. Mondhatnám azt is, hogy ami az életemben folyik, ahhoz 22 Coelho, 12 Csernus meg 67 Buddha is kevés lenne, hogy rájöjjünk.
Káoszoltam egy röpke 35 évet itt a bolygón, aztán hirtelen megjött a felelősségvállalás Fanni személyében. Most vagyok közel a 39-hez, közben a házasságom a felbontás időszakába lépett és ez a komplett csomag benyomta a gombot, hogy “itt az ideje felnőni Petike”. Hálás vagyok minden történésért. De ez egy sokkal mélyebb topik és tartalom. Elég, ha én felismertem a számomra megfelelő dolgokat. Jelenleg egy happy apuka vagyok, egy elégedett DJ, úgy érzem jó barát azoknak, akiknél ez számít és talán most lesz a fiúból férfi.

Vannak dolgok, melyeken még dolgoznom kell. Még a végén a párkapcsolati sztorikban is felnövök a feladathoz - erről beszéljünk pár év múlva. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy a gyermekem édesanyja ilyen intelligens ember és sikerült a kapcsolat bontása mellett is egy szeretettel tele buborékot megőrizni. Siker a kudarcban az, ahogyan ezt mi lehozzuk. Itt nincs anyázás, nincs hangos szó. Vagyunk mi, akik fejlődünk minden tapasztalással és van Fanni, akinek képesek vagyunk megadni a béke és a szeretet egyéni és közös formáját is. Sajnos ez a ritkább, ha körbenézek. Feszkó és harag van sok helyen. Az pedig öl és butít, kösz ebből nem kérek. Azt a mozit már láttam egyszer. Meg is halt egy gyermeki lélek. Fannival most újra feltámadt bennem ez. Hálás vagyok az életnek, hogy ezt megtapasztalhatom.

Mi a számodra legszembetűnőbb változás a szcénában?! Természetesen a viszonyítási alap a Truesounds - szigorúan szakmai szemszögből!
Peter Matkto:
nem tudok kiemelni semmi különöset. Most egy olyan időszak van a zenei piacon, amikor az EDM áradat után megint a minőség fele megy minden.
Ez totál azonos az én fiatalságomban megéltekkel, hogy az akkori Hardcore, Happy Rave és pattogós zenékre felült tömegek, tinik szépen kezdtek lassulni és azt a tömeget felszívta a techno, a deep house, a proggie, a house és a trance, na meg a többi műfaj.
Persze voltak és vannak is mindig vájtfülűnek született egyedek, akik mindig többek mindenkinél, ők a számomra kevésbé kedvelt, de elfogadott zenei sznobok, de úgy érzem, hogy valahol még az EDM-nek is hálásak kell, hogy legyünk, mert megszólított egy halom tinit és az elektronikus zene oltára felé terelte őket s nem pedig több tízezer rocker, punk vagy más lett belőlük. Minden időnek s minden kornak megvannak a bevett sémái s kliséi. Akkor is ugattak egymásra a táborok, s akkor sem vettük észre, hogy ez egy fura szimbiózis és egymás nélkül nem létezik a kettő.
Nevezhetjük változásnak, de nekem ez egy nagy ismétlődés inkább.
A Truesounds szempontjából ez a változás egy remek időszak, hiszen mi is egy ilyen kis befogadó közösség vagyunk. Aki szeretné kipróbálni azt, hogy mi mit nyújtunk azok előtt nyitva az ajtó. Mindegy honnan jön az illető. EDM-ből vagy a törtek világából. Kóstoljanak belénk, és ha nem jön be lehet tovább menni. Minden tök frankó, de tényleg….
Na jó, van olyan is ami zavar egy picit, de ez is csak filozófiai szinten! Az én agyamban létezik, szóval nem kell szentírásnak venni.
Ezt is a változás hozta, viszont ezt is inkább divatnak hívom, mert szerintem nem lesz konstans sok-sok ember életében csak egy üzleti fogás.
Persze, hogy a Truesounds szempontjából közelítem meg, ami egyben a sajátos életszemléletem is.
Erről kedves barátom Gabor Kraft (COYOTE) tudna mesélni viccesen, de valóságosan. Köztünk mindig is ott volt a nézet különbség a megfogható és a megfoghatatlan világokat illetően.
Gáborral nagyon sokat “vitáztunk” az én lélek és spirituál és csoda meg angyalok meg Istenek, meg vonzások és asztrológia és társai világom és az ő világa közti különbségekről. Viszont fontos tudni, hogy elfogadjuk egymást, így ez sosem állt közénk. S ami ebben gyönyörű, hogy egyikőnk sem változott semmit ezeken a területeken, így például Gábor számomra egy hiteles előadó, mert ismerem a mögöttest is. Neki nem divat a techno, hanem maga a fizikai valóság. A Truesounds azaz én, mindig is ezzel ellentétes beállítottságú volt.
A Truesounds számomra a templom, a menedék, a kapcsolódás az univerzumra, a pokol, a menny, az öröm, a bánat, az önkifejezés, a lélek iskolája, a közösségi élmény. A Truesounds az a hely ahol számomra lehullanak az álarcok, kinyílnak a lelkek s felfedjük magunkat. Így álltam mindig is az emberekhez, a közönséghez, a társaimhoz.

Sosem tudta és a mai napig sem tudja semmilyen fellépés, siker és pénz felülmúlni azt, amikor egy igazi őszinte TRUE beszélgetésbe belemegyek valakivel a zene, vagy a TS által. A Truesounds mint cég, mint közösség ugyanúgy családom, mint maga a hús és vérszerinti családom. Ugyanúgy működik. Sémáiban, mechanizmusaiban. Az eleje óta ösztönösen brand, team, csapat vagyunk.
És valamikor pár éve beköszöntött a nagy spiritualitás időszaka és ez is egy PR fogássá alakult. Ez zavar egy picit, hogy azok az emberek, akik korábban elsősoros boszorkányüldözők voltak és hatalmas szemekkel kérdeztek meg engem arról, hogy “miért vagyok ilyen hülye, hogy mások szekerét tolom (anno Madox, Mattan, Invoice..később Davko és Justrice), meg mi ez a nagy lelki hablaty?” - azok most remegve hirdetik a közösség erejét, szónokolnak energiákról, rezgésekről, a csapat erejéről, a családról, s mindezt úgy, hogy látszólag ez sehol nincs, ha rendesen mögé nézünk a dolgoknak. Ha a néző, vagy hallgató egyáltalán kíváncsi-e arra, hogy mi van mögötte? - vagy elég neki a felszín? Sajnálatos számomra, hogy a mai embernek elég az, amit elé raknak. Felszínen elevickélünk és illúziókban élünk.
Beért a nemzetközi vizeken is a brandek ereje, a közösség együttes rezgésének misztikuma és a többi minden, amivel nincs is gond, ha hiteles brigád van mögötte.

Félreértés ne essék, gondok, konfliktusok, megoldandók mindenhol vannak. A legjobb családban is. De a “kutyából nem lesz szalonna” és ez már nem az első idézet, vagy szólás mondás amit előkapok,  de az élet igazol folyamatosan az éveimet illetően, hogy ezek a mondások, szállóigék, nem véletlenül keringenek közöttünk.
Szóval nekem fura ez az időszak, mert sok “kaméleont” látok az én szemüvegemen keresztül. Hamis prófétákat, ha így lehet ezt nevezni.
De itt az érem másik oldala is. Ha ezt egy nagyon pozitív szellemiséggel támasztom meg, akkor nagyon-nagyon örülök ezeknek az ébredéseknek, változásoknak.
A lelki síkon való emelkedéseknek. Mert ezek egy új értékrendet fognak később kovácsolni. Akadnak ilyen pozitív példák is, de ez a ritkább. Tehát akad mindenből bőven. Üdvözlöm az ilyen változásokat és remélem, hogy a jövőben sokakkal megtalálom majd a közös rezgést, de hát ember tervez..
Nekem, aki 13 éve zsigerből nyomom a teamworkot, kissé uncsi, hogy most minden PR szöveg, minden brand, kb.: ugyanazt a 15-20 szót használja, ha magát szeretné körülírni, vagy egy bulit el szeretne adni - jelzem, hogy nemzetközileg is észlelhető ez a divat hullám, szóval ez most nem egy belföldi minősítő kritika. Ez megy a világban most….bloáf!
Tele van a szakma megvilágosodott ‘Buddha’ DJ-kkel, ‘Jedi’ előadókkal, médium szervezőkkel, modern hippik papolnak a boldogságról, csak sok esetben a mögöttes alak pont az a szemétláda, aki jól árulja az illúziót, atom gazdag már ebből, de épp elsőként rúgna bele fos készen éppen a fekvő emberbe, vagy állatba.
S látszólag a valós boldogságra éhező tömegek meg meg is eszik / megveszik ezt. Bár a drogok és cuccok világában nehéz megmondani, valójában ki mit is keres kint az éjszakában.
A szembetűnő változás talán az lesz, hogy a hitelesség ideje érkezik el lassan. Ez fog majd egy újabb közösséget formálni, ez hoz majd egy újabb alkotói hullámot és innen fog minden újra felépülni. A nagy kérdés az az, hogy ha ezek az új emberek, akiket már jól láthatunk a térképen, felérnek a csúcsra, képesek lesznek-e önmaguk maradni, ami miatt most még szerethetőek, vagy kifordulnak-e önmagukból és színt vallanak, hogy valójában kik is ők? Ismeritek a mondást nem? “Adj neki hatalmat, s megtudod milyen ember…”
Érdekes paradoxon ennek a dolognak a kistestvére, hogy míg mindenki jajong a mélységekről, sosem látott hatványaiban jelenik meg a külsőség. Az imidzs, az egyéni design. Az optikai tuning. Kérem szépen, akkor ez hogy is van? Dumálunk a mélységről, de közben meg a felületet fejlesztjük? Kicsit kiábrándító, hogy sokan feladták az egyéniségüket, mint hangzásban, de leginkább a külsejüket illetően csak azért, hogy valamely ideológiához odacsapódjanak. Ha elhisszük, hogy olyanná kell válnunk, mint amit látunk kintről, akkor eléggé messze vagyunk önmagunktól - szerintem. De ez is csak egy vélemény, nem kell komolyan venni :)
Mi maradunk az ösvényen, járom az utamat, vezetem a TSapatom. Boldog vagyok, hogy hisznek bennem Geri és Dávid. Örülök ennek a kérdésnek, mert fontos látni, hogy korábban, amiért a Truesounds-ot támadás érte és sokaknak a TSaládozás meg a “TS”-el írás is gagyinak tűnt, azok most éppen ilyen-olyan, szójátékokra meg lélekre ható PR szövegekre támaszkodnak. Hozzáteszem, hogy a TS-el való írásmódot sem mi erőltettük rá a közösségünkre, hanem éppen ők, a barátaink, ismerőseink keltették életre és mi fogadtuk be. De egyedi az is, hogy talán a hazai zenei brandek közül TS tetkókból már közel 30-40-nél járunk. TS gyerekek, TS házasságok is akadnak szép számmal. Én tényleg úgy élem meg, hogy össze vagyunk kötve mindnyájan egy megfoghatatlan energia által és felelősséggel tartozunk egymás iránt. Megmenteni nem tudjuk egymást, de bőven elég, ha figyelünk egymásra, kedvesek vagyunk egymással és szeretjük, s elfogadjuk egymást s a kellő időben meg könnyedén el is tudjuk egymást engedni.

Milyen a viszonyod a főnöki, vezetői posztoddal?
Peter Makto:
Néha utálom. De mindig jön a belső válasz, hogy “szépen megkreáltad magadnak, edd is meg”! Komoly kihívás néha a felelősségvállalás a srácokért. Mattolja az agyamat sok esetben, a kapcsolatomat a zenékkel. Háttérbe kerül maga a lemezlovas, aki igazából vagyok. Nem azzal van a gondom, hogy nem vállalom szívesen a projektben a leader szerepét, hanem azt nem kedvelem, hogy az üzleti életben és a managementben való részvétel egy totál skizó állapotot szül a fejemben.
Ha DJ-ként tárgyalsz magadat képviselve itthon, mindig próbálják veled éreztetni, hogy “te csak egy dj vagy” és futtatod magadat. Ha próbálsz kiállni magadért a valós értékeid alapján, akkor nagyképűnek titulálnak és azonnal próbálnak lehúzni a föld alá, mert azt hiszik, hogy feltétlen szükséges a ‘lelki terror’ az alkuhoz. Ez amúgy egyáltalán nem visel meg, simán megszokható, csak fura, hogy ez itt tart még mindig. Ha lenne egy csupaszív manager alkat, aki frankón kiállna a termék mellett ismerve annak minden értékét, buta szóval, de “jól tudná eladni” azonnal felvenném.
Ha feketén s fehéren elmondom a tárgyalások alatt, hogy mik a feltételei a közös munkának a TS-t, vagy csak Gerit vagy Dávidot illetően, akkor simán megy a dolog.
Ha én vagyok a terítéken és ugyanúgy elmondom a pro érveket kontra nélkül, akkor az önfényezésként veszik fel, pedig nem az. Tények vannak, melyek igazolhatóak. Szolgáltatás van egy standard minőségben, egy létező követői táborral. Ennek ára van. Sok üzletember próbálja leszedni a profitot tisztelet nélkül a hazai előadókról. Ez nekem nem szimpi a mai napig. Úgy érzem nincs felnőve itthon az üzleti élet kommunikációs nyelve és protokollja még a nemzetközi normákhoz. Ez is kicsit olyan “magyaros” sajátos. Idegeket tépő harc sok esetben.
Nem csípem például, amikor rossz hírt kell közölnöm a srácokkal. Kötelező szigorúnak lennem néha, de megvisel lelkileg.
Határokat szabni is nehezen tudok. Sokszor csapódik a srácokon a bizonytalanságom - persze nem tudatosan, csak rajtuk csattan valahogy, ha döntésképtelen vagyok és őrlődöm valamin. Ez az emberi kapcsolatoknak nem tesz jót mindig. A barátságunkat minden szinten próbára teszi ez. Eleve a “boss” a titulusom és szerintem ezért sok esetben a laza találkozások alkalmával is már van egy kis merevség köztünk. A tiszteletet minden esetben megkapom, de amikor vannak gyenge napjaim, vagy mélypontjaim akkor ugyanúgy jól esik nekem is, vagy épp várom is titokban a fejsimogatást. De mivel a ‘főni’ az egy erős jelző, ezért itt-ott ez a fagyi néha visszanyal, mert erősnek kellene látszanom, vagy éppen pont Ők nem akarják egy szar napon éreztetni velem, hogy nem vagyok top-on.
Nem a kedvencem, de ez a szerep is kell egy team-ben. Igyekszem mindent a megbeszélés asztalára vinni, bár igazolta az élet, hogy néha jobb csak döntést hoznom és közölnöm. Ezekből is  nagyon jó dolgok születnek. Hektikus vagyok. Részemről a respect feléjük, hogy képesek elviselni. Néha olyan vagyok, mint egy csaj PMS idején. Ha a magánéletemben zutyi van, akkor képes lennék bedönteni az egész céget egy nap alatt. Ilyenkor tartják bennem a lelket. Ha meg magasságokban vagyok és még ekkor jól be is diszkózok, akkor meg alig tudnak visszafogni. De vállalom magamat full kontaktban és ez a legfontosabb. Tudják szerintem, hogy az őrületem is valós, a boldogságom is és a depresszió is. Színjáték nincs. Elfogadás van. Nehéz. De egymásért vagyunk ebben az egészben, s ez nekem szent. Tűzbe mennék értük.

A legjobb nevelési forma a példamutatás, szülőként ezt jól alkalmazom. Így nézve szerintem jó vezető vagyok. Sosem büdös a meló, ha rágódok is sokat, akkor is a megoldásra törekszem, segítem őket amiben tudom, mellettük vagyok. Nem zsákmányolom ki őket.
Van egy nagyon érzékeny és visszatérő dolog a pozíciómban. Sosem hagyom, hogy elszálljanak a srácok.  Ha kell, keményen beszólok és visszarángatom őket a földre. Akit a siker megrészegít, az elesik. Aki elszáll, annak vége, az kidurran. Az agyaljon egyéniben. Vállalja azt és akkor minden ok. Ezt látom a mai csapatok hibájának. Vannak akik “többek” a többieknél. Az egymást méregető társak sosem lesznek egy csapat.
Ami pedig visszatérő negatívum lehet az az, hogy az én tempóm néha gyorsabb, mint az övék. Ha türelmetlen vagyok, sokat piszkálom őket. Ilyenkor bízom benne, hogy kötélből vannak az idegeik! így vagyunk mi ezzel..

Nézzünk egy kis Truesounds kronológiát, mikor, hogyan, ki, kik, s miért? Fontos állomások. Hangzás? Váltások? 13 év tömören - menni fog?
Peter Makto:
Persze, hogy menni fog. Itt van a fejemben minden pillanat, csak valami hipnotizőrrel elő kell szedni az infókat. A cég az nem igazán az éjszakai élethez köthető, amikor leigazolt a Rádió1 Veszprém, akkor kellett céget csinálnom, mert számlázni kellett a fizumért. Sokat agyaltam azon, hogy az ötleteim életre keljenek, de sehogysem született meg a dolog. A rádiózás pedig benyomta a start gombot. A név már ott lapult a fejemben, így egyértelmű volt a Truesounds életre hívása. Ezzel párhuzamosan robbant a virtuális aktivitás is és pár kedves barátom támogatásával az első webem is megszületett.
Emlékszem az éjszakára, hogy mennyit is forgolódtam a nevet illetően. Valami olyat akartam, ami multifunkcionális - ne kérdezd miért, a mai napig nem tudom, hogy miért nem ‘dandy.hu’ lett a web, vagy éppen miért nem Szigeti Péter egyéni vállalkozó lettem jogi formában.
Olyan intenzitással hasított belém a Truesounds fogalom, hogy még most is libabőr van, ha erre gondolok. Semmi konkrét nem volt ebben még anno, csak tudtam mélyen, hogy ez nem egy szimpla dolog lesz. Így lett, mint domain név is és mint cégnév is bejegyezve. Ez 2004-ben volt.

A legendás Rádió JAM a DJ műsorával, a FeshJAM-el megalapozta az egyéni népszerűségünket a térségben Geri Da Pig-gel. Tulajdonképpen itt van egy fontos dolog, ami még nem hagyta el a számat sosem, hogy neki is nagyon sokat köszönhetek azért ami most itt van. Persze én is kellettem ahhoz, hogy átlépjek a bizonytalan kapuján. Amikor Geri felhívott, hogy “csomagolj most és gyere rádiózni, a többit majd megoldjuk valahogy” - egy percig sem gondolkoztam. Éreztem, hogy ez életem lehetősége. Bementem a főnökömhöz az irodába és felmondtam. Csomagoltam és húztam Veszprémbe. Geri Da Pig is egy érdekes és roppant különleges figura, sokat segített nekem az elején, aztán az élet kirakta, hogy ki merre ment tovább. Erre épültek az első lehetőségek a szintén Veszprémben található Mythos Disco Club-ban.  Ami a TS-t illeti, a webemet már az indulástól kezdve megosztottam másokkal. Soha egy percig sem gondoltam azt, hogy nekem az hátrány lehet, hogy másoknak is teret adok. Nem volt bennem féltékenység, sem irigység, sem semmi negatív azzal kapcsolatban, hogy az én népszerűségem által másokat is rivaldafénybe teszek. Sosem éreztem úgy, hogy bárki a hátamon kapaszkodna fel valahova, mert mindig is egy olyan modell volt a szemem előtt, hogy ha valaki emelkedik egy csapaton belül az együttesen tolja vagy húzza jó irányba az egészet.
Ha más irányokból is, de eddig minden esetben körbeértek a dolgaim és minden nyitott kör eddig bezárult. Biztosan állítom, hogy működik a jó tett helyébe jót várj - legalábbis az én életemben.
Tehát 2004-ben elindultunk. A weben teret adtam guest mixeknek, ők lettek a társ artist-ok később.
Először Invoice-nak (Sárdi Gergely - Gregory S), aztán Madox (Kiss Csaba) érkezett a képbe, majd Mattan (Dobó Máté) csatolódott a kerethez.
Abban az időben robbant az elektronikus zene első nagy hulláma igazán, az emberek nyitottak voltak az újdonságokra minden műfajt illetően. Ezért volt egy helyzeti előnyöm, hogy ha csináltam egy bulit volt 3 dj, aki külön műfajt játszott és ez érdekesebb volt már akkor azon estek mellett, ami azonos hangzásra épült. Érdekesség az is, hogy nem volt tudatos a Truesounds, mint partysorozat. Kaptunk egy lehetőséget a Mythos-ban és jött a kérdés, hogy mi legyen a buli neve ??! Kicsit méláztam és rávágtam, hogy Truesounds.
Maga a DJ formáció sem volt tudatos. Kint voltak a mixek a weben, ott volt a menüsorban a DJ-k neve és a közönség, meg a körülöttünk lévő emberek ragasztották ránk, hogy mi egy csapat vagyunk.
Se nem tiltakoztam, se nem szimpatizáltam ezzel, elfogadtam és pár hónap alatt úgy voltunk a köztudatban, hogy mi vagyunk a Truesounds Team.

Ha kirakom a puzzle-t és igazán őszinte vagyok, akkor a kezdetektől fogva az egész egy a közösségen alapuló valami. A közönség és az emberek rakták össze. Én a nevet adtam és az ötleteimet bele mindössze, na meg a mixeket. Individuumként voltam jelen. 
A webet Csuthy Gyuri (DJ Skiz) és Elohim Imiéktől kaptam. A dj mixeket mindenki egyéni ízlés és sajátos szabadság alapján csinálta, nem volt tudatos irány.
Az első buli lehetőségét is csak úgy kaptam, jól sült el és jött a második, harmadik….és a mai napig tart...
Bármerre mentem a Truesounds lett a téma, a Dandy néha még egy kicsit háttérbe is szorult, bár nagyon fontos motorja volt az egésznek az önálló karrierem. Amikor sikerült tömegek előtt játszanom és valaki rám keresett, azonnal a TS-be botlottak bele, így minden pajtásomnak adtam a népszerűségből, ha közvetve is, önzetlenül.
Tehát az anyaváros, Veszprém. A régióban hamar robbantottunk. Balatonfüred, Pápa, Ajka meg volt. Innen jött a Siófok - Flört The Club jelenlét, ahol mint egyéni DJ kerültem be még a Borbély Gyula időszak alatt. Később az Ikrek Éjszakája által be tudtam vinni a kis csapatomat.
A Flört egy nagyon szigorú alapokon működő cég volt, örültem, hogy ott dolgozhatok. Sosem kampányoltam azért, hogy az adott szezonba a TS-t beerőltessem, de az Ikreken keresztül megismertek minket és később már a club vezetése látta, hogy érdemes velünk dolgozni.
Lépésről lépésre haladtam előre a dj karrieremet illetően. Idővel már mindenki tudta, hogy a Dandy projekt körül van egy Truesounds is. Ahol nyitottság volt, ott minden esetben kaptam egy lehetőséget az első szóló munkám után, hogy lehetőséget kapjanak a srácaim is. Nekem csak azt kellett jól kisakkozni, hogy ki mikor játsszon.
Ha warm up kellett, akkor Geri vagy Csabi jött, ha zárni a bulit akkor Máté. Minden esetben az volt a cél, hogy a “megrendelő” fele bizonyítsam, hogy értek a szakmámhoz és zeneileg a lehető legjobban jöjjünk ki a buliból, ezzel együtt az emberek is jól érezzék magukat.
2005 - Budapestre költözés! Mérföldkő! Ezt megelőzően lettem ‘The Debut’ rezidens is és ‘I Love Deep’ rezidens is. Állandóan úton voltam. Geri ekkor már hű társam volt az éjszakázásban, igaz, hogy akkor még csak szemlélődő partyarcként. Anyukája csomagolta sok esetben a szendvicseket a túráinkra. Szintén a Dandy projekt által a fővárosi közönség is megismerkedett a Truesounds-al. Szépen épült minden egymásra és ebben az egészben a gyönyörű, hogy ez csak később esett le, hogy ebben semmi tudatos nem volt akkor. Volt egy cikk rólam korábban “..a szerencse gyermeke…” címmel, nemrég elolvastam - félelmetes realitással megjósoltam a jövőmet.
Budapest, JustMusic FM korszak - itt Chriss-el nyomtuk a Monitort és amikor nyitottság volt a rádió vezetés részéről több műsor indítására, akkor illesztettük be ide is a Truesounds-t. 2005-2008 között országos népszerűséget szereztünk. Egyedi volt a hangzásunk. Mindig is igényes underground, de klub zenét toltunk. Mindig is voltak is visszatérő slágereink a bulik alkalmával, de sosem kurvultunk el igazán, ugyanakkor a szélsőséges zenék is mindig jelen voltak. Az egész kulcsa a megfelelő arányok megtalálása volt. A fő csapás a house, deep house, proggie volt mindig is, kevéske techno-val.
Aztán jöttek a változások. Madox eligazolt az I Love Deep csapatához. Ezzel a döntéssel sokáig nem voltam kibékülve.
Csabit próbáltam védeni azzal, hogy visszatartsam.  Az Ő személyiségét és a zenéhez való hozzáállását ismerve, ez papíron jó döntésnek látszott, de már akkor is azt éreztem, hogy korai volt a váltás számára. Az akkori ILD-ben Budai Imi és a külföldiek mellett csakis egy igazi karakter tudott volna labdába rúgni és magára felhívni a figyelmet. Csabi tehetséges volt, de kicsit csiszoltam volna még Őt mielőtt elengedem.

Utána évekig 3-asban nyomtuk. Ez volt a legendás Dandy-Invoice-Mattan időszak. Mindent megéltünk, amit csak lehetett. Miskolcon át Sopronig, a fesztiválokon át, Budapest rezidenciákig, a Vizó korszak alatti nagy bulik mellett ott voltunk a Flört-ben, Sing-ben. Győrben.
De a világ megint lapot húzott, felgyorsult minden, előtérbe kerültek a producerek. Átbillent a szakma és a dj pultok képe a számomra továbbra sem elfogadott irányba. Megjelentek az igazán jó producerek, de sok esetben csapnivaló dj-k a bulikban. Át kellett fejben értelmeznem az egész szakmát mire leesett, hogy ez már nem a dj-zésről szól. Soha többé nem lesz ez olyan tiszta és érintetlen, mint korábban volt. Soha többé nem lesz lényeges, hogy mennyire egyedi a lemezgyűjteményed, mennyire finoman tudsz bánni a lemezjátszókkal. Soha! Még akkor sem, ha most megint divatos a lemez. Annyira hibrid lett a szakma, hogy ma már csak az számít, hogy milyen a komplett show. Érezhetően elfogyott az az időszak, amikor az elegendő volt egy dj számára, hogy tud mixelni. Ez a korszak nagyon kiciánozta és átrendezte a szcénát.
Azonnal reagáltunk erre és megindultunk a zenei produktumok irányába.

És akkor még a válság is beintett egy nagyot az embereknek, itthon pedig a West Balkán tragédia által hozott utórezgések sem voltak egyszerű dolgok az életünkben. Fontos megemlíteni a masszív “koró” időszakot. Átokként élem meg a mai napig. Úgy lebutult a hazai közönség, hogy szívem szerint azt beírnám az ország történelem könyvébe, hasonló súlyozással, mint Mohács, vagy 1956. Akkor elesett az ország elektronikus zenei kultúrális szempontból.
Nekem ott volt a masszív egyéni karrierem, ami védettséget adott. A csapat életében napi szinten volt jelen a megszűnés árnyéka.
Villámgyorsan kellett erre reagálni. Minden változásban volt.
Kapkodtuk a fejünket minden irányba. Egy teljesen új szemlélet volt születendőben, új hozzáállást követelt. Újra kellett tanulnom nekem is az egész jelenlétet a szakmában. Ez az időszak hozta meg az újabb leválást a csapatról. Mattan-tól búcsúztam el. Ez durvább érzés volt, hiszen Mátéval a személyes barátságom mindig is sokkal mélyebb volt mint a szakmai kötődés. Kb.: 2 éves vívódás után érkeztünk el a kvantum pontra, amikor is a szakítás megtörtént. Ebben az esetben is a jó ügy és a jó cél elérése vezérelt, védenem kellett a “házat” - be kellett látnom, hogy a személyes különbségek miatt nem várhatom el azt mástól, amit magamtól.
Bármennyire is pushingoltam, hogy magasabb sebességre kapcsoljunk közösen, Máténak már akkor is meg volt a saját haladási sebessége és sziklaszilárd rálátása a zenei dolgokra. Ezt nem tudtam megváltoztatni és a végén már a nyomás és a stressz alatt való létezés inkább hibákat generált és szétesett a gépezet. Én egyre harapósabb lettem, Ő pedig dekoncentrálttá vált. A fejemben már ott volt az új irány és tudtam, hogy mit akarok.

Ezután Gerivel ketten nyomattuk a dolgokat. 10 ember munkáját csináltuk közösen. Őrült időszak volt. A kiégés esélye folyamatosan velünk volt. Szinte semmire nem emlékszem konkrétan, csak arra, hogy dolgoztunk kifulladásig. Lekövetni az új dolgokat, bulikat szerezni, munkát jól ellátni, dj-ként fejlődni, megállni a helyünket az üzletben, zenét írni, megtanulni a kiadói dolgokat, arculatot csiszolni. Brutál volt. Tényleg csak most, így visszanézve látom, hogy mi mindenen mentünk már át.

Valamikor ekkor került a képbe Davko (Szabó Dávid). Elhívott zenélni az általa épített klubestre Cserkeszőlőre, megismerkedtünk és tartottuk a kapcsolatot. Számomra Dávid az első pillanattól kezdve egy nagyon finom minőségként van jelen. Az emberi rezgései alapján kapott benyomások azonnal feltűntek nekem. A dolgokhoz való hozzáállását illetően, a vidék jelenléte a személyiségében, a kitartás, az alázat meg minden, ami Dávidban van különleges érzéseket keltettek bennem. A zenei ízlése pedig megelőzte az akkori időszakban parktizáló összes hasonló korú társát. A mai napig ezt látom rajta, hogy magasan megelőzi a generációját. Hájpolhatja bárki magát csőgázzal és képviselheti az aktuális trendeket, másolhat bármit, Dávid mindig megtalálja az utat szépen csendben a különleges fele. Ezt nem azért mondom, mert barátom és a csapatom tagja, hanem mert sok esetben Ő nyitja ki a szemem, hogy kire kell majd a jövőben odafigyelni a zenei hangzásokat illetően. Szóval eléggé feltűnő volt számomra a Davko jelenség.
Bár ez önmagában nem volt elég ahhoz, hogy foglalkozzunk vele. Ami nagyon nagyon imponáló volt, hogy folyamatosan innovatív és számunkra előnyös ötletekkel bombázott engem. Totál önzetlenül küldte a meglátásait, melyek szinte mindig hasznosak voltak. Kaptam helytálló kritikát is, meg újításra sarkalló tanácsokat is. S mindezt úgy, hogy Dávid akkor még nem volt TS tag. Úgy éreztem mintha egy külső motorja is lett volna a Truesounds-nak, így 4-5 év ismeretség és kapcsolattartás után felajánlottam neki, hogy szívesen látom a TS-ben.
Semmit nem ígértem, semmit nem ajánlottam neki! Csak, hogy legyen velünk és majd meglátjuk. Megemlítettem, hogy mindig kiállok mellette és az érdekeit a lehető legjobban fogom képviselni. A szakmai platformok mellett az évek alatt a barátságomat is elnyerte és én is az övét.

Geriről egy külön interjú kellene, hiszen az életünk nem egyszerűen többszörösen is össze van kötve. Kitartása, szorgalma, az új dolgokhoz való hozzáállása egyedülálló. Folyamatosan fejleszti magát. Komplett máshogy látjuk az élet sok területét, de az a kettősség ad egy nagyon erős képet. A szakmai felületek mellett szerintem a titok nyitja az az, hogy egymás előtt éljük az életünket. Ő az a kivételes ember, aki engem nagyon sok állapotban látott már - hogy ez neki áldás, vagy átok? Majd egyszer, ha öregek leszünk remélem elmondja. Geri nevéhez fűződik a lehető legfontosabb mondás, ami a csapat szempontjából a lehető legjobb mottó: “tedd magad nélkülözhetetlenné és biztos helyed van minden munkahelyen” - úgy érzem ebben minden benne van. S ebben a megközelítésben érkezett meg a mai Truesounds.
Hárman jelenleg egy olyan erős egységet képezünk, amit sosem tapasztaltam. Egymásért, együtt. Felnőttünk a feladathoz, hogy egymásért vagyunk felelősek. Még akkor sincs egyénieskedés, ha néha látszólag ez jön le kifele. Annyi lehet ebben feltűnő, hogy a koromat és a karrieremet tekintve a dj dolog nálam intenzívebb, de csak belföldön. A Truesounds az egy igazi egységes boldog munkahely, csapat, közösség, barátság - a viták, vagy a problémák ellenére is!

Megemlíteném még Justrice (Varga András) nevét is. Ő egy UFÓ. A sajátos meglátásai a világot illetően rettentően szórakoztatóak. Zeneileg is “fordítva ül a lovon” éppen ezért unikum és egyedi. Különleges érzéke van egy nagyon nagy hiánypótlásra a szakmában, ez pedig a bulik kezdése. Újabb tehetség került fel a radaromra, ahol lehet, támogatom Őt. Mindig és minden időben fontosnak tartottam a fiatalok támogatását. Erre sokan mondják, hogy a haverjaimat tolom. Kérem szépen ez nem így van!! Előbb van a zene mindig jelen, mint az emberi kapcsolatok.

Sajnos az a szomorú tény, hogy a legtöbb “kolléga” emberileg nálam hamar elbukik. S ha kiábrándulok valakiből, akkor nem tudom azt véka alá rejteni. Rühellem a megjátszós érdeksimulásokat, ezért ilyeneket magam sem táplálok. Sok esetben amíg nem zajlik le a személyes konfliktusok és ez ego megfelelő helyre pakolása, képtelen vagyok dolgozni a másikkal. Sok fiatalnak kellene magába néznie, a viselkedését csiszolgatni, nem a DJ imidzsét, még akkor is, ha a mai világban ez a hivalkodó, felszínes, zajos jelenlét az uralkodó irány!
Lehet itt menő, meg cool arc mindenki, megélhetik ezt sokan, mint aktuális hullám, de öreg tapasztalt “papiként” azt mondom, hogy nem fog ez sokáig előre vinni senkit, mert amint jön egy újabb irányváltás, csak a hiteles arcok maradnak bent a körben a nagyban játszók mellett. S ezt nem, mint DJ mondom, hanem mint magánember - némi élettapasztalattal a hátam mögött.
Hangzását tekintve a Truesounds kb.: 3-4 éve újra pozícionálta magát. Maradtunk a dallamos dolgok mellett. Ez védjegy 13 éve. De merészebbek kísérletezőbbek vagyunk. Boldogság zenét játszunk, s ki nem hiszi járjon utána.

Hol tart most a Truesounds ?
Peter Makto:
DJ formáció, lemezkiadó, rendezvényszervező és produceri köröket töltünk ki. Kötelezően azt csináljuk, amit a világ megkövetel a zenei piacon. A nemzetközi mércéket tartjuk szem előtt. Jelen vagyunk masszívan a hazai elektronikus életben. Boldogok vagyunk, hogy az ország összes pontján teltházas bulikban veszünk részt. Egyre több helyről érkezik megint megkeresés, ami leginkább a hangzásunkra való igényt illeti. Bíznak bennünk a partnereink. Működik a brand.  Egyedülálló kapcsolatunk van a közönségünkkel. A produceri termékeink egyre komolyabb kiadókon látnak napvilágot, sűrűsödnek a külföldi fellépések. Romon vagyunk tennivalókkal.

Szeretném fejleszteni a céget. Legalább 3 posztra keresek állandóan embert, de nagyon nehéz a helyzetem. Ide csak csupa szív ember jöhet dolgozni a kellő fanatizmussal. Amink van, azt megosztjuk. Legyen az élmény vagy éppen a megfelelő fizetség a munka után.
A kiadóhoz kellene egy manager típusú ember, a nemzetközi fellépéseket szeretném leválasztani a hazai dolgoktól és PR területeken is kellene szakember, szintén nemzetköziben.
Amúgy a háttérmunkákat illetően a csapat szépen nődögél. Ilyen szinten boldogság számomra, hogy a 13 évvel ezelőtti ötletből és gondolatból fakadó dolog mára több ember munkahelye lett. Imádom az egészet. Réti Móni a harcos tyúkanyó szerepében a legteherbíróbb erőforrásunk egyike a saját területén, 100% bizalmam élvezi! Totisz Tamás a kamera mögött lapul, általa nagyon hitelesen jönnek vissza a TS bulik a képeken. Nagy Attila grafikus mester, neki köszönhető, hogy felnőtt lett az imidzsünk. Marosfalvi Lacit is szeretném kiemelni, aki teret adott egy nagyon különleges játszótérnek. Boiler Room ide vagy oda…tudom, ismerem a márkát. Jó dolog, de a JustMusic FM anno a korát megelőzve már bemutatta a live stream adta lehetőségeket és a rádióban is voltak giga bulik ami ugyanaz volt mint amit ma lesünk tömegesen. Viszont számomra továbbra is fontos a valós közösség és a valódi értékek képviselete. Ezért a Marosfalvi Room az, amire ha lehet, szavazok. Nem idegenek közé megyek be egy eladott műsorra pl.: Berlinben, hanem egy extrém és vagány helyen történik valami csoda a zene által egy egyre növekvő és épülő közösséggel - ezzel még lesznek terveink!

Jövőkép?
Peter Makto:
folyamatosan fejlesztünk. Mindent. Technikai parkot a zenék készítését illetően. Arculatot. Hangzást. A saját bulikat szeretnénk még komolyabb mederbe terelni. Ömlenek ki az agyamból az ötletek és a tennivalók. Remélem jó párat meg is tudunk majd valósítani. Nem megyek bele jóslatnak tűnő mondatokba. Ígéretekbe sem. A legnagyobb kincsünknek azt tudom be, hogy annyi lehetőségünk van jelenleg minden téren, hogy kialakult egy védelmező biztonságérzet. Ezt a helyzetet szeretnénk higgadtan meglovagolni.

Mitől más az akkori Szigeti Péter mint vezető és a mostani?
Peter Makto:
na, ez az! Egy totál paradoxon erre a válasz. Minél jobban lassulok, annál jobban pörög az életem. Mintha most kezdeném megérteni, hogy mit jelent a “take it easy”. Minél jobban képes vagyok higgadtan csinálni a dolgaimat és elengedni a felesleges köröket, annál jobban tisztul le a kép a tennivalóimat illetően és vonzom be azt, amire vágyom igazán. Visszacsatolva az interjú elejére, úgy érzem éppen ez a legnagyobb tanítása annak, amin most átmentem a magánéleti területeken. Stabilan irányba kellett, hogy állítsam magam. Ez kihat a Truesounds-ra is.  Még jobban merem a szívemet követni, mint korábban, még akkor is ha ez az út néha ijesztő és félelmetes is egyszerre. Itt az ideje, hogy békét kössön Szigeti Péter, Szigeti Péterrel. Ép testben ép lélek - nem véletlen a mondás és akkor itt van az “i”-re a pont: “..az út a fontos, nem a cél..” A célokat illetően pedig nem kell görcsösen ragaszkodni, mert azok változhatnak, de az utazás remek és várom a jövőben is annak minden tapasztalását és pillanatát, ami elvisz oda, ahol majd lennem kell.

Természetesen szülinapi meglepetés nélkül nem maradhat az interjú, titokban megkerestük a TSapat tagokat és megkértük őket, hogy egy pár szóban mondják el, hogy számukra milyen a jelen és milyen volt az akkori közös utazás a főhősünkkel!


Pár szóban jellemeznétek, hogy nektek mit jelent / mit jelentett, milyen érzés ez a TSapat, a csapatban való munka, részvétel ?!? Írnátok pár szót arról, hogy milyen ember, milyen dj és milyen vezető Peter Makto aka Dandy ?! Jöhet minden, viccesen, élesben, had szokja Péter is a kiképzést - akasszuk a hóhért egy kicsit.

Mattan: Közel hét évig voltam a Truesounds csapatban, aminek nagyon szerettem a részese lenni. Szép időszak volt teli élményekkel, fantasztikus bulikkal. Rengeteget köszönhetek Petinek. Nem csak a barátságát, de sokat tanulhattam tőle az évek folyamán a szakmáról is, amikor együtt dolgoztunk. Kiváló tapasztalat volt.
Mindig komoly tempót diktált, teli volt ötletekkel és határidőkkel, ami a magam fajtának, aki hajlamos elveszni az elektronikus zene kvantumbirodalmában, kifejezetten jót tett sokszor, hogy kiemel belőle.
Voltak persze stresszes időszakok is, de csapatjátékosnak mindig más lenni, mint amikor a saját dolgaidat építgeted csak és egyedül hozol döntéseket. Csodáltam sokszor, hogy van még ereje a zenével foglalkozni a csapat menedzselése mellett, de az irányítás soha nem befolyásolta a dj pultbeli teljesítményét.
Az április 1-i TS 13. szülinapi party az Aether-ben igazi kuriózumnak fog számítani, hiszen amellett, hogy egy évben többször is szoktam együtt játszani Petiékkel, ha jól számolom, akkor ez lesz a második ilyen alkalom több év után amikor mindenki, aki valaha csapat tagja volt együtt játszik újra. Nagyon várom! :)

Madox: Ha visszagondolok a TSapatos időszakra  a lehetőség szó jut a leghamarabb az eszembe. Igen, mert lehetőség nyílt egyre több és egyre jobb bulikban zenélni, fejlődni, tapasztalatot szerezni, vidékre eljutni, stb. A franc gondolta volna akkor, hogy egy pár emberes magból ilyen kaliberű dolog fog kivirágozni. Ehhez nyilván kellet Peti makacssága, kitartása és menedzseri készsége. Na és persze a legfontosabb: nem ártott jó szetteket is tolni hozzá.

Invoice / Gregory S: Így, hogy "felnőtt" korom közel 100%-át a csapatban töltöttem, számomra a TS az alfa és az ómega. Egy részről a világ legtermészetesebb dolga TSapattagnak lenni, más részről viszont mindennapi aktivitást és agyalást kíván. Mondhatni itt nincs szabadnap, vagy eggyé válsz vele vagy sem. :)
Az, hogy jelenleg itt tartunk ahol, ahhoz elengedhetetlen volt egy olyan személyiség mint Peti. Nem a legegyszerűbb figura ezen a bolygón, de talán pont ez teszi nagyszerűvé!

Davko: Kezdeném azzal, hogy mit jelent a TSapatban való részvétel. Ha egy szóval kellene jellemezni, akkor azt mondanám: mindent!
Emlékeim szerint 2007-ben kerültünk kapcsolatba Petivel egy közös buli apropóján. Ugye el tudjátok képzelni, hogy 17 évesen mekkora dolog volt számomra egy dj pultban állni Dandyvel, aki ekkor már az ország egyik legnépszerűbb lemezlovasa volt?! Körülbelül az a kategória, mint ha a Színház és Filmművészeti egyetem első éves hallgatóját felkérnék, hogy játsszon együtt Csuja Imre Jászai Mari-díjas színművésszel :)
Az első személyes találkozásunk nagyon meghatározó élmény volt,  hiszen túl azon, hogy szakmailag maximálisan respektáltam, a személye is abszolút pozitív meglepetésként hatott. Tipikusan egy olyan figura, akire érdemes a fiataloknak felnézni nem csak az elért sikerek miatt, hanem emberileg is..
Ebből a pár soros háttér sztoriból talán a kedves olvasóknak is átjön, hogy mit éreztem, amikor évekkel később bekerültem a TSapatba.. Egészen konkrétan el sem hittem, hogy ez valaha megtörténhet, és most itt vagyunk, együtt készülünk a 13. TS szülinapra.
A hétköznapokban persze vannak olykor nehezebb időszakok, amik általában a személyiségbeli különbségeinkből adódnak, de a több éves baráTSág, ami összeköt minket és a közös célok szem előtt tartása mindennél fontosabb, ezért néha könnyebben, máskor kicsit megtépázva, de sikerül átlendülnünk a problémás helyzeteken. Ismerjük egymás rigolyáit, tudom, hogy mikor jobb nem zaklatni még munka miatt sem.

Justrice: Épp áprilisban lesz 8 éve, hogy megismertem Petit. Ezidő alatt túlmentünk sok közös röhögésen, sok pozitív pillanatot megéltünk együtt, rengetegszer volt köztünk kézzelfoghatóan feszült a levegő, de én úgy gondolom egy baráTSágnak és egy ilyen szintű munkakapcsolatnak pontosan így kell működnie... Hogy őt idézzem: "a tough love ilyen..."Minden apró csípkelődés után rendszerint morgolódok pár percet, aztán belátom: basszus...tilleg' igaza van! Ha valamiben nem értünk egyet és meggyőz, hogy próbáljam meg úgy, ahogy mondta, utólag mindig bejön. De nem is én lennék, ha előtte nem morognék egy kicsit. :) 
Ezekkel is folyamatosan haladunk. Kevesebb szóval, sokkal előbb megértjük egymást, mint pár éve. Néha pedig teljesen elengedjük a zenét és próbálunk csak a hétköznapokról, filmekről beszélgetni, vicceket mesélni és végül ez teszi a legközvetlenebbé a kontaktunkat. Remélem minden azon az úton fog tovább haladni, amin eddig is jöttünk együtt.
A mi pedig nem Petit, hanem Peter Maktot - tehát a meló részét - illeti...minden rendezvény gördülékenyen, hibák nélkül zajlik le. Ezért is emlegetem ilyen esetben Dandyt/Peter Maktot. A zene hozott minket össze, ugyanúgy megvan felé a DJ pultban a respect, mint 8 éve. Petivel bohóckodunk SMS-ben a viccekkel, Dandyvel állunk egymás mellett a pultban. Ilyen egyszerű. Teljesen el tudjuk választani egymástól a kettőt és ezért is működik jól az egész Truesounds.

Aki az interjút elolvasva úgy érzi, hogy részese szeretne lenni, a 13. születésnap megünneplésének, annak irány az Aether!
Facebook event: https://www.facebook.com/events/1457202194292268/

KÖVESS MINKET

TOVÁBBI CIKKEK

Rodhad, Fautzi, Anetha és Regal társaságában ünnepli Sikztah az idén 10 éves DUMDUM-ot!

2019.04.22.

Nincs megállás a nyugat-magyarországi elektronikus zene fellegvárában!

Április 22-én HOT X megtáncoltatja az olasz partiarcokat

2019.04.17.

HOT X az olaszokkal tölti a húsvéti ünnepeket!

Chris Liebing, Rødhåd és Julian Jeweil is ott lesz a B my Lake fesztiválon!

2019.04.15.

5 nemzetközi és rengeteg hazai fellépővel lett teljes az idei B my Lake fesztivál programja!