A drum&bass zenékkel való kísérletezéssel karriert kezdő Jon Gooch Spor és Feed Me neveken is működő projektjeit jó néhány éve tartja életben, mostanában pedig az electro house mellett a dubstep vonalakat erősíti - nagy átéléssel.
Az electro house-ba oltott dubstep, illetve a dubstepbe mértékkel kevert electro house jótékony hatásairól még viszonylag keveset cikkeztek tudományos szaklapok, az azonban biztosnak tűnik, hogy Gooch nagy kalandja tartalmas élményt kíván mindenkinek, aki emészthető, helyenként popból átvett dallamok, hintába ültető refrének és szőrtüszőket ingerlő basszusok társaságában szeretné ripityomra robbantani egyik random éjszakáját, és bántani a határozottan mozgó lábak alatt remegő padlót.
Bár a két műfaj szinte sohasem keveredik tökéletesen fele-fele arányban, és inkabb vagy az egyik, vagy a másik felé mutat a mérleg nyelve az egyes számokban, az akarat érezhető, hogy valamiféle fúzió jöhessen létre a két világ között, és ez egyébként erősebben a Blood Red vagy a Coldburn, (kevésbé a) Grand Theft Ecstasy környékén érezhető, de persze itt is jobbra vagy éppen balra billen a mutató.
Még a ritkábban gonoszkás hangulatok mögül is folyamatosan kilóg Gooch mosolygó arca, és barátságosan büntető zenéi nem is igazán szeretnének kilógni ebből a rendszerből. Irgalmatlanul nagy kockázatot nem vállal a Feed Me's Big Adventure, de azt a feladatot, hogy célirányosan szórakoztató és tombolásra bíztató darabokat pakoljon a jobban fűtött klubok termeibe, mindenképpen teljesíti, és olykor ide még egy formásabb sőt is beférhet.
Ha kellően megengedőek vagyunk - és hát miért is ne lennénk azok -, ennél többet itt nem is kell várni vagy akarni, elég ha hagyjuk, hogy vigyen magával a végül az electro house felé súlyozott lemez jól fogalmazott lendülete.
01. White Spirit
02. Silicone Lube
03. Grand Theft Ecstasy
04. Muscle Rollers (Feat. Kill The Noize)
05. Cloudburn (Feat. Tasha Baxter)
06. Blood Red
07. Green Bottle
08. Talk To Me
