ÉLET-STÍLUS
7 ok, miért nem akarsz soha többé tanítani
A mai nap pontosan egy éve, hogy ott hagytam a pedagógiai pályát. Szerintem életem legjobb döntése volt.
Had osszam meg veletek, hogy miért is döntöttem így.
12 éven át voltam középiskolai angol tanár. Néztem az embereket, ahogy befejezik az iskolát és belekezdenek az életbe vagy a továbbtanulásba. Hamarosan ez az oktatási rendszer összeomlik és a pedagógusok nem tudják elkerülni az elkerülhetetlent.
Nem fogok belemenni a fizetésbe, vagy a tanár - diák kapcsolatba, vagy ranglétrába. Nem fogok beszélni a kimerültségről, ami az egész napos stressztől van, vagy a fulladó érzésről, vagy a munkával telt hétvégékről.
Egy dolgot tudok: “ NEM FOGOK SOHA TÖBBÉ TANÍTANI “
1. Hatalommal felruházott SENKI
Egy barátom egyszer azt mondta: “El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet az, hogy az emberek jövője függjön tőled.“
Ez a kérdés a megszokott gondolkodásmódot mutatja, ami rendkívül gyakori azonban téves.
Amikor eljön a gyerek az első nap az iskolába és elkezdődik az első tanítási nap, mindenki abban bízik, hogy a tanár a főnök és Ő a felelős a gyerekneveléséért és oktatásáért. Ez valójában nem így van: “ NEM TE VAGY A FŐNÖK. A SZÜLŐ A FŐNÖK. ”
Ezt a diákok is tudják és szinte napi szinten megkapod azt, hogy: “Az én szüleim adják neked a fizetést…” vagy ott a másik eset, amikor a gyereknek nincs kész a házija és ha rossz osztályzatot kap a szülő felbőszülve jön be az iskolába, hogy én utálom a gyerekét és kivételezek vele.
Ilyen rendszerben sajnos nem tudsz mit csinálni.
2. Nem a megszokott munkahelyi rendszer
Mindenki azt hiszi, hogy a tanároknak is ugyanúgy zajlik egy munkanapjuk, mint más munkahelyen szokás. Hát ebben ismét tévednek, azok akik így gondolják.
Igaz, hogy főiskolai végzettség kell hozzá, de teljesen máshogy mennek a dolgok.
Itt vannak azok a dolgok amiket más munkahelyen meg tudsz bármikor tenni, de tanárként ezt elfelejthetted:
1. Pisi
2. Kávézás
3. 15 - 20 perc telefonálás munka közben
4. Dinamikus ebédidő
5. Kijelölt munkanap, csak a papírmunkának
6. Pihenés
Ezek azok a dolgok, amiket nem tehetsz meg, ha tanárként dolgozol. A munkanapod percre pontosan be van osztva. Ahogy megszólal a csengő neked indulni kell.
3. Mindenki nagyon okos, ha a munkahelyi időbeosztásodról van szó. MINDENKI!
Nagyon sok olyan ember van, aki nagyon jól be tudná osztani az idődet és ők érkeznének mindenre, veled ellentétben. Na ezek azok az emberek, akik életükben egy napot sem tanítottak.
Attól, hogy én étterembe járok a férjemmel nem biztos, hogy tudnák is vezetni egyet.
Minden pályakezdő tanár, amikor megérkezik első nap a munkahelyére, tele van energiával és ambícióval a munkája iránt. Majd később rájön, hogy minél többet bír el, annál többet raknak rá, egészen addig, ameddig össze nem roppan.
Két dolog történik ezután, vagy beáll a többi “robot“ közé, vagy pedig felmond.
4. Megölik a kultúrát
Egy ideje a tanárok észrevették, hogy évről évre rengetek óra szűnik meg, olyan pl mint: “ Munka óra, háztartástan, etika és a művészeti órák. Szerintem ezek az órák nagyon hasznosak voltak az élet további részében.
Egy általános iskolai tanár, akit nagyon jól elismerek elmesélte, hogy: “ Megszüntették a gyerekeknek a mesék felolvasását. Szerintük időpazarlás az egész.”
A gyerek elveszítik az álmodozást és a fantáziálás lehetőségét. Megérdemelnék a varázslatos és magával ragadó történeteket, hogy ezzel is örömet okozzunk nekik.
Sok középiskolában a tantervet megváltoztatták és rengeteg szépirodalmi művet cseréltek le, célorientált irodalmi művekre.
Ez óriási teher a diákokra és a tanárokra egyaránt.
5. A technológiai őrület
A gyerekeket rákényszerítik, hogy használjanak modern technikai dolgokat a tanuláshoz.
Sok oktató anyagot már nyomtatott formában nem is adnak a diákok kezébe, hanem digitális formában juttatják el a diákokhoz.
Ez trükkös. Természetesen tanárként nekünk ugyanúgy kell haladnunk a korral és szintén alkalmazni ezeket a dolgokat.
A gyerekeknek nincs szükségük többre. A gyerekek nagy része például nem tud számolni, mivel az okosórával vagy okostelefonnal meg tudja ezt oldani. Az írást már nem is említem, gyakran nyomtatott betűvel adják be a dolgozatokat.
Úgy látszik pár év múlva el fog tűnni az:
- emberi kíváncsiság
- kreativitás
- kommunikáció
6. Higénia és intelligencia
Ahogy belépek az osztályterembe, azonnal orrfacsaró bűz üti meg az orrom. Az igénytelenség bűze.
“Ez nem az én hibám, ez a te hibád.”
Érdekes, hogy ők ezt nem látják és nem érzik.
“A fiúk és lányok között eltűnt az egymás iránti tisztelet és kultúra. Ez legjobban a kommunikációban látszik meg …“
Ahogy a szünetben végigmegyek a folyosón és hallom, ahogy a diákok egymással beszélnek, sokszor nem hiszek a fülemnek.
Sokszor a gyerek intelligencia szintje jóval a normális alatt van, azonban ezt a szülők nem veszik észre.
A szülők mindig elvakultak, ha a gyerekükkel van bármilyen probléma. Ilyenkor csak a pedagógus lehet hibás.
Néhány éve lettem szülő és el kell ismernem eddig nem értettem mi játszódhat le egy anyában.
Én az én gyerekeimet különlegesnek érzem. Ők nekem a legfontosabbak a világon.
Nemrégen hazajött a kislányom és sírt. Azt mondta rossz jegyet kapott, mert nem tanult, nem volt kész a feladattal, amit a tanártól kapott és nagyon szégyelli magát, hogy csalódást okozott.
Életemben nem voltam még ilyen büszke rá.
7.Ki a jó tanár?!
Nincs semilyen mérce vagy statisztika, vagy leírás milyen is a jó tanár.
Az emberek dolga eldönteni mennyire jól végzed a munkád. Ők azok, akik értékelik a munkád, hogy az jó, vagy rossz.
Volt egy olyan ötlet is, ami szerint a tanárok alkalmasságát az általa tanított diákok tudásában mérik fel. Elméletben ennek működnie kellett volna - de ez gyakorlatban vicc volt.
A diákok nem termékek, nem lehet őket tesztelni, ők emberi lények. Nem irányíthatod a családi körülményeiket, amik befolyásolják az otthoni tanulást. Te nem szólhatsz bele, mennyit aludjanak, vagy azt, hogy otthon mit tegyenek.
Egy másik ötlet szerint a tanároknak kellett volna bizonyítani. Itt össze kellett állítanod egy tantervet, vagy meg kellett csinálnod egy feladatlapot. Ezzel nincs is semmi probléma, csak annyi, hogy milyen szempont szerint fogják osztályozni.
Mi a fontos a tananyagban?! Egy dolog, hogy megmutassa, majd megtanítsa milyen emberek is vagyunk valójából.
Találkoztam olyan diákkal, aki osztályelsőként végzet, most pedig egy ruha csomagolóban dolgozik minimálbérért. Viszont tudok olyanról is, aki az iskolát éppen, csak be tudta fejezni és jelenleg saját cége van és nemzetközi üzleteket köt.
Mindenkinek megvan a saját képessége, csak amikor mindenkit egy szabvány szerint próbálnak formálni, sokan a feléjük állított modellnek nem megfelelve élik le az életüket, tévesen.
Ha ezeket az okokat elhagyjuk, talán kicsit hiányzik az iskola.
Lehet a reggeli kemény kezdés, vagy lehet az életvidám diákok, vagy a zsúfolt folyosók.
De az is lehet, hogy a képesség hiányzik, hogy tudást adhatsz át valakinek.
Egy viszont biztos: “ NEM AKAROK TANÍTANI TÖBBÉ. “
