A dobos a zenész legjobb barátja - ez a közhely már csak azon zenészek körében minősül aktív humorforrásnak, akik a pajzán locsolóversek és vőfélyrigmusok hallatán sem átallnak nevetésben kitörni. Ráadásul egy újabb példa cáfolja a hírhedt szentenciát.
Lázár Tibor, a Zagar és DJ Bootsie koncertzenekarának dobosa ugyanis elkészítette első szólólemezét. Mint ismeretes, a Rorschach egy pszichológiai teszt, melynek során az alany tintafoltokról alkotott szabad asszociációi alapján készítik el részletes jellemrajzát. Nos, Lázár bevallása szerint az Occam-album akár hasonló célt is szolgálhat.
Átszellemült művészieskedésről azonban szó sincs, a
My Rorschach nagyon is könnyen befogadható hallgatnivaló. A chillout és a minimál elektronika ugyanúgy a dalok szerves részét képezi, mint a bizarr effektek vagy a jazzes billentyűfutamok. Mindehhez pedig hangulati elemként egy betépve lebegő asztronauta lelki nyugalmát kapjuk, amire ráerősítenek a neo-ból ismert Hódosi Enikő finom dallamai.
Az instrumentális darabok sem fulladnak unalomba, a
La Dolce Vita, a
Town of Introspection vagy a
Midnight-taper teljesen más karakterű, ám egytől egyig igen mély, atmoszférikus darabok, melyekbe maradéktalanul bele lehet feledkezni. Az énekkel operáló trackek közül magasan kiemelkedik a melankolikus, fülbemászó
I Was A Dervish, melynél tökéletesebb aláfestő zenét el sem tudnák képzelni egy másnapos, esős vasárnap estére.
Bár a debütáló Occam-nagylemez nem nevezhető sem forradalmi, sem lélegzetelállítóan egyéni alkotásnak, az experimentális, pszichedelikus zenék kedvelőinek melegen ajánlott.
/est/
