Miért gyorsul fel az idő harminc felett? Az agyunk adja a választ

Harmincéves korunk környékén sokaknál jelenik meg az érzés, hogy az idő egyszerűen elszalad. A hetek összefolynak, az évek rövidebbnek tűnnek, miközben gyerekkorunk nyarai szinte végtelennek hatottak. A jelenség mögött azonban nem misztikum áll, hanem az agy működése.

Az időérzékelésnek nincs egyetlen „központja” az agyban. Több terület együttműködéséből áll össze, és ezek működése az életkor előrehaladtával megváltozik. Ahogy idősödünk, az agy kevesebb úgynevezett neurális állapotváltást hajt végre, vagyis kevesebb különálló eseményt, élményt rögzít. Ennek következménye, hogy visszatekintve az időszak rövidebbnek tűnik, még akkor is, ha objektíven ugyanannyi ideig tartott.

A pszichológusok fontos különbséget tesznek aközött, hogyan éljük meg az időt egy adott pillanatban, és aközött, hogyan érzékeljük utólag. Egy esemény közben az idő akár lassúnak is tűnhet, de ha kevés emlék kapcsolódik hozzá, később gyorsan eltelt időszakként él bennünk. Azok az évek, amelyek tele vannak új élményekkel, első tapasztalatokkal és változásokkal, gazdagabb emlékanyagot hagynak maguk után, ezért hosszabbnak érezzük őket visszatekintve.

Ebben kulcsszerepet játszik az agy több területe is, például az insula és a kiegészítő motoros terület, amelyek a szubjektív időérzékeléshez kapcsolódnak. Az idő múlása nemcsak attól függ, mit mutat az óra, hanem attól is, hogy mire figyelünk, mennyire vagyunk jelen, és mennyire változatos az, amit csinálunk.

A rutin ebből a szempontból alattomos. Amikor nap mint nap ugyanazokat az útvonalakat járjuk, ugyanazokat a feladatokat végezzük, az agy kevesebb új „fejezetet” nyit, így az idő összezsugorodik az emlékezetben. Éppen ezért az idő lassításának egyik leghatékonyabb módja nem az, hogy többet pihenünk, hanem hogy tudatosan megtörjük a megszokásokat.

Új készségek elsajátítása, ismeretlen helyek felfedezése, akár csak egy másik útvonal választása hazafelé mind hozzájárulhat ahhoz, hogy az agy több eseményt rögzítsen. Ezek a kis változtatások nem állítják meg az időt, de szélesebbé teszik az emlékeinket, és ezzel együtt lassabbnak érzékeltetik a múlását.

Az idő tehát nem gyorsul fel valójában – mi változunk meg, és az agyunk az, amely másképp meséli el a történetet. Ha pedig több történetet adunk neki, az idő is újra tágasabbnak tűnhet.