Truesounds Újratöltve - Interjú a TSapattal

2017.01.03

Meghatározó éveken esett át globális értelemben az elektronikus zenei szcéna. 2012-től jelentősen változtak a főbb vonalak hangzásai, teret nyert újra a minőségi és a nem lakossági house és deep house - ismételném, a nem lakossági hangzás. Elhatárolódott a techno-n belül az atmoszférikus hangzás és az ipari, csarnok techno. Újra fontos szerepet kaptak a vokálos darabok és egyszer csak azt vettük észre, hogy megint egy igazán színes és változatos zenei élet vesz minket körül. A Truesounds csapata valamikor 2011 tájékán egy olyan döntést hozott, amire kevesen képesek, vagy kevésbé bátrak ahhoz, hogy mondhatni “lenullázzák magukat” és újra építsék a brandet és ezáltal önmagukat is.
Valljuk be, nem az a bevett szokás, hogy amikor minden kerek és minden jó, akkor az ember behúzza a kéziféket. Peter Makto irányítása alatt a TSapat 19-re lapot húzott és úgy néz ki bejött.

- Az elmúlt 13 évben nem volt igazán olyan időszak, amikor a Truesounds-nak ne lett volna rendben az ázsiója. Vagy a fővárosban, vagy több vidéki városban - de valahol mindig nagyon erősen jelen voltatok. Mégis mi volt az, ami miatt pár évvel ezelőtt a megszokott BIZTOS helyett a változást és a BIZONYTALANSÁGOT választottátok?
Peter Makto: az egész elektronikus zenei életben a változatosságot szeretem a legjobban. Sosem csüggedtem, ha a térképen vándorolnunk kellett, hiszen igény szerint szolgáljuk ki a közönségünket, ami annyit jelent, hogy keresleti termék a TS a hazai zenei étlapon és nem tukmálós klubokat hívogatós módszerrel nyerünk magunknak teret. Ebből fakadóan inkább élvezetes az az állapot, amikor az ország bizonyos régióiban teret nyer, vagy veszít egy hangzás, mert így van mozgásban a szakma. Így sosem az a lényeg, hogy hol vagyunk, hanem az, hogy az adott buliban hitelesek legyünk a minket követők számára. A mindenkori piac határozza meg a helyünket, ezért nekünk csak annyi a dolgunk, hogy olyan zenét játszunk, ami vonzó az emberek számára. 2011-2012 környékén már a második csúcsponton is túl volt a TS és bevallom őszintén, mindig elkezdek unatkozni ha “minden jó” és addig nem nyugszom, míg nem találok valami olyat, ami újra motiválttá nem tesz. Ebben sokat segített az akkori nagyon egysíkú és rossz e-zenei kép itthon. Mindenhol a “koróóó” ment meg a totál üres csettegős “tekkháusz”. Ezek mellett pedig a techno, ami nekünk mindig is periférián kívülre eső volt, így az sosem volt zavaró a közönségünk összetételét illetően. Volt olyan, hogy szinte utálattal jártunk fellépni, de mindig mosolyogtunk, mert csak így tudtuk túlélni. De akkoriban nem létezett az a produceri vonal, ami érdekes hangzást termelt volna. Vagy mi magunk sem láttunk ki a hazai szemellenző alól. De valami borzalmas időszak volt az, az emlékeim szerint. Geri mindig szörnyülködve mesél azokról az időszakokról, mindig nevetek milyen fejeket vág ezekhez a sztorikhoz. Nem volt buli akcióban lévő mentőautó nélkül, a dizájner cuccok is akkor tomboltak. Elegem lett. Hoztam egy döntést, hogy semmilyen szinten sem vagyok hajlandó asszisztálni a zenémmel ahhoz, hogy össze-vissza rángatózzanak fiatalok előttem a bulikban. Szemét egy időszak volt. Váltani kellett. Nem engedhettem meg, hogy olyat toljunk, ami nem belülről, a lelkünkből szól. Mi mindig is a dallamos, jó klubzenéket képviseltük. Mi az érzéseket közvetítetjük a bulikban. A csapat összetételét nézve sosem voltunk hatalmas partyarcok, így a masszív cuccozáshoz sem tudtunk sosem asszisztálni a zenénkkel.

Egyébiránt a Vizó korszak akkori előnye nekünk az volt, hogy a korábbi Privé majd az akkori Prestige klubban maradt a TS és elkerültük a Hajógyárit, a Főnök pedig megengedte nekünk a kísérletezést. Folyamatosan kerestük az új hullámokat és hittünk abban, hogy ha hitelesek maradunk, akkor újra lehet rajzolni a térképen a TS-t és a zenei ideológiánkat is. Ezzel együtt az infót, új és friss elmékhez tudjuk eljuttatni. 2012-ben hoztuk először Sascha Braemer-t, Jim Rivers-t - bele is tenyereltünk a lecsóba ezekkel, kevesen voltak, de mégis volt valami teljesen új VIBE ezeken a bulikon. Megjelentek új arcok és tudtam, hogy a “mag el van vetve”. Később jött Siopis, na meg az akkor még deep house-t író Alex Niggemann is. Eelke Kleijn folyamatosan járt hozzánk és épült-épült az út, ami máig elhozott minket és most már látványosan mutatja az irányt a jövőbe is. Ez a váltás volt az egyetlen esélyünk, hogy olyat alkossunk, ami egyedüli itthon. 

Nem szeretnénk mindenkinek megfelelni. Egy meredekebb és hosszabb utat választottunk. Tekintettel Geri és Dávid munkásságára, melyet igazán közelről ismerek, nyugodt szívvel mondhatom, hogy mindkét srác igazi IKON a maga hangzásában. Hiteles előadók. Justrice-ról nem is beszélve, akinek nagyon “beteg” az agya szerencsére ha zenéről van szó és olyan warm up-okat pakol 117bpm környékén, hogy öröm hallgatni.

Mivel a zene pedig mindig utat tör magának és megtalálja a megfelelő füleket, így nekünk a szettek mellett nem volt más dolgunk, csak nagyon erősen hinni abban, hogy ez működőképes lesz. Így lett az elmúlt 4 év egy nagyon kalandos és nagyon izgalmas út a vékony jégen, de ahogy a jövőképet nézem volt értelme, mert egyre nagyobb területeken kezdenek az emberek lejönni az üres veretésről és újra értelmet keresnek a zenében. Ez amúgy nagyon élesen látszik a nemzetközi szcénában is. Elmondhatatlan élmény, amikor Európa legendás klubjaiban minden izgalom és remegés nélkül lehet kísérletezni, mert egyszerűen nem mozdul a nép a tánctérről, hanem érdeklődő tekintetek pásztáznak és nyitott fülek várják az újat s a másságot. Megint jelen van a nyitottság az emberekben és nem elvárásokat kergetnek a zenében. Mi nem a teltházas bulikat keressük a klubozásban sem, persze boldogok vagyunk ha sokan kíváncsiak ránk, de jobb megtalálni azt az élményt, amit csak az idézhet elő, amikor a DJ által a közönség és a zene egymásra talál és kézzel fogható lesz a szeretet és az emelkedett hangulat.
S jelenleg itt tartunk. 4 évet vártunk erre, de megérte. Ezért kellett meglépni azt, hogy az akkori pozitív hullámról leugrunk, kerestünk egy izgalmasabb dolgot és nem féltünk attól, hogy bármi veszíteni valónk is lett volna, hiszen minden utazásnak s kalandozásnak meg van a maga szépsége. Váltani s változtatni minden pillanatban lehet. Erről szól az élet.



- Valóban ekkora párhuzam van hazai és az európai klubélet között ? Mi itthon mindig csak ámulunk és bámulunk, hogy de jó a Berlinieknek, de jó azoknak akik külföldre járnak bulizni, de jó az Ibiza fanoknak. Vagy itt is minden megvan csak kicsiben?

Gregory S: Szerencsésnek mondhatom magam, mivel az elmúlt bő egy évben 10 különböző országban játszottam, plusz a burn Residency-s Ibizán töltött 2 és fél hónap is sok mindenben felnyitotta a szemem. Az első és legfontosabb tanulság, amire rájöttem az-az, hogy távolról nézve mindig minden szebb. Amíg nem jártam a szigeten mindig csak a pozitív képek jutottak el hozzám, a kijutó infók 99,9% mindig valami szuper happy dolog volt, értem ezalatt a dj-k posztjait és a közönség  csillogó villogó beszámolóit. Pedig a valóság, mint mindig itt is sokkal árnyaltabb. Voltam olyan rendezvényen, ahol egy itthon kifejezetten magasra értékelt fellépő egy étteremben játszott, ahol mindössze én voltam az egyedüli olyan, aki a zene miatt volt ott. Természetesen ezt a rajongók a facebookon sosem tudják meg, mivel az adott fellépő csak annyit fog posztolni, hogy köszi az élményt Ibiza, vagy valami hasonlót és a monitorok előtt a felépített mítosz szépen megy is tovább.
Ezen felül itthon mindig odavan a szakma, hogy micsoda furkálódás megy a dj-k között. Erre csak annyit mondok, hogy „kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci”, a pozíciókért folytatott versenyről szóló kinti sztorik minden képzeletemet felülmúlták.
Ezeket az apróságokat azért akarom megosztani veletek, mert itthon sokszor előjön egy olyan hozzáállás, ami arra mutat, hogy rossz dolgok csak itt történhetnek meg, és nyugaton, meg a világ más pontjain a helyzet csupa-csupa szép és jó. Pedig a valós helyzet abszolút nem ezt mutatja.
Úgy érzem, hogy a budapesti éjszakában elindult egy nagyon jó és egészséges folyamat. Az pl. amit az Aetherben megélhetünk szerintem bőven a nemzetközi átlag felett van. Az elmúlt év merész próbálkozásai egytől egyig bejöttek. Az általunk elhívott fellépők: Mihai Popoviciu, Hyenah, Gardens of God mind olyanok, akikre eddig a klubtulajok és szervezők mindig azt mondták, hogy „ááá erre senki nem lesz vevő” és lám egy jó helyen, hiteles szervezéssel végre ez is elérhető lett. Ami magával vonzza a közönség fejlődését is, mivel látványos ezen a téren is a javulás. Ha ezt a megkezdett irányt tudja háborítatlanul folytatni az Aether, vagy pl. a Corvin, akkor úgy érzem, hogy végre kialakulhat egy igazi budapesti irány az éjszakai életben, ami követi a nemzetközi trendeket, de mégsem pontosan akarja azt lemásolni.
Petivel az elmúlt bő egy évben játszottunk két berlini klubban is (KaterBlau és Sisyphos) mindkét hely több termes és egész hétvégén nyitva van, szóval akár 40 dj is befér az adott 48+ órás nyitva tartásba. De ami a legszebb, hogy ennek a 80%-a helyi fellépő, még csak nem is azt mondom, hogy német, hanem ezek szinte egytől egyik berlini arcok. Ez az a dolog, amit szerintem hosszú távon az itthoni helyeknek is követni kéne, nem lesz egyszerű, de a példák azt mutatják, hogy nem is lehetetlen. Most januárban rendezzük meg a 4. „TS Grouppen” nevű hírhedt estünket, amin mindig csak mi, vagy max néhány hazai haverunk a fellépő és a rendszer eddig nagyon szépen működik.
Meg kell említeni a veszprémi helyzetünket is. Éveken keresztül megkaptuk, hogy miért nem lehet ott minőségi bulit csinálni. Majd amikor megcsináltuk pontosan, azt ami mások szerint sosem fog ott működni, hirtelen elindultak a teltházas estjeink. A legutóbbi újításunk is pont ilyen. Az Expresszónak alapból is kifejezetten korrekt a hangzása, de valahogy éreztük, hogy ennél még tudunk jobbat is, és ezért hozattunk egy teljes körű VOID hangrendszert. Eddig mindig azt hallgattuk, hogy az embereket nem érdekli a technika, mert úgyis bekészülnek, aztán nem foglalkoznak ezzel és ez csak pénzkidobás, és lám a mostani karácsonyi bulinkon is a legtöbben pont ezt dicsérték. Plusz hogy mennyire csodálatos az-az összkép, amit a belépőjükért kaptak.



- Dávid, nálad konstans a zenei vonal, vagy neked is kellett alkalmazkodni az új hullámokhoz ? Kintről azt látni, hogy leigazoltak egy biztos pontra, mint egy focicsapat egy védőt és hagynak a fiúk kibontakozni a posztodon. Évekkel ezelőtt az akkori kort megelőzve már pakoltad ezt a kellemes house / deep house hangzást. Hol tart ez most?
Davko: Fő irányvonalként továbbra is a house / deep house hangzás, ami leginkább jellemzi a szettjeimet.  Itt persze részecskéire bonthatnánk az adott stílusokat, hiszen a legnagyobb zeneáruházaknak „hála” mára mindenkinek mást jelent a deep house kifejezés, éppen ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy a tágabb értelemben vett house palettáról szelektálok.  Hogy konstans-e a zenei vonal? Ha visszatekintek az elmúlt évekre, akkor azt kell mondanom, hogy nem. Természetesen rám is hatással vannak az új irányok, sőt kifejezetten keresem azokat a producereket, akik nem az aktuálisan futó trendeknek megfelelő trackeket gyártanak.
Ami viszont csapat szinten konstans, az a minőségre való folyamatos törekvés. Nagy figyelmet fordítunk az estjeink felépítésére, a warm up-ra, a főidőre és a levezetésre egyaránt. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy egy egész éjszakán át tartó élményt adjunk az embereknek, ami csak akkor jöhet létre, ha megfelelő alapokra van helyezve az adott buli. Ez a hozzáállás mostanra meg is hozta a gyümölcsét, hiszen rendszeresen kapjuk a visszajelzéseket a szervezők irányából, hogy a TS eseményekre a megszokottnál lényegesen korábban érkeznek a vendégek. Óriási öröm ez számunkra, hogy a követőink nem csak a maintime idősávra kíváncsiak, hanem a kirakó minden darabját szeretnék magukévá tenni, így áll össze ugyanis egy kerek történet. 



- Mi mindenben nyilvánul meg ez az egyediség, vagy egyedi hangzás ? Hol rakódik ez le, mi az előnye ? És mi a hátránya, ha van.. ?!
Peter Makto:
Lassabb a tempónk, de sokkal összetettebb és sokkal kifejezőbb zenék vannak a TS bulikon. Folyamatosan újítunk hangzásban. Eszem ágában sincs a múltat keresni, amikor kincseket lehet lejátszani. Fontos, hogy nem szabad lenézni a fiatalokat, ugyanis az éjszakába jelenleg beérkező új generáció, akik ezt a dallamosabb és érzelmekkel teli hangzást követik, egy zeneileg nagyon okos brigád. Érzékenyek nagyon a jó zenére, kötelezően már mindenki beszél angolul és a jó track-eket pl.: énekli mindenki és ez egy újabb közösségi élményt alkot. Ezáltal nagyon megerősödött a közösségünk megint, amit mi csak TSaládnak hívunk.
Nagyon jó arcok vannak most is a soraink között. Elfogadó mindenki mindenkivel. Nagyon jó csajok vannak a TS bulikon és ezt megint a zenénknek köszönhetjük, semmi másnak.  Ez pedig nagyon széppé teszi az összképet. Imádok kinézni a pultból és látni, hogy mennyire egységes most a Truesounds közönsége.
Így mindenképpen előnyként éljük meg, hogy megint nagyobb az igény az országban a mi zenénkre és 2017-re 5 új város lépett be mint rezidencia és fix pontok.
Boldogok vagyunk, hogy nem azon sakkozunk, hogy hova is lehetne menni játszani, hanem helyette azon agyalunk, hogy hogyan lehetne profibbá tenni a show-t.
Budapesten minden hónap első szombat a napunk. Veszprémben minden hó második szombatján jelenünk meg, Tatán a Cocoon-t újra fogjuk tervezni, ezek lesznek a harmadik szombatok, Nyíregyházán pénteki rendszeresség lesz. Debrecen hatalmasat fejlődött az elmúlt két évben, ott is emelkedett a jelenlét, már évi 4 alkalommal szól a hangzásunk.
Emellett Sopron is évi kettő alkalommal számít ránk. Kapuváron új helyszínen épül újra a mozgalom. Győrben is már bekerült teszt szinten a TS a The Etiket-ek mellé.
Persze némi hátránya is van a dolognak. Egy kicsit eltávolodtunk a hazai szakmától, ami annyit tesz, hogy nincs meg a híd, ami korábban volt és nehezebben tudunk hazai vendégeket hívni, hiszen jobbára szárazabb, vagy keményebb zenét tolnak a kollégáink és volt már olyan, hogy a közönségünk ezt nem tolerálta. A headliner hazai kollégák közül szinte mindenki tech house vagy techno-t tol. A másik oldal meg a dark side, az dirty undergound vonal, ami megint csak elüt a TS vonaltól.
Rengeteget agyalunk a fiúkkal, hogy kit lehetne elhívni a rezidenciáinkra, de abban egyetért a csapat, hogy a hangzás fontosabb, mint egy-egy haveri vagy üzleti kapcsolat így manapság inkább fiatalok között keresgélünk, vagy felállunk mi 3-an vagy 4-en.
A TSapat hazai kedvence a Secret Factory formáció. S ennek semmi köze ahhoz, hogy én is meg Ők is soproni gyökerekkel rendelkezünk meg haverok vagyunk, ez nem protokoll sztori. A zene köt össze minket, szavak nélkül is. Hazai pályán kicsit erősebbek a fiúk, de itt Pesten nálunk legutóbb olyan szettet tolt Andris és Balázs, hogy csak vigyorogtunk, mint a vadalma. House alapok, likvid és csepegő hangok voltak jelen a feszesebb atmoszférikus tech nóták mellett. Nagyon jók voltak a srácok! Hagytuk Őket kinyílni és a közönségünk pedig imádta ezt.
Bár hozzátartozik ehhez az is, hogy az AETHER-nek van egy olyan adottsága, ami simán benne van az Európai mini klub elitben. Aki még nem volt ott, az mindenképp zarándokoljon el oda egyszer és megérti, hogy a klubozás miről is szól. Sötétség, villanó fények, hangos zene, féktelen tánc és sosem ér véget. Nem számít ki vagy, mit viselsz, honnan jöttél. Nincs telefonos szarakodás a tánctéren, ha a zene megfogta az embereket, lüktet a klub. De tényleg. Nagyon jó a pultja is, élmény ott dolgozni. Minden klappol.

- Mi a jövőkép? Mi a cél? Vannak nagy durranás jellegű terveitek 2017-re?
Peter Makto: Semmilyen nagyobb durranás jellegű tervünk nincs. Annak örülünk, ami van. Tesszük a dolgunk csendben. Képviseljük tovább ezt a hangzást a lehető leghitelesebb formában. Lesznek érdekes vendégeink néha-néha és kísérletezünk majd többet a szettekben. A fő célunk az érzelmek visszaadása a zenében, az emberek összekovácsolása ebben a néha már ridegnek mondható világban. Motivál minket, hogy a zenehallgatás újra egy boldog kikapcsolódási forma legyen a szórakoztatóiparban. A többi az emberek nyitottságán múlik, hogy ki mernek e bújni a komfortzónájukból és belekóstolnak e valami másba, vagy maradnak a megszokott klisék és a megszokott bulik, a megszokott arcokkal, ami már uncsi ugyan de “ott kell lenni”. Mi azt tesszük, amihez értünk. Nyomjuk a zenét és 2017-ben már a 2018-at építjük.
Ennyi a terv. A közönséggel való még szorosabb kapcsolattartás jó lenne jövőre. Ez egy újabb és jó élményeket hozó magasabb szintre teheti a TS-t. A közvetlenség megtartása, a felszínes sztárkodástól mentes közös bulizás pedig konstans, ahogy eddig is volt. Lehet bevezetem az “ölelőperceket” a TS bulikban, mint a Trollok mesében is ahogyan az volt - persze ez poén, de nagy flash lenne.

- Sok sikert a TSapatnak! Kívánjuk, hogy minden álmotok váljon valóra. Személyszerint én hiszek is bennetek, látva a 2016-os eredményeket, itthon is és külföldön is.
Truesounds :
nagyon köszönjük és Boldog és Sikeres 2017-t Nektek is!



KÖVESS MINKET

TOVÁBBI CIKKEK

Audio-Vizuális megújulás, komplexebb önkifejezés a BADGIRLS csapattal Szegeden!

2017.01.20.

A keceli, majd a kiskunhalasi club bezárás utána a fiúk maradva a délvidéken Szegedre tették át székhyelyüket

Egy jakartai fesztiválon látható az eddigi legnagyobb Mannequin Challenge

2017.01.19.

Ilyen, amikor 40 ezer fesztiválozó válik mozdulatlanná!

Dennis Ferrerrel nyit Budapest legújabb rendezvényhelyszíne, a TEREM!

2017.01.18.

Február 4-én megvalósul egy álom, egy eget rengető bulival megnyitja kapuit a TEREM Budapest!