James Ruskin: „A techno még mindig meg tud lepni”

Harminc év egy technókiadónál már önmagában komoly teljesítmény, a Blueprint történetében azonban éppen a folytonosság az érdekes. James Ruskin és Richard Polson 1996-ban alapította a labelt, amelynek működését sosem egy aktuális trend vagy könnyen felismerhető sablon határozta meg. A jubileum egyik központi kiadványa Ruskin 1998-as Further Design albuma lett, amely szeptember 4-én jelent meg újramaszterelve, digitálisan és dupla bakeliten. 

Ruskin szerint a kilencvenes évek közepén különösen termékeny pillanatban indult a Blueprint. Detroit már lefektette a techno alapjait, Nagy-Britanniában és Európa más részein viszont sorra születtek a saját értelmezések. Ehhez olyan infrastruktúra társult, amelyben kevés felszereléssel, kis független kiadókon keresztül is komoly hatást lehetett elérni. A közösségi média még nem kényszerítette folyamatos jelenlétre az előadókat: Ruskin visszaemlékezése szerint egyszerűen abból indultak ki, hogy ha a zene elég erős, megtalálja a saját útját. 

A Further Design kiválasztása ezért sem egyszerű jubileumi nosztalgia. Az album közvetlenül kapcsolódik a Blueprint első éveihez és ahhoz az alkotói periódushoz, amelyben Ruskin saját hangja is kialakult. Felmerülhetett volna az Outline katalógusa is, de annak két fontos korai darabja, a First Contact és az Encounter már kapott remasztert. A Further Design ezzel szemben teljes albumként mutatja meg, hol tartott Ruskin 1998-ban.

A tízszámos lemezhez ráadásul szándékosan óvatosan nyúlt hozzá. Nem készített új verziókat, nem cserélt hangszíneket és nem próbálta mai produkcióvá alakítani a felvételeket. A modern masteringeszközökkel nagyobb tisztaságot és mélységet akart előhozni abból, ami eleve ott volt a zenében. Ruskin szerint a remaszterelésnél könnyű átlépni azt a határt, ahol a technikai javítás már az eredeti karakter rovására megy – ezt itt tudatosan kerülte. 

A végeredményen ezért továbbra is jól hallható a korai Blueprint szikár világa. A The Divide feszes perkussziói és szintetizátorai, a hosszabban kibomló Time & Place, az Unknown Destination hipnotikus ismétlődése vagy a Workprecízen elhelyezett ritmikai elemei ugyanabból a redukált eszköztárból dolgoznak, mégsem ugyanazt a formulát ismétlik. A 2026-os kiadás mind a tíz eredeti számot megtartotta, változatlan sorrendben. 

Ruskin szerint ugyanez a gondolkodás magára a Blueprintre is igaz. Nincs olyan hangzás, amelyet egy producernek le kellene másolnia ahhoz, hogy megjelenhessen a kiadónál. Sokkal fontosabb számára, hogy egy anyagnak legyen felismerhető szándéka, és valóban az alkotóját tükrözze. „Egy Blueprint-lemeznek nem kell úgy szólnia, mint egy másiknak” – a közös pont inkább az a hozzáállás, amely a kifejezést fontosabbnak tartja annál, hogy egy zenész éppen melyik trendbe vagy színtérbe illeszkedik. 

A jubileumi év programja ezt a nyitottságot is hangsúlyozza. A Further Design előtt Mark Broom Regis korai felvételeihez nyúlt hozzá a Power Is Neutral kiadványon, a Blueprint pedig Kerrie és Nastia új megjelenéseivel is folytatja a harmincadik évfordulóhoz kapcsolódó sorozatot. A kiadó katalógusa az elmúlt években jelentősen szélesedett, Ruskin pedig ezt úgy éli meg, mintha bizonyos értelemben ismét a kezdeteknél járnának. 

Három évtized után sem az archívum az, ami igazán érdekli. Ruskin szerint „a techno még mindig meg tud lepni”: folyamatosan jelennek meg új ötletek, munkamódszerek és hangalakítási lehetőségek, miközben néhány eszközből továbbra is létrejöhet valami teljesen saját karakterű. Talán ez magyarázza a Blueprint hosszú életét is. Nem kellett harminc éven át ugyanazt a hangot konzerválnia, mert eleve nem hangzást, hanem szemléletet próbált fenntartani. 

Korábbi kapcsolódó cikkünk

James Ruskin újra kiadja a Further Design albumot a Blueprint 30. évfordulójára — Augusztusban részletesen bemutattuk a jubileumi remasztert, a tízszámos albumot és a Blueprint harmincadik évfordulójához kapcsolódó kiadványsorozatot.