33 éves a Corona slágere, a The Rhythm of the Night

A kilencvenes évek tánczenéjének egyik legismertebb refrénje 1993 őszén indult útjára Olaszországból. A Corona – The Rhythm of the Night néhány hónap alatt az európai klubokból a rádiós slágerlisták élmezőnyébe került, és olyan tartós sikert ért el, amelyre az eurodance-korszak számai közül csak kevesen voltak képesek. A dal idén 33 éves, történetének egyik legérdekesebb részlete pedig máig sokak számára ismeretlen: a felvételen hallható hang nem azé az énekesnőé, akit a közönség a Coronával azonosított.

A produkció mögött Francesco Bontempi, művésznevén Lee Marrow állt, aki az olasz dance-színtér tapasztalt producereként dolgozott a számon. A főéneket Giovanna Bersola, vagyis Jenny B rögzítette, a projekt nyilvános arca azonban a brazil származású Olga de Souza lett. Ő szerepelt a videóklipben, a televíziós fellépéseken és a promóciós anyagokban, így a közönség jelentős része természetesnek vette, hogy a lemezen is az ő hangját hallja.

Ez a munkamegosztás a kilencvenes évek európai tánczenéjében korántsem számított kivételesnek. Több sikeres produkciónál különvált a stúdióban dolgozó énekes és a színpadon megjelenő előadó szerepe. A Corona esetében azonban különösen feltűnővé vált a különbség, mert a The Rhythm of the Night nemzetközi áttörése után Olga de Souza személye szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódott a dallal.

A szám zenei előzményei ráadásul 1987-ig nyúlnak vissza. A brit Say When! Save Me című felvételének dallami elemei visszaköszönnek a Corona slágerében, ezért az eredeti dal szerzői, Pete Glenister és Michael Gaffey is szerepelnek a szerzői kreditek között. Bontempi a korabeli olasz dance-produkciók hangzásvilágához igazította az alapanyagot: feszes négynegyedes ritmus, hangsúlyos szintetizátorok és azonnal felismerhető énekdallam került a középpontba.

Az olaszországi sikert 1994-ben nemzetközi áttörés követte. A brit kislemezlistán a második helyig jutott, és hat hetet töltött az első tíz között. Az Official Charts Company év végi összesítése szerint 1994 tizenharmadik legnagyobb példányszámban eladott kislemeze volt az Egyesült Királyságban. A dal Németországban a nyolcadik, Ausztriában a hatodik, Svájcban a negyedik helyig kapaszkodott. 

A brit eredmény különösen figyelemre méltó, mert a The Rhythm of the Night 1994 szeptemberében éppen akkor került a lista élmezőnyébe, amikor Whigfield Saturday Night című slágere uralta az első helyet. A két felvétel ugyanannak az európai dance-hullámnak a részeként versenyzett a közönség figyelméért. A Corona az amerikai Billboard Hot 100 listáján is a tizenegyedik helyig jutott, ami egy olasz eurodance-produkció számára jelentős eredménynek számított. 

A nemzetközi terjesztést különböző változatok és remixek segítették, köztük a Rapino Brothers munkái. A Corona későbbi kislemezein már más stúdióénekesek is közreműködtek: a Baby Baby és a Try Me Out vokálját Sandy Chambers énekelte. Olga de Souza eközben továbbra is a formáció legismertebb szereplője maradt, így a projekt működése a további sikerek idején sem változott meg alapvetően.

A kislemez sikere után 1995-ben megjelent a Corona azonos című bemutatkozó albuma is, amelyen a korábbi slágerek mellett új felvételek kaptak helyet. A The Rhythm of the Night addigra már önálló életet élt: a rádiók, a klubok és a különböző válogatáslemezek révén olyan közönséghez is eljutott, amely a Corona többi dalát kevésbé ismerte. A felvétel hosszú távú népszerűségét későbbi feldolgozások és újraértelmezések is fenntartották.

Harminchárom év elteltével a The Rhythm of the Night az eurodance egyik legkönnyebben felismerhető felvétele maradt.A története ugyanakkor arra is emlékeztet, mennyire összetett stúdióprodukciók álltak a korszak látszólag egyszerű popslágerei mögött. A közönség Olga de Souza arcát ismerte meg, a dal meghatározó énekhangját Jenny B adta, a zenei alapok pedig részben egy hat évvel korábbi brit felvételből származtak. A végeredmény 1993-ban született meg, de jóval tovább jutott annál, mint amit egy olasz klubkislemeztől akkoriban várni lehetett.