Amikor Manilában elkezdtek táncolni – a Fülöp-szigetek első rave-jeinek története

1996-ban egy különös szórólap keltette fel Eddie Boy Escudero figyelmét: „Nézd a denevérjelzést” – állt rajta. A fotós kíváncsisága a Fülöp-szigeteki Nemzeti Könyvtár épületébe vezette, ahol épp egy új korszak kezdődött Manilában. A tetőről denevér alakú fény vetült az égre, odabent pedig dübörgött a ritmus. „Amint beléptem, és meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem” – emlékszik vissza Escudero, aki azon az éjszakán a padlón táncolt a barátaival, és közben elindította a Fülöp-szigetek rave-történetének első fejezetét.

A Consortium kollektíva által szervezett eseményt az ország első hivatalos rave-jeként tartják számon, amely lavinaként indította el a helyi klubélet forradalmát. Escudero Minolta 35mm-es kamerájával megörökítette a mozgalmat, és az elmúlt években mindezt „When We Danced” című fotókönyvében foglalta össze, az Archivo 1984 kiadásában. A képek raktárakban, félkész bevásárlóközpontokban és tengerparti éjszakákon készült pillanatokat örökítenek meg – ahol a house, techno és jungle zenék összekötötték a fiatalokat.

A rave-ek nemcsak zenei, hanem társadalmi forradalmat is jelentettek: Escudero szerint a bulik a szabad önkifejezés és az inkluzivitás tereivé váltak, ahol a nem bináris közösségek is helyet kaptak, sőt, az első pride-ünnepek is ezekhez az eseményekhez kötődtek.

Az ezredfordulóra azonban a szcéna kinőtte magát. A korábbi underground raktárpartik helyét luxus mega-klubok vették át, ahol már a trance dominált, és a tánc szabadsága helyett a státusz számított. „Akkor hagytam abba, amikor mi is abbahagytuk a táncot” – mondja Escudero, akinek képei ma egy elveszett, de legendás korszak pillanatait őrzik, amikor Manila még éjszakáról éjszakára egyetlen nagy tánctér volt.