Sneijder az elmúlt években úgy talált vissza a trance dallamosabb oldalához, hogy közben nem engedte el azt a feszes, technikás hangzást sem, amely hosszú ideje a védjegye. Szeptember 11-én az Afterdarknál jelenik meg új kislemeze, a Hear Me Calling, amelyet Andrew Liggett nem egyszerűen következő kiadványként kezel: saját meghatározása szerint a dal a tavalyi Home közvetlen folytatása. A hivatalos megjelenés 140 BPM-es, F-mollban írt trance-produkcióként érkezik.
A megjelenés időzítése Sneijder pályáján sem véletlenül tűnik különösen sűrűnek. Az Afterdark 2026-ban a tizedik évéhez érkezett, miközben Liggett gyakorlatilag folyamatosan tölti új zenével a saját kiadóját. Júniusban KINETICA oldalán jelent meg az Echoes Rise, augusztus végén Paul Denton készített új remixet a Decimate-ből, szeptemberben pedig már a Hear Me Calling következik. Az Afterdark tíz év alatt mellékprojektből Sneijder saját zenei világának központjává vált, ahol nem kell választania az uplifting trance melodikussága és a keményebb klubhangzás között.
Ezt a kettősséget az Alt1 alteregó még látványosabbá tette. Liggett ezen a néven tudatosan a gyorsabb, nyersebb és oldschool rave-hatásokkal dolgozó oldalát választja le a Sneijder-projektről, miközben fő művésznevén ismét több teret hagy a klasszikus trance-ívnek. A két projekt így nem feltétlenül versenyez egymással: inkább lehetővé teszi, hogy Sneijdernek ne kelljen minden ötletét ugyanabba a hangzásba beszorítania.
Közben a múlt feldolgozása szó szerint is része lett az idei évének. Júliusban jelent meg Bart Claessen 2005-ös Playmocímű klasszikusának Sneijder-remixe az A State of Trance kiadónál, 144 BPM-re gyorsítva az eredeti koncepciót. A feldolgozás Armin van Buuren Tomorrowland-szettjében is komoly szerepet kapott; a Freedom Stage-en adott maratoni fellépéséről szóló OneMusic-cikkünkben már kiemeltük, hogy a Playmo modern Sneijder-verziója a klasszikus trance és az új generációs produkciók közötti átjárás egyik emlékezetes pillanata volt.
Ebben a Hear Me Calling talán fontosabb dal lehet, mint amit egy újabb szeptemberi single elsőre sugall. A Home után ugyanis már nem az a kérdés, hogy Sneijder képes-e ismét érzelmesebb trance-et írni, hanem az, hogy ebből kialakul-e egy tartósabb, felismerhető irány a fő projektjén belül. Az Alt1 elviheti a keményebb impulzusokat, az Afterdark pedig közben olyan katalógussá válhat, amelyben a tech trance és a klasszikusabb, nagyívű dallamosság nem egymást kizáró végpontok.
A válasz első része szeptember 11-én érkezik. A Hear Me Calling technikailag ugyan modern Sneijder-produkció, a gondolkodása azonban nagyon régi trance-alapelvre épül: a drop önmagában nem cél, ha nincs előtte olyan dallam és feszültség, amely miatt valóban várni akarjuk. A Home esetében ez működött. Most az derül ki, sikerül-e ugyanazt az érzelmi fogást egy második dallal is megismételni.
Korábbi kapcsolódó cikkeink
- Armin van Buuren mesterórát tartott a Tomorrowland Freedom Stage-en – a négyórás szettben Bart Claessen Playmo című klasszikusának Sneijder-remixe is kiemelt pillanatot kapott.