A komfort megöli a kreativitást: miért a kockázatról szól a DJ-zés

A DJ-zésről sokáig úgy beszéltünk, mint egy technikai szerepről: lejátszani azt, amit a közönség szeret, lehetőleg hiba nélkül. Ez a megközelítés azonban egyre inkább kiüresíti a műfajt, és éppen azt veszi el belőle, ami miatt a DJ valaha több volt egy jól működő lejátszónál. A DJ-zés igazi lényege nem a komfort, hanem a kockázat.

A tánctér ma is pontosan jelzi, mikor játszik valaki biztosra. Az ismerős dallamok azonnali reakciót váltanak ki, a közönség megkönnyebbül, mert tudja, mi következik. Ez azonban csak rövid távon működik. A megszokás gyorsan tompítja az élményt, és ami tegnap még eufóriát okozott, ma már csak háttérzajjá válik. Itt kezdődik a DJ felelőssége.

Az igazán emlékezetes szettek nem attól maradnak meg, hogy minden szám ismerős volt, hanem attól, hogy valami váratlan történt. Egy addig nem hallott track, egy szokatlan átmenet, egy merész tempóváltás. Ezek azok a pillanatok, amikor a tánctér először bizonytalan, majd lassan alkalmazkodik, végül együtt mozdul a zenével. Ez a folyamat kockázatos, mert nem garantál azonnali sikert, viszont hosszú távon mélyebb kötődést hoz létre.

A mai algoritmusvezérelt zenei környezetben ez különösen fontos. A hallgatók nap mint nap azt kapják vissza, amit már egyszer kedveltek. A DJ az utolsó olyan kapuőr, aki képes megtörni ezt a kört, és új hangokat, új irányokat mutatni. Ha ő sem vállalja ezt a szerepet, a klubkultúra lassan önmaga paródiájává válik.

A tapasztalt DJ-k pontosan tudják, hogy a kockázat nem vakmerőséget jelent. Nem arról van szó, hogy szándékosan szembemenjenek a közönséggel, hanem arról, hogy finoman tágítsák annak határait. Egy ismerős szám mellé becsúsztatott új darab, egy fokozatosan felépített váltás, amely észrevétlenül vezeti át a táncteret egy másik hangulatba. Ez a tudás nem mérhető lejátszási listákban vagy statisztikákban.

Azok a DJ-k, akik hosszú távon hatással vannak a szcénára, mindig vállalták ezt a bizonytalanságot. Nem minden döntésük volt népszerű, nem minden szettjük működött azonnal, mégis ők formálták az ízlést, nem pedig követték. A komfortzóna biztonságos, de steril. A kockázat viszont élővé teszi a zenét.

A DJ-zés így válik újra művészetté. Nem a hibátlan kivitelezés miatt, hanem azért, mert képes elengedni a biztos kapaszkodókat. A kreativitás ott kezdődik, ahol a komfort véget ér, és a tánctér pontosan érzi, mikor történik meg ez az ugrás. Ez az a pillanat, amiért érdemes még mindig klubba járni.