A lájk nem minden – amikor a social media kicsinálja a DJ-ket

A közösségi média mára elengedhetetlenné vált a DJ-k és producerek életében – de az, amit kívülről sikernek látunk, belül sokszor komoly lelki teherrel jár. A Mixmag friss cikke mélyre ásott a témában, és bemutatja, hogyan húzza le mentálisan az előadókat a folyamatos online jelenlét, az elvárások és a gyűlöletcunamik, amik a lájkok mögött megbújnak.

Kezdjük azzal, hogy a social média kétségkívül karriert épít – rajongókat hoz, fellépéseket generál, márkát teremt. De egy másik oldala is van: egy sötétebb, kegyetlenebb arc, ami lassan, de biztosan szorongást, depressziót és kiégést okozhat azoknak, akik nap mint nap próbálnak jelen lenni.

HAAi, azaz Teneil Throssell például azt mesélte, hogy amint beindult a karrierje, azonnal megérkeztek az első gyűlölködő üzenetek is. Egy Boiler Room szett után ismeretlenek kezdtek üzeneteket küldeni, amiknek egyetlen célja volt: hogy rosszul érezze magát. Építő kritika sehol, csak sima bántás – pont, amire senkinek sincs szüksége.

A brit producer, Ben Pearce szintén a saját bőrén tapasztalta meg, milyen romboló tud lenni a social. 2016-ban virálisan terjedt a posztja, amiben bejelentette, hogy szünetet tart – mentális kimerültség miatt. Azt mondja: „A közösségi média mérgező. Teljesen eltorzítja az ember önképét.” Ugyanakkor elismeri, hogy van benne jó is – például a rengeteg támogató üzenet, amit kapott, amikor őszintén beszélt az állapotáról.

Hannah Wants, a birminghami producer számára az online bántás évekig tartó önismereti munkához vezetett. Szerinte a legnehezebb az, amikor vadidegenek tényként kezelnek pletykákat, és úgy támadnak, mintha ismernének. Ő már megtanulta: nem szabad reagálni rájuk – de ehhez idő kellett.

Rebekah, a techno színtér egyik fontos hangja arra hívja fel a figyelmet, hogy a social platformokon könnyen elkezdjük a lájkok számához mérni az értékünket. És ez veszélyes. Egy elmaradt sikerélmény, egy gyengébben teljesítő poszt – és máris ott a kétely: „Elég jó vagyok?”

Moscoman, a Disco Halal kiadó feje szerint egyszerűen abszurd, hogy a sikert a reakciók számában mérjük. Mert ezek mögött gyakran nincs semmi valóság – és így hamis önképet építünk.

A trollkodás viszont már messze túlmutat az egyszerű kritikán. Maya Medvesek, azaz Nightwave egy párizsi Boiler Room buli után annyira durva szexista üzeneteket kapott, hogy pánikrohamai lettek a fellépések előtt, és majdnem végleg felhagyott a zenéléssel. Terápiára járt, és csak hosszú önismereti munka után tudta feldolgozni, mi történt.

A megoldás nem egyszerű – de létezik. Clare Scivier, a Your Green Room mentora szerint érdemes tudatosan kialakítani egy „avatárt” – egy nyilvános énképet, ami segít leválasztani a személyes érzéseket a szakmai támadásokról. Így könnyebb kívülállóként kezelni a rosszindulatú kommenteket.

Rebekah azt javasolja, amit mindannyiunknak kéne néha: tartsunk szünetet. Egy telefonmentes hétvége, vagy akár pár nap pihenő a neten – és máris érezzük, hogy újra jelen vagyunk a saját életünkben.

A social media nem fog eltűnni, sőt, ma már elengedhetetlen a zenei pályán. De fontos, hogy ne engedjük, hogy ez definiáljon minket. A zenének kell az első helyen maradnia – nem a posztok, nem a statisztikák. És ha valaki túl sokat bánt, nem gyengeség segítséget kérni – hanem bátorság.