Az USA új korszakba lépett: amikor az összeesküvés-elmélet az államfilozófiává válik

Az Egyesült Államok jelenleg egy történelmi kísérlet közepén van: mi történik, ha egy ország irányítását olyan emberek veszik át, akik évek óta a kormányt látják minden gonosz forrásának? – teszi fel a kérdést Dorian Lynskey esszéjében. A szerző szerint a paradoxon lényege, hogy a siker vagy kudarc nem is számít, hiszen az összeesküvés maga, valamint a köré épülő közösség a valódi hajtóerő.

Lynskey szerint az amerikai társadalom mélyen gyökerező paranoiára és összeesküvéses gondolkodásra épül, amit a technológia és a közösségi média csak felerősített. Az internet ma már lehetőséget ad arra, hogy az emberek saját alternatív valóságaikat építsék fel, elzárva magukat minden ellentétes nézettől vagy ténytől.

A jelenség azonban nem új keletű. Az esszé rámutat, hogy minden korszak megtalálta a maga bűnbakját: a 1700-as években az Illuminátusok, a 19. században a zsidók, a 20. században a kommunisták, míg napjainkban a „mély állam” vált a kollektív félelem tárgyává. Ezek az elméletek nemcsak az ismeretlent próbálták megmagyarázni, hanem kijelölték azt is, kit kell okolni a káoszért.

Az emberek leggyakrabban akkor fordulnak az összeesküvés-elméletekhez, amikor elveszítik a kontrollérzetüket. Ma, amikor az amerikai fiatalok egyre inkább reményvesztettek, és úgy érzik, hogy senki sem törődik velük, az összeesküvés-elméletek könnyen emészthető magyarázatokat kínálnak a bonyolult társadalmi problémákra.

Lynskey írása arra figyelmeztet, hogy az összeesküvés immár nemcsak politikai fegyver, hanem identitás is lett – és ha egy egész nemzet kollektív önképe ilyen talajra épül, akkor a határ a fikció és a valóság között végleg elmosódhat.