Kitiltotta az okosszemüvegeket a torontói Wiggle Room

A telefonkamerák után újabb technológia jelent meg, amely alapjaiban változtathatja meg a klubok tánctereit. A torontói Wiggle Room bejelentette, hogy a jövőben nem engedi be a kamerával felszerelt okosszemüvegeket, mert azokkal úgy is lehet videót készíteni a vendégekről, hogy ezt a környezetükben lévők alig vagy egyáltalán nem érzékelik.

A klub közleményében azzal indokolta a lépést, hogy a biztonságos és felszabadult tánctérhez bizalom szükséges. A szabály egyszerű: smart glasses nem kerülhet be a Wiggle Roomba, a hagyományos szemüveg természetesen továbbra is maradhat.

Takin Nateghi, a hely tulajdonosa szerint a kérdés elsősorban nem technológiaellenességről, hanem a felvételkészítés láthatatlanná válásáról szól. Telefonnál általában észrevehető, amikor valaki kamerázni kezd. Egy szemüvegkeretbe épített kameránál azonban sokkal nehezebb eldönteni, hogy az eszköz éppen rögzít-e.

Ez a különbség az olyan eszközök terjedésével vált egyre fontosabbá, mint a Meta és a Ray-Ban közösen fejlesztett okosszemüvegei, amelyek kamerát, mikrofont és AI-funkciókat is egy hagyományos napszemüveghez hasonló keretben helyeznek el. Bár ezek a készülékek felvétel közben vizuális jelzést adnak, egy sötét, villogó fényekkel teli klubban ennek észlelése jóval nehezebb lehet.

A Wiggle Room döntése ezért egy régebbi klubkulturális vitát helyez új környezetbe. Sok underground hely már az okostelefonok elterjedésére is no photo vagy no video szabályokkal reagált, esetenként matricával takarva le a vendégek telefonkameráját. Az okosszemüvegnél azonban a kamera letakarása helyett maga az eszköz válik problémássá.

A torontói klub nincs egyedül. A New York-i Basement szintén tiltja az okosszemüvegeket, miközben szigorú fotó- és videómentes tánctéri politikát alkalmaz. A berlini klubkultúrában pedig már jóval a hordható kamerák megjelenése előtt bevett gyakorlat lett a telefonkamerák leragasztása, éppen azért, hogy a vendégek ne érezzék magukat folyamatosan dokumentálva.

Natalie Coulter, a York University kommunikáció- és médiakutató docense szerint ennek generációs következménye is lehet. Ha valaki folyamatosan számol azzal, hogy bármely pillanatát rögzíthetik és később egy ismeretlen platformra feltölthetik, másként viselkedik egy társas térben. Coulter szerint egyre inkább kiváltsággá válik olyan helyen tartózkodni, ahol az ember biztos lehet benne, hogy nem készül róla felvétel.

Ez különösen érzékeny kérdés a klub- és rave-kultúrában. A modern tánczenei szcéna fontos előzményei – a hetvenes és nyolcvanas évek New York-i loft- és diszkóbulijaitól a chicagói house-kultúráig – olyan közösségekhez kötődtek, amelyek számára a tánctér menedéket és szabadabb önkifejezési lehetőséget jelentett a külvilág társadalmi elvárásaival és diszkriminációjával szemben.

A kamerás telefonok ezt a régi egyensúlyt már korábban megbontották, de az okosszemüvegek egy új problémát hoznak: a felvételkészítéshez már nem feltétlenül szükséges látványosan elővenni egy eszközt és valakire irányítani. A kamera gyakorlatilag folyamatosan ugyanabba az irányba nézhet, amerre viselője.

A Wiggle Room szabálya ezért kevésbé az AI-ról szól, mint a beleegyezésről és az észlelhető felvételkészítésről. A kérdés most az, hogy a hordható kamerák terjedésével hány további klub jut hasonló következtetésre. A táncterek egyik legrégebbi íratlan szabálya ugyanis új technológiai jelentést kap: ami a klubban történik, annak nem feltétlenül kell másnap az interneten folytatódnia.