A Tron: Legacy formálta a Daft Punk Random Access Memories korszakát

Thomas Bangalter az A24 podcastjában idézte fel, hogyan fordította új irányba a Daft Punk munkamódszerét a Disney 2010-es sci-fi filmjéhez, a Tron: Legacy-hez írt zene – és hogyan hatott ez a későbbi Random Access Memories albumra. Előtte Bangalter és Guy‑Manuel de Homem‑Christo szinte teljes izolációban dolgozott: a dalok többsége kettesben, egy hálószobában született, külső közreműködők nélkül, egészen a végső fázisokig. A Tron: Legacy azonban mindent felborított. A filmzene egy 85 fős zenekarral való együttműködést követelt, amihez hasonlót a duó korábban nem tapasztalt. Bangalter szerint a legnagyobb hozadék nem technikai, hanem kreatív volt: megmutatta, mi történik, ha többen dolgoznak egy közös vízión. Ez a tapasztalat épp akkor érkezett, amikor a Random Access Memories korai demóival elégedetlenek voltak, és újra kellett gondolniuk az irányt. Visszatekintve Bangalter közvetlen kapcsolatot lát a két projekt között. Úgy írta le, hogy a Tron: Legacy egy együttműködésre épülő filmes folyamat volt, a Random Access Memories pedig ennek „kamerák nélküli” megfelelője lett. A filmzene munkálatai szó szerint az album készítése közben zajlottak, és maradandó nyomot hagytak annak fejlődésén. A végeredmény ismert: míg a Daft Punk első három lemezén nem szerepeltek vendégek, a Random Access Memories már nyitott volt a közreműködésekre – többek között Pharrell Williams , Julian Casablancas , Panda Bear és az elektronikus zene úttörője, Giorgio Moroder is hozzátette a magáét. Bangalter mostani megszólalása ritka bepillantás a „robotok” függönye mögé: a magányos építkezést a Tron: Legacy nyitotta meg a kollektív munka felé – ez pedig alapvetően határozta meg a páros egyik legtöbbre tartott albumát.