Aaron Hibell koncertélménnyé emeli a Synchronicity Tourt

Aaron Hibell neve sokaknak a Set Me Free kapcsán ugorhat be, amely az Ultra Music Festival 2024 aftermovie-jának zenéje lett. A brit producer azonban 2026-ban jóval többet mutat egy fesztiválslágernél: tavaly nyáron Tomorrowlanden, Parookaville-en és több nagy fesztiválon is nagyot ment, idén pedig debütáló albumát turnéztatja, miközben visszatér a Tomorrowland Freedom Stage-re. Az EDMTunes 2025-ben a Rising Stars listájára is felvette – nem véletlenül. A miami állomáson elcsíptük a Synchronicity Tourt, amely tudatosan hátat fordít a klasszikus DJ-szettnek, és inkább koncertszerű élményt ad. Hibell teljes digitális hangszerparkja a színpadon, kézre álló szintik, kontrollerek, mikrofon a számok közti beszélgetéshez – és kész. A koncepció puritán: az előadó, a hangszerek és a közönség között alig marad közvetítő elem. Vizuálfal nem volt, a hangulatot fények és füst rajzolták meg, ami még inkább ráirányította a figyelmet arra, mennyire sokoldalú előadó Hibell. Zeneileg a jövő egy szelete: techno, trance és keményebb hangzások határai elmosódnak. Hibell ott folytatja, ahol Porter Robinson Virtual Self projektje megnyitotta az ajtót: a feszes, időnként kőkemény techno energiáját trance-szövegekkel és érzelmi ívekkel keveri, mintha egy modern Dance Dance Revolution soundtrack élne a klubtérben. A fesztiválszettek elejétől a végéig pörögtek, de itt másik arcát mutatta – filmscore-ihletésű, Interstellar-hangulatú atmoszféráktól a csúcsra járatott technón és trance-en át afrohouse-ig, utóbbiban külön fellépéssel csatlakozott Alex Wann. A műsor gerincét az album dalai adták, a közönség végig lekötve maradt. Előkerültek a remixek is, köztük John Summit Human című számának saját, légies, trance-es technóba hajló átirata. Az élő hangszerelés és a közvetlen interakció a „live” korszakot idézte, Porter Robinson Worlds-turnéjának hangszerklaszteréhez hasonló felállással. Így a nézők tényleg látták, ahogy Hibell valós időben építi a számokat – mintha egy zeneszerző egyszerre az egész hangszertárhoz férne hozzá. Ami a pályaívét illeti, úgy tűnik, a Universal Music hosszú távra tervez vele. A fesztiválszínpadokon már bizonyított – elég felidézni, hogyan szedte szét a Tomorrowland Atmosphere sátrát –, a Synchronicity Tour pedig azt demonstrálja, hogy a klubokban is kész teljes értékű koncerttel megszólalni. Aaron Hibell most épp ott tart, ahol a műfajok közti határátlépés nem kompromisszum, hanem saját hang.