Beethoven V. szimfóniája az ADE 30. születésnapján kapott új közeget

Az Amsterdam Dance Event 30. születésnapjának egyik legszokatlanabb programja nem egy klubban, hanem az amszterdami Centrale Markthal monumentális ipari terében kapott helyet. Október 21-én a Royal Concertgebouw Orchestra Beethoven V. szimfóniáját adta elő Riccardo Minasi vezényletével, mintegy 70 zenésszel a színpadon. A zenekar fölött Boris Acket EINDER című installációja mozgott folyamatosan, így a klasszikus mű ezúttal egy kifejezetten az ADE világához illeszkedő vizuális környezetben szólalt meg.

Acket mintegy 80×25 méteres, ultrakönnyű textilinstallációja egy mesterséges égboltként borította be a teret. A hatalmas felületet több száz elektronikusan vezérelt ventilátor mozgatja, a légáramlatok, a gravitáció és a turbulencia miatt azonban a textil mozgása soha nem ismétlődik pontosan. A forma hol hullámzó tengerre, hol felhőkre, máskor egy közeledő viharra emlékeztet, miközben a fények folyamatosan változtatják a látványt.

Beethoven 1808-ban bemutatott V. szimfóniájának egyik legfontosabb sajátossága éppen az ismétlődő ritmikai motívum, amely a mű során újabb és újabb formákban tér vissza. Ez különösen érdekes párbeszédet hozott létre az EINDER mozgásával: miközben a zenében egy rövid motívumból épül fel fokozatosan a teljes kompozíció, a zenekar fölött lebegő textil minden pillanatban új alakzatot vett fel.

Az előadás az ADE számára is tudatosan választott gesztus volt. A fesztivál három évtizede elsősorban az elektronikus zene egyik legfontosabb nemzetközi találkozópontja, az idei évfordulós program azonban több olyan projektet is helyet kapott, amely a klubkultúrát más művészeti területekkel kapcsolta össze. Az EINDER ennek egyik leglátványosabb példája: a klasszikus repertoár, a kortárs installáció és az ipari építészet ugyanabban a térben találkozott.

A Centrale Markthal nyers, hatalmas belső tere önmagában is más perspektívát adott Beethoven zenéjének. A megszokott koncerttermi környezet helyett a zenekar egy olyan helyszínen játszott, amely mérete és atmoszférája közelebb áll egy nagyszabású elektronikus zenei eseményhez. Az ADE és az EINDER szervezői éppen ezt a kontextusváltást használták ki: nem a klasszikus mű modernizálására volt szükség, hanem arra, hogy egy új térben és egy másik vizuális nyelvvel kerüljön közönség elé.

Az EINDER ráadásul nem egyszerű háttérként működött. A mozgása részben kiszámíthatatlan, ezért a látvány minden pillanatban kissé más képet mutatott. Acket munkájának egyik központi gondolata éppen az, hogy a technológia képes irányítani a környezetet, teljesen kontrollálni azonban nem tudja: a légmozgás, a gravitáció és a tér fizikája folyamatosan beleszól az eredménybe. Ez a bizonytalanság tette élővé a Beethoven-előadás fölött kialakuló „égboltot” is. 

Az október 21-i koncert egy nagyobb programsorozat nyitánya volt. Az EINDER október 21. és november 1. között látható a Centrale Markthalban, az installációhoz pedig további zenei és előadói programok kapcsolódnak: október 22-én Elias Mazian lépett fel zenekarával, október 29-én pedig Joep Beving mutatja be új, Liminal című albumának anyagát. 

Az ADE 30. évfordulóján Beethoven V. szimfóniája így nem egyszerűen egy klasszikus koncertként került a programba. A 200 évnél is régebbi zene, Boris Acket kortárs installációja és a Centrale Markthal ipari környezete együtt olyan helyzetet hozott létre, amelyben az elektronikus zenei kultúrájáról ismert fesztivál a saját történetétől távolabb is meg tudta mutatni, hogyan kapcsolható össze zene, tér, technológia és vizuális művészet.

Korábbi kapcsolódó cikkeink

Az EINDER installációról és Boris Acket ADE 30-ra készített monumentális munkájáról szóló korábbi cikkünk.