Az AI-bevételekből is részesedést követelnek a zenészek a Universaltól és a Warnertől

Egyre komolyabb szerződésjogi csatává válik a generatív mesterséges intelligencia és a zeneipar kapcsolata: az American Federation of Musicians (AFM) kitart amellett, hogy a Universal Music és a Warner Music AI-licencmegállapodásai után azoknak a zenészeknek is járhat pénz, akik az érintett hangfelvételeken közreműködtek. A júniusban indított per kulcskérdése már nem egyszerűen az, hogy mit kezdhetnek a kiadók a katalógusaikkal az AI-korszakban, hanem az is, hogy a régebbi kollektív szerződések képesek-e lefedni egy olyan technológiát, amely létrejöttükkor még nem létezett.

A vita középpontjában a Sound Recording Labor Agreement, vagyis az SRLA 21(a) cikke áll. Ez az úgynevezett „new use”, vagyis új felhasználás eseteit szabályozza: leegyszerűsítve azt, mi történik akkor, amikor egy már elkészült hangfelvételt olyan célra kezdenek használni, amelyre az eredeti megállapodás nem terjedt ki. Az AFM szerint a generatív AI-val kapcsolatos licencek pontosan ilyen helyzetet teremtenek.

A szakszervezet keresete a Warner Sunóval kötött partnerségét, valamint a Universal és a Warner Udióval kapcsolatos megállapodásait érinti. A Sony Music nem alperes az ügyben, mivel egyik említett AI-szolgáltatóval sem kötött ilyen megállapodást.

A Universal és a Warner ezzel szemben a kereset elutasítását kérte, és lényegében arra építi érvelését, hogy az SRLA 21(a) pontja nem teremt automatikusan fizetési kötelezettséget minden később megjelenő felhasználási módra. Álláspontjuk szerint ha egy új médiumra – jelen esetben a generatív AI-ra – nincs külön AFM-megállapodás és hozzá tartozó díjszabás, akkor nincs olyan szerződéses tarifa sem, amely alapján a zenészeknek fizetni lehetne.

Az AFM most benyújtott válaszában éppen ezt az értelmezést támadja. A szakszervezet szerint a 21(a) szövege „ésszerűen többféleképpen értelmezhető”, ami ebben az eljárási szakaszban különösen fontos. Az AFM-nek ugyanis egyelőre nem feltétlenül azt kell bizonyítania, hogy az ő értelmezése az egyetlen lehetséges olvasat, hanem azt, hogy kellően megalapozott ahhoz, hogy az ügy érdemi vizsgálata folytatódjon.

A vitatott rendelkezés lényege szerint, ha egy felvételt az egyezmény által nem lefedett célra használnak fel, a társaságnak fizetnie kell azoknak a zenészeknek, akik az adott felvételen játszottak. A díjazásnak azt az összeget kell tükröznie, amely az adott felhasználásra vonatkozó, akkor hatályos AFM-megállapodás alapján járna, ha a felvételt eredetileg is erre a célra készítették volna.

Éppen ebben a mondatban van a jogvita egyik legfontosabb csomópontja. A kiadók olvasatában, ha nincs AI-ra vonatkozó tarifa, nincs miből kiszámítani a fizetendő összeget, tehát fizetési kötelezettség sem keletkezik. Az AFM szerint azonban a rendelkezés másképp is olvasható: maga az új felhasználás teremti meg a zenészek díjazáshoz való jogát, míg az összeg meghatározása ettől elkülönülő kérdés, amelyet a meglévő tarifák alkalmazásával vagy szükség esetén később lehet rendezni.

Ez a különbség első pillantásra technikai szerződésértelmezési vitának tűnhet, valójában azonban komoly precedenst teremthet. Ha az AFM értelmezése érvényesül, az azt jelentheti, hogy a kiadók nem feltétlenül kezelhetik kizárólag saját bevételként azokat az összegeket, amelyeket meglévő hangfelvételek AI-célú felhasználásának engedélyezéséért kapnak. A zenészek adott esetben akkor is jogosultak lehetnek részesedésre, ha az eredeti felvételeket évtizedekkel a generatív AI megjelenése előtt készítették.

A bíróság előtt egyelőre nem az AI-zene teljes szerzői jogi rendszeréről kell dönteni, hanem egy jóval szűkebb, mégis messzire vezető kérdésről: elég tág-e az SRLA 21(a) cikkének megfogalmazása ahhoz, hogy a generatív AI-val kötött licencmegállapodásokat is „új felhasználásként” lehessen kezelni. Ha a válasz igen, a per folytatódhat annak tisztázásával, hogy pontosan milyen díjazás járhat a közreműködő zenészeknek.

A konfliktus ezzel egy nagyobb zeneipari kérdés egyik első konkrét munkaügyi tesztjévé válik. A generatív AI körüli viták eddig elsősorban arról szóltak, hogy ki és milyen feltételekkel használhat fel jogvédett zenéket modellek fejlesztésére vagy AI-alapú szolgáltatások működtetésére. Az AFM pere ehhez egy újabb kérdést tesz hozzá: ha a kiadók végül pénzt keresnek ezekkel a licencekkel, abból mennyi illeti meg azokat a zenészeket, akik nélkül az értékesíthető katalógus eleve nem létezne.