ÁLPRODUCEREK: A ZENEBIZNISZ SÖTÉT OLDALA?

A celebek világában maguk a főszereplők csak előretolt bábúk. Azzal mindenki tisztában van, hogy mondjuk a Jersey Shore-ból megismert Snooki nyílván nem egyedül írta meg könyvét, ahogy azt is mindenki tudja, hogy Rihanna sem saját maga csinálja a nevével eladott ruhákat. Leül a szakemberekkel, előadja az ötleteit és addig csűrik csavarják a végeredményt, amíg közös nevezőre nem jutnak. Hozzá kell tenni azonban, hogy az említett két hölgy egyike sem a könyvétől vagy a ruháitól vált ismertté, tehát esetükben talán épp ezért is huny szemet efelett a nagyérdemű. „Nem nagy ügy”.

Hogyha viszont az kerülne napvilágra, hogy nem Rihanna énekelte a lemezeit és a toplistás dalait, na az már bizony meglehetőse „nagy ügynek” számítana. Ugyanis kritikusok ide vagy oda, Rihanna hangjával manapság lemezhegyeket lehet eladni. Bár mostanában már a popzenék terén is kezdi felütni a fejét, a háttérben észrevétlen szellemként megbúvó és ténykedő szakemberek szerepe jelentős méreteket öltött az elektronikus zenei szcénában, számtalan „álproducert” termelve az üzletág számára. A 2013-as Winter Music Conference-en „Újraértelmezve, Új erőre kapva, Újradolgozva” címmel Bimbo Jones, Lee Dagger, a Sick Individuals csapata és Mike Tieleman tartott előadást és kötetlen beszélgetést, de a beszélgetés hamarosan egészen más irányt vett. Ahogy a világ minden részén, úgy az USA-ban is az elektronikuszenei lemezlovasok váltak az új idők „rock sztárjaivá”. Ráadásul mindennek szinte semmi köze nincs ahhoz, hogy ki mennyire jó diszkós, vagy, hogy mennyire jól mix-szel és keveri a zenéket. Ez szinte csak és kizárólag a lemezlovasok dalainak, rádiós játszásuknak és a dalok Beatportos és egyéb internetes eladásainak köszönhető. Ezzel együtt pedig elindultak a találgatások, hogy az ismert nevek közül kik lehetnek úgynevezett „álproducerek”, vagyis akiknek gyakorlatilag vajmi kevés közük van a saját dalaikhoz. A Tranceaddict.com fóruma nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy listába gyűjtötte a legjelentősebb, legismertebb álproducereket. A listán olyan nevek szerepelnek, mint Tiesto, Dave Dresden a Gabriel & Dresden-ből, Paul Oakenfold (aki saját maga még egy dallamot sem képes felpötyögni), Sasha vagy éppenséggel Paul Van Dyk. Mivel azonban tényszerű bizonyítékok nincsenek a listára, így aztán az egész maradt a susmogás és a pletyka szintjén. Néhány álproducer és DJ azonban olykor még az interjúiban is el-elszólja magát. Benny Benassi például egy interjújában például határozottan vázolta fel, hogy kinek mi a szerepe a Benassi Bros. nevű formációban. Alle unokatestvérét ugyanis úgy jellemzi, mint „a producerem és a stúdiótársam”, majd később ki is fejti, hogy amíg ő tapasztalt house lemezlovas, addig Alle magasan képzett zenész. Amíg Benny Bennassi tisztán és őszintén kifejt mindent, addig van, aki azt mondja, hogy ő egymaga áll a slágerei és a zenéi mögött, addig egy másik DJ azt állítja, hogy neki köszönhetjük a David Guetta slágerek javát. Joachim nem kevesebbet állít, mint hogy számos Guetta sláger mellett többek között a „Where Them Girlz At” is neki köszönhető. Az interjúban így fogalmaz Guetta-ról: „David nem zenész, még csak a technikai részhez sem ért. Egyszerűen csak beállít az ötleteivel, elképzeléseivel, hogy hol milyen hangokat, sample-eket kellene használnunk, hogy milyen hangzásvilágra gondol, majd együttes erővel összerakjuk a zenét. De tulajdonképpen nekem köszönhető, hiszen én ülök a gépek mögött. Arról nem is beszélve, hogy az én gépeim, az én stúdióm.” De akkor most hogy is működik ez az egész álproduceresdi? Nos, a producerkedés tulajdonképpen egy meglehetősen tág fogalom, ami egy dal szerzői és hangmérnöki munkálatait egyaránt magában foglalja. Így tehát, ha ezek összességében a DJ vagy a „producer” bármiféle külső segítséget kap mástól, akkor tulajdonképpen már „álproducerségről” beszélhetünk. „Akár egy zenei csodagyerekről van szó, aki befejezi a DJ ötletét, akár egy hangmérnökről, aki elképesztő szinti hangot csavar ki a dalhoz, vagy akár egy teljes, a háttérben ténykedő produceri gárdáról, a végeredmény ugyanaz.” – magyarázta Alex Vickers egy tavalyi interjúban. „Rengeteg órányi munka egy tökéletes hangzású dal elkészítése. Ráadásul annyira sokrétű munka, hogy szinte lehetetlen minden egyes mozzanatához mesterien érteni. Ott van a dallamszerkesztés, a dobprogramozás, az énekfelvétel, a hangszerelés és ezernyi és ezernyi része, amiket hosszasan lehetne sorolni. A végén pedig a masterelés és a végleges keverés, ami szinte ugyanakkora súllyal bír, mint maga a dalírás.” Viszont ha egy DJ-t a dalainak sajátos hangzása alapján jegyez meg a közönsége (mint pl. Skrillexet a zavaros „wub-wub-wub”-ról), akkor nem lenne rossz, ha ők maguk készítenék a dalaikat, főleg, hogy manapság már a dalok az elsődlegesek és a lemezlovas képességek a háttérbe szorulnak. A dalai alapján vonhatja magára a figyelmet egy kezdő lemezlovas, de a dalai alapján akár szintet is léphet egy valamennyire már ismert DJ. A szellemként háttérben ténykedő ismeretlen producerek pedig már nem csak, hogy reklámozzák is magukat és szolgáltatásaikat, de még aukciós oldalakon is meg lehet „venni” őket. Aki pedig viszi, annak tulajdonképpen bármilyen stílusban bármit elkészítenek. A vevőnek mindössze egy példát kell csak mutatnia, hogy mire is gondol pontosan. Ilyen háttérproduceri stáb a Rebelution Studios csapata is, akik a Facebook oldalukra kiírtak alapján meglehetősen sikeresek, holott összesen 139-en lájkolták eddig az oldalt. Oldalukra mindenesetre olyasmiket írogatnak, ki, hogy „3 dalunk a Beatport top 100-ban”, „Büszkék vagyunk egy új, nagy nevű megrendelőnkre” vagy, hogy „Még a Grammy díjas DJk/producerek mögött is egy „szellemstáb” munkálkodik.” Amíg a Rebelution Studio csapata csendben a háttérben dolgozik, addig a GetGrooves247 stábja nem rejti véka alá tevékenységét. Folyamatosan demókat és dalokat pakolnak fel a Facebook, Youtube és Soundcloud csatornáikra. Amit pedig kínálnak az dalszerzés, hangszerelés, producerkedés, tulajdonképpen az összes elektronikuszenei műfajban. Azok, akik ilyes fajta producerkedésre adják a fejüket általában ezzel egy időben be is fejezik a saját néven folyó produceri vagy lemezlovas munkákat. Alex Jones, a Hypercolour tagja is így kezdte egykoron. „Vicc ez az egész” – nyilatkozta tavaly a MixMagnak. „Anno a pénz miatt vágtam bele, ahogy sokan mások is. A legtöbb ügyfél viszont azzal keres meg ilyenkor, hogy „csinálj egy hatalmas, odaverős slágert”, ha lehet egy nap alatt és mindezt cirka 150 £-ért, de azért nem lenne rossz, ha ennyiért már gyorsan 2 dalt is összedobnék. Először is, ha egy nap alatt igazi, „odaverős slágert” tudnék csinálni, akkor nem ülnék itt és bajlódnék a hozzá hasonlóakkal. Továbbá sosem használom a „sláger” kifejezést, mert ha ezzel a szóval élsz, akkor egyből azt hiszi majd, hogy a dal garantáltan bekerül majd a toplisták élére, körbeutazza vele a világot és közben a saját képét látja a magazinok címlapján. Sajnos a DJzés és ezzel együtt a producerkedés is mára már divat lett." Miért is van szükség erre az egészre? Ennek több oka is van. Először is az elektronikuszenei szcéna jelenlegi helyzete teszi szükségessé az álproducerkedést. Manapság, ha egy DJ fellépéseket akar magának, akkor dalokra, zenékre van szüksége. Csak kevesen maradnak fenn ugyanis azok közül, akiknek nincsen saját zenéjük, gyakran még akkor sem, ha több évtizedes pályafutás van a hátuk mögött. Vegyük például - ha igazak a pletykák – Tiesto és Oakenfold példáját. Az ő esetükben, az ő múltjukkal is szükség volt, van és lesz is zenékre, hogy életben tartsák karrierjüket. Na, de mi a helyzet, ha hibátlan lemezlovas vagy, de közepesen vagy még annyira sem értesz a technikai kütyükhöz, és a számítógépes zenéléshez? Hacsak nincsen megfelelő kapcsolatod (mint Benny Benassinak az unokatesója), nem tehetsz mást, minthogy a Rebelution csapatához hasonlóak szolgáltatásait veszed igénybe, akik 100%-os diszkréció mellett profi minőségű dalokat ígérnek. Egy dallal vagy egy saját lemezzel a kezedben pedig már esélyed van a fennmaradásra. Egy sikeres dal amellett, hogy sínre teheti egy kezdő lemezlovas karrierjét, a nagy nevek számára is elengedhetetlen, ugyanis az ismert DJk is a dalaiknak köszönhetik egész éven át tartó turnésorozataikat. Közöttük vannak, akik útközben, a repülőn vagy a vonaton készítik dalaikat hiszen van, amihez elég egy laptop és egy jó minőségű fülhallgató – de az igazat megvallva ezzel sem lehet teljesen pótolni a stúdióban töltött napokat, heteket. A közösségi média rohamléptekkel határozza meg és alakítja az elektronikus zenét, ami arra ösztönzi a producereket és lemezlovasokat, hogy minél nagyobb és nagyobb iramban ontsák magukból a zenéket. Mindezek tudatában (valamint annak tudatában, hogy az elektronikus zenei szcéna valószínűleg visszafordíthatatlanul nőni és gyarapodni fog az elkövetkezendő években), már érthető, hogy miért is illetik negatív jelzőkkel az „álproducerkedést”. Ez a jelenség azonban visszamenőleg, egészen az elektronikuszene születésének koráig nyomon követhető, mivel pedig egyre nagyobb és nagyobb szükség, valamint igény van a megjelenésekre, zenékre, valószínűleg hamarosan elfogadottá válik majd. Forrás