Amikor Beethoven zenéje a magyar forradalom hangja lett
Írta: Ostroml
1956. október 23-án a Magyar Rádió stúdiójában még könnyűzenei felvételek készültek. Boross Ida aznap énekelte lemezre a Honvágy című dalt, amelynek kezdősora – „Oly távol, messze van hazám” – néhány héttel később egészen más jelentést kapott. A felvételt készítő zenészeknek és munkatársaknak a forradalmi események miatt végül el kellett hagyniuk az épületet. A Honvágy addigra már elkészült. Az eredetileg a második világháború miatt emigrációba került magyarok emlékére írt dal az 1956 után külföldre menekülők egyik legismertebb zenei emlékévé vált.
Aznap délután Budapest utcáin már tízezrek követeltek politikai változásokat. A műegyetemisták előző napi gyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, köztük a szovjet csapatok kivonását, a szabad választásokat, a sajtószabadságot és Nagy Imre kormányfővé kinevezését. Az október 23-i tüntetés a lengyelországi reformtörekvések melletti kiállásnak indult, majd néhány óra alatt a kommunista diktatúrával szembeni országos megmozdulássá vált. A Petőfi-szobornál, a Bem téren és a Parlament előtt egyre nagyobb tömeg gyűlt össze. Este ledöntötték a Sztálin-szobrot, a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél pedig fegyveres összecsapások kezdődtek.
A tüntetéseknek saját zenei világa is volt. A résztvevők a Himnuszt, a Szózatot és a Kossuth-nótát énekelték. A Nemzeti Archívum egyik korabeli fényképe a Bem-szobornál Kossuth-nótát éneklő tömeget örökítette meg. Az 1848–49-es szabadságharc hagyománya így az 1956-os követelésekkel kapcsolódott össze. A közös éneklés a nemzeti összetartozás kifejezésének egyik eszköze lett, miközben a tüntetők a politikai rendszer alapvető megváltoztatását követelték. A lyukas zászló mellett ezek a régi dallamok is a forradalom felismerhető jelképeivé váltak.
Egy véletlenül előkerült Beethoven-lemez
Az 1956-os forradalommal máig legszorosabban összekapcsolódó klasszikus zenemű Ludwig van Beethoven Egmont-nyitánya. A zeneszerző 1810-ben fejezte be Goethe Egmont című drámájához írt kísérőzenéjét. A történet a spanyol uralommal szembeni németalföldi ellenálláshoz kapcsolódik, a nyitány pedig a tragikus konfliktust diadalmas befejezéssel ellenpontozza. A mű több mint másfél évszázaddal később, egészen más történelmi körülmények között kapott új jelentést.
A Nemzeti Archívum beszámolója szerint az Egmont-nyitány lemeze véletlenül került a rendkívüli rádióadásokat készítő munkatársak kezébe. A zenemű Nagy Imre egyik beszéde előtt is megszólalt, majd a forradalmi rádióközvetítések egyik legismertebb zenei emlékévé vált. Nem egy előre kiválasztott forradalmi indulóról volt szó: a rádióban elhangzó klasszikus művet az események és a későbbi emlékezet kapcsolta össze 1956-tal. A drámai nyitány azóta is rendszeresen megszólal az október 23-i megemlékezéseken.
A forradalom első napjait fegyveres harcok, szovjet katonai beavatkozás és súlyos veszteségek kísérték. Október 25-én a Parlament előtti Kossuth téren sortűz érte a tüntetőket, és az ország más városaiban is történtek halálos áldozatokat követelő összecsapások. Október végére átmenetileg megnyílt a politikai átalakulás lehetősége: Nagy Imre kormánya reformokat jelentett be, megkezdődött a többpártrendszer helyreállítása, november 1-jén pedig bejelentették Magyarország semlegességét és a Varsói Szerződésből való kilépést. November 4-én hajnalban a szovjet hadsereg újabb, nagyszabású támadást indított Magyarország ellen. A fegyveres ellenállás több helyen még napokig folytatódott, de a forradalmat leverték. A megtorlásokat letartóztatások, börtönbüntetések és kivégzések követték.
A szimfónia, amelyben elfojtják a Himnuszt
A forradalom leverése a magyar zeneszerzők munkájában is nyomot hagyott. Lajtha László 1957-ben komponált VII. szimfóniája az egyik legközvetlenebb zenei reakció az 1956-os eseményekre. A műhöz az Ősz és a Forradalom elnevezés is kapcsolódik, korábbi címváltozataként pedig a Mártírok siratója is ismert. Lajtha egy 1962-es feljegyzésében maga is egyértelművé tette a történelmi hátteret: „1956 ősze van benne (október 23.)”. A szimfónia zárótételében egy koráldallamból bontakozik ki a magyar Himnusz első sora, amelyet a zenekar fortissimo megszólalása szakít félbe. A zeneszerző ezt a megoldást a magyarság tragédiájával hozta összefüggésbe.
A szimfónia bemutatásának története szintén sokat elárul a korról. Az ősbemutatót 1958. április 26-án Párizsban, a Salle Pleyelben tartották, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte. Lajtha azonban nem lehetett jelen: a magyar belügyi szervek nem engedélyezték a kiutazását. A zeneszerző így rádióközvetítésen keresztül hallgathatta meg saját művének párizsi bemutatóját. A szimfónia későbbi magyarországi előadástörténetében különböző bemutatóadatok szerepelnek, ezért az 1990-es operaházi előadást nem lehet egyszerűen a mű első magyarországi megszólalásaként kezelni.
A Honvágy az emigráció dalává vált
A forradalom leverése után mintegy kétszázezer ember hagyta el Magyarországot. A menekültek jelentős része Ausztrián keresztül jutott Nyugat-Európába vagy a tengerentúlra. Az október 23-án rögzített Honvágy ebben a helyzetben vált különösen ismertté. A dal szövegét Gommermann István írta, egy amerikai sláger német feldolgozásának dallamára. Eredetileg a második világháború miatt emigrációba került magyaroknak szánta, de a forradalom után újabb nemzedék ismerhetett magára benne. A Szabad Európa Rádió műsoraiban is megszólaló felvétel sokak számára a hátrahagyott otthon emlékét idézte.
Elvis Presley a magyarok megsegítésére hívta fel a figyelmet
Az 1956-os események nemzetközi visszhangja az amerikai könnyűzenében is megjelent. Elvis Presley 1957. január 6-án, az Ed Sullivan Show televíziós műsorában a magyar népnek ajánlotta a Peace in the Valley című gospelt. Ed Sullivan a fellépés felvezetésekor arról beszélt, hogy Elvis nagyszabású segélyműsort tervez a magyarok támogatására. Mivel a segítségre azonnal szükség volt, arra kérte a nézőket, hogy adományaikat mielőbb juttassák el a megfelelő szervezetekhez. A dalt Thomas A. Dorsey még 1937-ben írta, vagyis nem a magyar forradalom ihlette. Az 1957-es televíziós előadás mégis közvetlenül kapcsolódott a magyarországi eseményekhez, és a kor egyik legnépszerűbb előadója révén széles amerikai közönség figyelmét irányította a magyarok helyzetére.
A forradalom következményei a magyar zenei életben is hosszú időre érezhetővé váltak. A menekültek között számos muzsikus és zeneszerző volt, köztük Ligeti György, aki feleségével 1956 decemberében hagyta el az országot. Ligeti később a nyugat-európai kortárs zene meghatározó alakjává vált. Az emigrációba került magyar zenészek egy része a külföldön megszerveződő zenei együttesekben folytatta munkáját, köztük az 1957-ben alapított Philharmonia Hungaricában. A zenekar évtizedeken át működött Nyugat-Európában, és a magyar zenei kultúra nemzetközi jelenlétének egyik fontos szereplője lett.
Az 1956-os forradalom zenei emlékezete ma is többféle történetet őriz. A tüntetéseken énekelt Himnusz és Kossuth-nóta a résztvevők közösségi élményéhez tartozott, Beethoven Egmont-nyitánya a rádióadásokon keresztül kapcsolódott a forradalomhoz, Lajtha szimfóniája pedig már a leverés tapasztalatából született. A Honvágy azok számára vált különösen fontossá, akiknek el kellett hagyniuk az országot. Hetven év elteltével ezek a felvételek és zeneművek a történelmi dokumentumok mellett is segítenek megérteni 1956-ot. A forradalom résztvevőinek hangját a korabeli rádiófelvételek őrzik, a hozzá kapcsolódó dallamok pedig ma is megszólalnak.
Aznap délután Budapest utcáin már tízezrek követeltek politikai változásokat. A műegyetemisták előző napi gyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, köztük a szovjet csapatok kivonását, a szabad választásokat, a sajtószabadságot és Nagy Imre kormányfővé kinevezését. Az október 23-i tüntetés a lengyelországi reformtörekvések melletti kiállásnak indult, majd néhány óra alatt a kommunista diktatúrával szembeni országos megmozdulássá vált. A Petőfi-szobornál, a Bem téren és a Parlament előtt egyre nagyobb tömeg gyűlt össze. Este ledöntötték a Sztálin-szobrot, a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél pedig fegyveres összecsapások kezdődtek.
A tüntetéseknek saját zenei világa is volt. A résztvevők a Himnuszt, a Szózatot és a Kossuth-nótát énekelték. A Nemzeti Archívum egyik korabeli fényképe a Bem-szobornál Kossuth-nótát éneklő tömeget örökítette meg. Az 1848–49-es szabadságharc hagyománya így az 1956-os követelésekkel kapcsolódott össze. A közös éneklés a nemzeti összetartozás kifejezésének egyik eszköze lett, miközben a tüntetők a politikai rendszer alapvető megváltoztatását követelték. A lyukas zászló mellett ezek a régi dallamok is a forradalom felismerhető jelképeivé váltak.
Egy véletlenül előkerült Beethoven-lemez
Az 1956-os forradalommal máig legszorosabban összekapcsolódó klasszikus zenemű Ludwig van Beethoven Egmont-nyitánya. A zeneszerző 1810-ben fejezte be Goethe Egmont című drámájához írt kísérőzenéjét. A történet a spanyol uralommal szembeni németalföldi ellenálláshoz kapcsolódik, a nyitány pedig a tragikus konfliktust diadalmas befejezéssel ellenpontozza. A mű több mint másfél évszázaddal később, egészen más történelmi körülmények között kapott új jelentést.
A Nemzeti Archívum beszámolója szerint az Egmont-nyitány lemeze véletlenül került a rendkívüli rádióadásokat készítő munkatársak kezébe. A zenemű Nagy Imre egyik beszéde előtt is megszólalt, majd a forradalmi rádióközvetítések egyik legismertebb zenei emlékévé vált. Nem egy előre kiválasztott forradalmi indulóról volt szó: a rádióban elhangzó klasszikus művet az események és a későbbi emlékezet kapcsolta össze 1956-tal. A drámai nyitány azóta is rendszeresen megszólal az október 23-i megemlékezéseken.
A forradalom első napjait fegyveres harcok, szovjet katonai beavatkozás és súlyos veszteségek kísérték. Október 25-én a Parlament előtti Kossuth téren sortűz érte a tüntetőket, és az ország más városaiban is történtek halálos áldozatokat követelő összecsapások. Október végére átmenetileg megnyílt a politikai átalakulás lehetősége: Nagy Imre kormánya reformokat jelentett be, megkezdődött a többpártrendszer helyreállítása, november 1-jén pedig bejelentették Magyarország semlegességét és a Varsói Szerződésből való kilépést. November 4-én hajnalban a szovjet hadsereg újabb, nagyszabású támadást indított Magyarország ellen. A fegyveres ellenállás több helyen még napokig folytatódott, de a forradalmat leverték. A megtorlásokat letartóztatások, börtönbüntetések és kivégzések követték.
A szimfónia, amelyben elfojtják a Himnuszt
A forradalom leverése a magyar zeneszerzők munkájában is nyomot hagyott. Lajtha László 1957-ben komponált VII. szimfóniája az egyik legközvetlenebb zenei reakció az 1956-os eseményekre. A műhöz az Ősz és a Forradalom elnevezés is kapcsolódik, korábbi címváltozataként pedig a Mártírok siratója is ismert. Lajtha egy 1962-es feljegyzésében maga is egyértelművé tette a történelmi hátteret: „1956 ősze van benne (október 23.)”. A szimfónia zárótételében egy koráldallamból bontakozik ki a magyar Himnusz első sora, amelyet a zenekar fortissimo megszólalása szakít félbe. A zeneszerző ezt a megoldást a magyarság tragédiájával hozta összefüggésbe.
A szimfónia bemutatásának története szintén sokat elárul a korról. Az ősbemutatót 1958. április 26-án Párizsban, a Salle Pleyelben tartották, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte. Lajtha azonban nem lehetett jelen: a magyar belügyi szervek nem engedélyezték a kiutazását. A zeneszerző így rádióközvetítésen keresztül hallgathatta meg saját művének párizsi bemutatóját. A szimfónia későbbi magyarországi előadástörténetében különböző bemutatóadatok szerepelnek, ezért az 1990-es operaházi előadást nem lehet egyszerűen a mű első magyarországi megszólalásaként kezelni.
A Honvágy az emigráció dalává vált
A forradalom leverése után mintegy kétszázezer ember hagyta el Magyarországot. A menekültek jelentős része Ausztrián keresztül jutott Nyugat-Európába vagy a tengerentúlra. Az október 23-án rögzített Honvágy ebben a helyzetben vált különösen ismertté. A dal szövegét Gommermann István írta, egy amerikai sláger német feldolgozásának dallamára. Eredetileg a második világháború miatt emigrációba került magyaroknak szánta, de a forradalom után újabb nemzedék ismerhetett magára benne. A Szabad Európa Rádió műsoraiban is megszólaló felvétel sokak számára a hátrahagyott otthon emlékét idézte.
Elvis Presley a magyarok megsegítésére hívta fel a figyelmet
Az 1956-os események nemzetközi visszhangja az amerikai könnyűzenében is megjelent. Elvis Presley 1957. január 6-án, az Ed Sullivan Show televíziós műsorában a magyar népnek ajánlotta a Peace in the Valley című gospelt. Ed Sullivan a fellépés felvezetésekor arról beszélt, hogy Elvis nagyszabású segélyműsort tervez a magyarok támogatására. Mivel a segítségre azonnal szükség volt, arra kérte a nézőket, hogy adományaikat mielőbb juttassák el a megfelelő szervezetekhez. A dalt Thomas A. Dorsey még 1937-ben írta, vagyis nem a magyar forradalom ihlette. Az 1957-es televíziós előadás mégis közvetlenül kapcsolódott a magyarországi eseményekhez, és a kor egyik legnépszerűbb előadója révén széles amerikai közönség figyelmét irányította a magyarok helyzetére.
A forradalom következményei a magyar zenei életben is hosszú időre érezhetővé váltak. A menekültek között számos muzsikus és zeneszerző volt, köztük Ligeti György, aki feleségével 1956 decemberében hagyta el az országot. Ligeti később a nyugat-európai kortárs zene meghatározó alakjává vált. Az emigrációba került magyar zenészek egy része a külföldön megszerveződő zenei együttesekben folytatta munkáját, köztük az 1957-ben alapított Philharmonia Hungaricában. A zenekar évtizedeken át működött Nyugat-Európában, és a magyar zenei kultúra nemzetközi jelenlétének egyik fontos szereplője lett.
Az 1956-os forradalom zenei emlékezete ma is többféle történetet őriz. A tüntetéseken énekelt Himnusz és Kossuth-nóta a résztvevők közösségi élményéhez tartozott, Beethoven Egmont-nyitánya a rádióadásokon keresztül kapcsolódott a forradalomhoz, Lajtha szimfóniája pedig már a leverés tapasztalatából született. A Honvágy azok számára vált különösen fontossá, akiknek el kellett hagyniuk az országot. Hetven év elteltével ezek a felvételek és zeneművek a történelmi dokumentumok mellett is segítenek megérteni 1956-ot. A forradalom résztvevőinek hangját a korabeli rádiófelvételek őrzik, a hozzá kapcsolódó dallamok pedig ma is megszólalnak.
HOZZÁSZÓLÁSOK
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
LoginOLVASD EL EZEKET IS:
REKLÁM
