Andrea Casta márványbányából épített audiovizuális színpadot

A márványtömbökből ezúttal nem épület vagy szobor készült, hanem színpad. Andrea Casta a Brescia melletti Botticino működő márványbányájának belsejében rögzítette a The Sounds Of Marble című audiovizuális performanszt, ahol az elektronikus zene, az elektromos hegedű és a lézerek 300 méteren keresztül futottak végig a nyers kőfalakon.

A júniusi Cava Experience során felvett projekt két részből áll: egy 22 perces élő szettből, valamint Casta legújabb kislemeze, a Fragments hivatalos videójából. A helyszín azonban itt jóval több látványos háttérnél. Gyakorlatilag az egész koncepció abból indul ki, hogy mi történik, amikor egy több évszázados anyag és a digitális világ mesterséges fényei ugyanabban a térben találkoznak.

Casta erre hozta el azt a performanszformátumot, amely az elmúlt években a védjegyévé vált. DJ-zését élő elektromos hegedűvel, hangmanipulációkkal és világító lézervonójával kapcsolja össze, így a szett nem hagyományos DJ-felvételként működik. A hegedű időnként ráül az elektronikus alapokra, máskor önálló dallamként emelkedik ki belőlük.

A Botticino-bánya ehhez szinte természetellenesen monumentális díszletet adott.

A produkció előkészítése hónapokig tartott. A színpadot helyben kitermelt márványtömbökből építették fel, miközben a bányafalakat vetítési felületként használták. A fény- és lézerinstalláció két szinten, körülbelül 300 méter hosszan futott végig a téren, így nem egyszerűen a DJ-pult körül történt valami: maga a bánya vált az installáció részévé.

A látványért a Light & Magic felelt, a teljes technikai rendszert és produkciót a BeNow s.c.p.a. koordinálta. Nyolc kamerát helyeztek el a kőfejtő különböző pontjain, hogy ne csak Casta játékát, hanem a helyszín léptékét, az ipari szerkezeteket és a fényekkel átalakított sziklafalakat is meg lehessen mutatni.

A zene ehhez fokozatosan épít világot.

A 22 perces performanszt egy kifejezetten a projekthez készített The Sounds Of Marble intro nyitja, majd a Cosmic Gate Take Me című trekkje érkezik. Innen Casta saját Fragments kislemeze veszi át a vezetést, amely után Panama és Keanler Don’t Let Go-ja, majd Anyma és Joji Beautiful című dala következik.

A szett második felében a Meduza és Hayla Another World című felvételének Nico de Andrea-remixe, majd Casta Reconnection című zenéje viszi tovább az ívet. A lezárást Hans Zimmer Leaving Caladan tétele adja a Dűnefilmzenéjéből, ami a márványfalak között már szinte filmszerű epilógusként működik.

Ez a tracklista jól megmutatja, milyen térben mozog Casta jelenlegi hangzása. Trance-es emelkedettség, melodikus elektronika és nagyobb MainStage-pillanatok követik egymást, miközben az elektromos hegedű összekötő elemként jelenik meg a különböző zenei világok között.

A projekt középpontjában álló Fragments közben a Beatport Hype MainStage listájának első helyéig jutott. A Gameroom / Black Hole Recordings gondozásában megjelent szám a korábbi Reconnection gondolatmenetét folytatja, de erőteljesebb, nagyszínpadokra szabott produkcióval.

A két dal között nemcsak zenei kapcsolat van. Casta egy nagyobb, Digital Renaissance néven épülő koncepció részeként kezeli őket, amely az ember és technológia kapcsolatát, illetve a digitális világban kialakuló töredezettséget járja körül.

A Botticino-bánya ezért különösen találó helyszín.

A márvány létrejötte, kitermelése és feldarabolása fizikai folyamatként tükrözi vissza azt a fragmentációt, amelyről a zene digitális értelemben beszél. A hatalmas kőtömböket kivágják a hegyből, tovább bontják, majd valami új épül belőlük. A Fragments ugyanezt a képet fordítja át hangokra és technológiára.

Egy ilyen koncepció könnyen elveszhetne a látvány mögött. A The Sounds Of Marble esetében azonban éppen a helyszín akadályozza meg, hogy egyszerű háttérdekorációvá váljon a történet. A nyers ipari tér, a vágott kőfelületek és a mesterséges lézerfény között folyamatos a kontraszt.

És közben ott van egy elektromos hegedű egy működő kőfejtő mélyén.

A The Sounds Of Marble végül ezért több egy látványos DJ-videónál: nem megpróbálja eltüntetni a helyszínt a show mögött, hanem hagyja, hogy a bánya maga is beleszóljon abba, hogyan látjuk és halljuk a zenét.