Anjunadeep 16: visszatérés türelemmel és mélységgel

Új fejezetéhez érkezett az Anjunadeep válogatássorozata: megjelent az Anjunadeep 16, amelyet ezúttal is James Grant és Jody Wisternoff állított össze és kevert egybe. A 2009 óta futó széria hosszabb szünet után tér vissza, ám a kiadó szerint a kivárás tudatos döntés volt. Az Anjuna család más projektjei kerültek előtérbe, most azonban ismét a mélyebb hangzásoké a főszerep.

James Grant úgy fogalmazott: a türelem most valóban meghozta gyümölcsét. Az új rész hallgatása közben ez azonnal érezhető. A nyitány atmoszférikus, lágy dallamokkal és visszafogott perkusszióval indít, finoman terelve a hallgatót egy belső utazás felé. A mix organikusan építkezik, a hűvösebb, lebegő hangulatokból fokozatosan mélyebb house-ritmusokba érkezünk, miközben helyenként enyhe trance-elemek is felvillannak.

Az Anjunadeep 16 ereje nem a kiugró slágerekben, hanem a dalok közötti átmenetekben és a terek finom játékábanrejlik. A két szerkesztő ezúttal is mesterien bánik a dinamika apró változásaival, így a válogatás egységes, mégis sokszínű ívet rajzol.

A bemutató helyszíne is különleges volt: a vietnámi Tà Đùng Nemzeti Park lélegzetelállító panorámája adott hátteret a premiernek. A természeti képek és a zene szinte összefonódtak, a videó pedig az Anjunadeep YouTube-csatornáján debütált, ahol a rajongók együtt élhették át ezt a vizuális és zenei utazást.

A névsor hűen tükrözi a kiadó szellemiségét. A visszatérő alkotók között ott találjuk Cubicolort, Dosemet, Marsht és Spencer Brownt, miközben új hangok – például Durante, Ezequiel Arias és Amtrac – is bemutatkoznak. Az Anjunadeep 2005-ös indulása óta következetesen teret ad a feltörekvő művészeknek, és ez a hagyomány most is tovább él.

Az idei kiadás nemcsak digitálisan érhető el: CD-n, valamint korlátozott példányszámú, kék-fekete márvány mintás bakeliten is megjelent, amely különleges darab lehet a gyűjtők számára.

Az Anjunadeep 16 ismét bizonyítja, hogy ez a sorozat nem pusztán dalok egymásutánja, hanem gondosan felépített hangulatív. Egy olyan zenei tér, ahol a részletek és az átmenetek legalább annyit számítanak, mint maguk a kompozíciók.