Aranygömb a tenger mélyén: nem tojás, hanem egy tengeri rózsa „levetett bőre”

2023-ban a Deep Discoverer nevű távirányítású jármű nagyjából 2 mérfölddel az Alaszka-öböl felszíne alatt egy furcsa, négycolos, aranyszínű gömbre bukkant, amely egy sziklához tapadt a teljes sötétségben. A live feedet figyelő kutatók nem is titkolták meglepetésüket: „It’s definitely got a big old hole in it, so something either tried to get in or tried to get out,” hangzott el. Another chimed in: „I just hope when we poke it, something doesn’t decide to come out. It’s like the beginning of a horror movie.” Végül így is tettek: megpiszkálták, begyűjtötték, laborba vitték – és éveken át próbálták megfejteni, mi lehet. Korán felmerült, hogy ismeretlen mélytengeri lény hátrahagyott tojástokjáról van szó, de ez tévút volt. A minta rostos szerkezetűnek bizonyult, tele csalánsejteknek (pontosabban a csak a Hexacorallia osztályba tartozóknál előforduló spirocisztáknak) megfelelő elemekkel. A rutinszerű DNS-eljárások azonban rendre zsákutcába futottak, mert a „göb” valóságos mikroszkopikus társasházként hemzsegett más szervezetektől. Végül teljes genom szekvenálás hozott áttörést: a nyom Relicanthus daphneaehoz vezetett, egy 2006-ban leírt mélytengeri tengeri rózsához, amelynek karjai akár két méternél is hosszabbra nyúlhatnak. Kiderült, hogy a „gömb” nem tojás, hanem kutikula: vékony, többrétegű bevonat, amelyet egyes tengeri rózsák a külső szövetükből választanak ki. Főként kitinből áll, rugalmas, lemezszerű struktúrát alkot, ami leválhat és a tengerfenéken maradhat, miközben az állat odébbáll – gyakorlatilag maga mögött hagyva a „bőrét”. Hogy miért teszi ezt, még nyitott kérdés. Az egyik felvetés szerint sikertelen ivartalan szaporodási kísérlet, az úgynevezett pedal laceration maradványa lehet, amikor az állat talpi része leválik, a felső rész „elsétál”, a csonkból pedig elvileg új egyed nőne ki – de ez egyelőre nem bizonyított. Abban viszont egyre nagyobb az egyetértés, hogy a levetett kutikula nem marad „holt tárgy”: a rajta talált mikroorganizmusok sűrűsége arra utal, hogy önálló, élő közegként funkcionálhat a mélytengerben. A rejtélyes aranygömb így nem egy ismeretlen szörny tojása, hanem egy vándorló tengeri rózsa hátrahagyott, kitines lenyomata – és egy újabb emlékeztető arra, milyen sok titkot őriz még a mély.