Atlanta raktárbulijaiból megszületett a város első technofesztiválja

Atlanta elektronikus zenei térképén sokáig nem a techno jelentette a leglátványosabb műfajt. A város jóval erősebben kötődött a hiphophoz, miközben az elektronikus underground kisebb klubokban, alkalmi helyszíneken és raktárbulikban építette saját közönségét. A Twisted Lines 2018 óta ennek a háttérben növekvő szcénának az egyik szervezője, az idei Labor Day-hétvégén azonban először próbálta megmutatni, mi történik akkor, amikor egy warehouse-közösséget fesztiválméretre nagyítanak anélkül, hogy közben eltűnne belőle a raktárbulik nyers karaktere. 

A szeptember 4–5-én megrendezett Twisted Festival helyszíne ehhez szinte magától kínálkozott. Az East Pointban található Atlanta Utility Works nem klasszikus fesztiválterület, hanem ipari múltú komplexum, ahol a téglafalak, acélszerkezetek, belső csarnokok és szabadtéri részek eleve megadják azt a vizuális környezetet, amelyet máshol komoly díszletépítéssel próbálnak előállítani. A szervezők ezt nem elfedni akarták, hanem a fesztivál identitásává tették: ipari építészet és nyers energia találkozását ígérték, és lényegében erre húzták fel az egész hétvégét.

A helyszín egyik legnagyobb erőssége éppen az volt, hogy nem kellett egyetlen homogén térként működnie. A zárt gyárépületben kialakított The Machinery a klasszikus warehouse-élményt vitte tovább, sötétebb, közvetlenebb környezetben; a régi téglafalak közé ékelt The Ruins lézerekkel és félig nyitott szerkezetével már egészen más karaktert kapott, míg a raktár mögött kialakított The Industrial Forest a stroboszkópokat és a súlyos technót fákkal, lombkoronával és szabadtéri levegővel állította szembe. A helyszíni beszámolók három különálló zenei teret emeltek ki, miközben az előzetes kommunikáció egy része még két színpados warehouse-eseményként hirdette a fesztivált. 

Ez a különbség apróságnak tűnhet, valójában azonban jól mutatja, mennyit nőtt a projekt az eredeti elképzeléshez képest. Egy raktárbulinál természetes, hogy a közönség egyetlen térbe koncentrálódik; egy többtermes fesztiválnál viszont már az is szervezési kérdés, hogyan mozognak az emberek, hol alakulnak ki torlódások, mennyire zavarják egymást a hangrendszerek, és lehet-e úgy váltani két fellépő között, hogy közben ne vesszen el fél óra. A Twisted Festival egyik fontos sikere az volt, hogy a nagyobb lépték ellenére megőrizte a warehouse-bulik mozgásszabadságát: a terek között könnyű maradt az átjárás, miközben mindegyiknek felismerhető saját hangulata volt.

Ebben kulcsszerepet kapott a hangtechnika. A szervezők Funktion-One rendszereket telepítettek a helyszínre, és itt nem egyszerűen arról volt szó, hogy legyen elég hangerő. Az ipari techno esetében különösen könnyű elveszíteni a részleteket, ha a rendszer kizárólag a mélyek fizikai erejére épít: a kick és a basszus összeolvad, a középtartomány eltűnik, néhány óra után pedig a hang inkább fárasztó, mint elementáris. A Twisted Festivalon éppen azt sikerült elkerülni, ami sok ideiglenes warehouse-helyszín gyenge pontja: a fizikai erejű basszus mellett megmaradt a hangkép tisztasága, miközben a különböző terek között sem alakult ki zavaró áthallás. A meghirdetett technikai koncepcióban a Funktion-One már előzetesen is központi elemként szerepelt. 

A lineup közben világossá tette, hogy a Twisted Lines nem egy általános EDM-fesztivállal akarta megtölteni a helyszínt. Kobosil, Onlynumbers, Ueberrest, EMILIJA, Fenrick, BAUGRUPPE90 és Selective Response mellett helyi előadók is helyet kaptak, a zenei spektrum pedig a reszelős ipari technótól és a hard technótól a hard groove-on át az acidig húzódott. Nem egyetlen headliner köré épített program született, hanem egy nagyon pontosan körülhatárolt zenei közeg, amelynek közönsége jó eséllyel már a fesztivál előtt is ismerte egymást a Twisted Lines kisebb eseményeiről. 

Kobosil jelenléte ebből a szempontból különösen beszédes. A berlini producer az elmúlt években már nemcsak DJ-ként, hanem saját zenei és kulturális ökoszisztéma építőjeként is egyre hangsúlyosabban működik. Ahogy a 44 kiadó Group átalakulásáról szóló korábbi OneMusic-cikkünkben bemutattuk, Kobosil idén teljes kontrollt szerzett a 44 név alatt futó zenei kiadványok és események felett, miközben a divatüzletág külön útra lépett. Atlanta tehát egy olyan előadót kapott fő névként, aki maga is jól ismeri, hogyan lehet egy szűkebb techno-közösségből nemzetközileg felismerhető kulturális márkát építeni. 

Ez azért fontos párhuzam, mert lényegében ugyanez történik kisebb léptékben a Twisted Lines körül is. A szervező 2018-as indulása óta DVS1, MCR-T, Verraco, Lars Huismann és TonalTheory mellett számos más előadót vitt Atlantába, vagyis a fesztivál nem a semmiből érkezett. A kétnapos eseményt két külön „Road to Twisted Lines Festival” buli is megelőzte 6EJOU, illetve Chontane és Setaoc Mass szereplésével. A fesztivál ebben az értelemben nem egy új brand első próbálkozása volt, hanem nyolc évnyi klub- és warehouse-szervezés következő lépcsőfoka.

Ez egyben magyarázatot adhat arra is, miért érződött a közönség inkább közösségnek, mint egy alkalomra összevásárolt fesztiváltömegnek. A techno undergroundban sokszor használják túl könnyen a „safe space” és a közösség szavakat, miközben a valódi próba az, hogyan működik mindez több ezer emberrel, nagyobb produkcióval és jelentősebb kereskedelmi téttel. Atlantában a fesztiválméret ellenére megmaradt valami abból a közvetlenségből, amely egy kisebb raktárbulit jellemez: kevesebb látványos státuszjáték, több figyelem a zenére, és olyan táncterek, ahol az előadó nem feltétlenül válik el élesen a közönségtől.

A helyszín földrajzilag is sokat segített ezen. Az Atlanta Utility Works East Pointban, az atlantai repülőtér közelében található, így egy más városból vagy országból érkező látogatónak nem kellett Atlanta másik végére utaznia egy külvárosi fesztiválért. A környék szállásai és a rövid autós transzferek egy olyan eseménynél különösen fontosak, amely már nemcsak a helyi közönségre számít. A hivatalos cím 2903 RN Martin Street, East Point, a helyszín pedig a hagyományos koncertek mellett művészeti, filmes és közösségi programokat is befogad, vagyis eleve rugalmas kulturális térként működik. 

A Twisted Festival jelentősége ezért nem feltétlenül abban mérhető, hogy egyetlen hétvége alatt mekkora közönséget tudott összegyűjteni. Sokkal érdekesebb, hogy Atlanta underground techno-szcénája eljutott arra a pontra, ahol saját fesztivált képes eltartani anélkül, hogy a nagyobb méret kedvéért fel kellene hígítania a zenei identitását. Az amerikai elektronikus fesztiválpiacon ez különösen figyelemre méltó egy olyan időszakban, amikor a hard techno és a gyorsabb rave-hangzások már a nagyobb EDM-rendezvények programjában is egyre több helyet követelnek maguknak.

A fesztivál első kiadása így valójában egy hosszabb folyamat látványos pillanata. A Twisted Lines éveken át kisebb eseményeken építette azt a közönséget, amely most megtöltötte az Atlanta Utility Works ipari tereit; közben kialakult a saját zenei nyelve, kapcsolatrendszere és vizuális karaktere is. A kérdés 2027-re már nem az, hogy Atlantában létezik-e közönség egy ekkora technofesztiválhoz. Az első Twisted után inkább az, hogy meddig lehet növelni úgy, hogy közben ne vesszen el az a nyers, közösségi warehouse-hangulat, amely miatt az egész létrejött.

Korábbi kapcsolódó cikkeink