Beck a csendesebb oldalához tér vissza a Disappearing Acttel

Becknek mindig jól állt, amikor nem akart mindenáron nagyot mondani. A Disappearing Act is ilyen dal: halk, levegős, szinte észrevétlenül nyílik ki, aztán néhány perc alatt maga köré épít egy külön világot. A szám a szeptember 18-án érkező Ride Lonesome harmadik előzetese a címadó dal és az In The Night után.

Ezúttal nincs szükség látványos produceri trükkökre. Akusztikus hangszerek, finoman egymásra csúszó rétegek és Beck visszafogott éneke viszik a dalt, amelyben van valami abból a különös, naplemente előtti nyugalomból, amikor már hosszabbak az árnyékok, de még nem érkezett meg az este.

A dalt Beck producerelte, a keverést pedig Nigel Godrich végezte, akinek neve évtizedek óta szorosan összefonódik a Radiohead hangzásával.

A szöveg közben jóval nyugtalanabb annál, mint amit a zene elsőre sugall. Vihar, útkeresés és eltűnés képei jelennek meg benne, a visszatérő „van innen egy út, amely sehová sem vezet” gondolat pedig szépen összefoglalja ezt az ellentmondást. Mintha lenne kijárat, csak éppen senki nem tudná, hová visz.

Vissza ahhoz a Beckhez, aki nem fél a csendtől

A Ride Lonesome Beck tizenötödik stúdióalbuma lesz, és az eddig hallott dalok alapján nem a Colors vagy a Hyperspaceelektronikusabb, modernebb oldalát folytatja.

Sokkal közelebb kerülhet a 2002-es Sea Change és a 2014-es Morning Phase csupaszabb, folkból és melankóliából építkező világához.

A párhuzam nemcsak hangulatában adja magát. Beck ismét olyan zenészekkel dolgozott, akik ezeknek a korszakoknak is fontos szereplői voltak: Smokey Hormel, Joey Waronker, Justin Meldal-Johnsen, Roger Joseph Manning Jr. és Jason Falkner is ott volt a felvételeknél.

A csapat a hollywoodi United Studios Room B-jében dolgozott együtt. Beck szerint a Morning Phase óta eltelt több mint tíz év nem eltávolította őket egymástól, hanem éppen ellenkezőleg: a közös zenei nyelvük mélyebb lett. Nem egyszerűen egy régi hangzást próbáltak újrajátszani, hanem abból indultak tovább.

A Disappearing Act éppen ezért érdekes. Ismerős benne az a törékenység, amely Beck legjobb akusztikus lemezeit végigkísérte, mégsem nosztalgiagyakorlatnak hat.

Tizenkét dalból áll össze a Ride Lonesome

Az albumon összesen tizenkét szám kap helyet: Ride Lonesome, Run Away, In The Night, Failed Words, Bleed, Disappearing Act, For Your Love, Slow Canyon, It Ends Right Here, Falling Through My Hands, If You Don’t Know What Love Is és Beyond The Light.

A teljes lemez producere Beck, a keverést pedig végig Nigel Godrich jegyzi. Ez önmagában is érdekes párosítás egy olyan anyagnál, amely láthatóan a részletekből, a térből és a zenészek közötti kémiából akar építkezni.

A Ride Lonesome egyben Beck első teljesen új stúdióalbuma lesz a 2019-es Hyperspace óta. Közben persze nem tűnt el: idén az Everybody’s Gotta Learn Sometime válogatással is jelentkezett, és a nagyzenekari koncertek világa felé is tett egy kitérőt.

Utóbbinak ráadásul lehet folytatása. Beck korábbi Royal Albert Hall-os szimfonikus estjei után utalt arra, hogy egy nagyzenekari projekt is foglalkoztatja, bár arról egyelőre nem árult el konkrétumokat.

Most azonban előbb a Ride Lonesome következik. Az észak-amerikai turné szeptember 16-án Vancouverben indul, két nappal később pedig érkezik az album.

A Disappearing Act alapján pedig Beck ezúttal nem hangerővel akarja magára húzni a figyelmet. Inkább lehalkít mindent maga körül, és megvárja, amíg közelebb hajolunk.