Blue Dot Fever: a középkategóriás fesztiválok húzhatják a rövidebbet

A Blue Dot Fever – a Ticketmaster felületén kékként jelölt, tömegesen üresen maradó helyek jelensége – nem enyhül, állítja a média- és internetpiaci elemző Annick Maas . Szerinte a kereslet gyengesége mögött részben a jegyértékesítési rendszer gondjai és a megemelkedett megélhetési költségek állnak, de legalább ilyen fontos a generációs törésvonal: a millennialoknak egyre kevesebb idejük van élő eseményekre, míg Gen Z tagjai közül még kevesen dolgoznak, így szűkösebb a keret. Maas borúlátó előrejelzése szerint Európában a fesztiválpiac két pólus felé rendeződik: a legnagyobb, márkanévként működő rendezvények és a kicsi, elkötelezett közönségre építő réspiaci események bírják majd a szelet. A középkategóriás fesztiválok viszont szorult helyzetbe kerülhetnek: nem tudnak versenyezni a nagyok headliner-keretével, de nincs is olyan „vérmes” törzsközönségük, mint a niche buliknak. Történeti ívben nézve a fesztiválok a ’90-es években még réspiacot jelentettek, 2010 körül a millennialok húzták fel őket, mostanra azonban sokan család mellett és időhiányban élnek. Közben Gen Z esetében Maas szerint mindössze 24% dolgozik, ami korlátozza a fesztiválozásra fordítható pénzt. Van azonban egy eszköz, ami pufferelheti a kockázatot: a jegyek eladása még a lineup bejelentése előtt. Maas a Glastonbury példáját hozza, ahol a teljes készlet elfogy úgy, hogy a fellépőket még nem is ismerjük. Így, ha az előadói gázsik váratlanul megugranak, a szervezők már biztosított bevétellel kalkulálhatnak – a könyvelés nem borul fel attól, hogy a sztárok többet kérnek. A tágabb koncertpiacon a bevételi szerkezet is eltolódott: a CD-eladások visszaesése és a streaming alacsony fajlagos kifizetései miatt az előadók ma sokkal inkább a turnékon keresnek. A közönség nem feltétlenül jár több koncertre, de többet fizet egy-egy jegyért – ezt a prémium árazást a legkeresettebb turnék, például az Olivia Dean- és a Taylor Swift-jegyek húzzák fel. Az „élménygazdaság” tehát nő, de inkább az árakon, mint a volumenen, miközben a generációs és gazdasági nyomás miatt a középszintű fesztiválok kilátásai romlanak.