Boys Noize már az EDM aranykorában nemet mondott a stadionhangzásra

Amikor a 2010-es évek elején az elektronikus tánczene egyre nagyobb stadionokat és fesztiválszínpadokat hódított meg, Alexander Ridha, vagyis Boys Noize nem akart mindenáron csatlakozni a kereskedelmi EDM hullámához. A berlini producer 2012-ben arról beszélt, hogy a népszerű elektronikus zenék jelentős része egymás másolata, a nagy közönségre szabott hangzásokat pedig nem különösebben nehéz reprodukálni. Miközben sok pályatársa a rádióbarát slágerek és a monumentális fesztiválprodukciók felé fordult, ő továbbra is a klubkultúrából építkező, kísérletező elektronikus zenét helyezte előtérbe.

Ridha döntése nem abból fakadt, hogy ne lett volna lehetősége nagyobb kereskedelmi sikereket elérni. A Beatport három egymást követő évben is a legjobb elektronikus előadók közé sorolta, és saját elmondása szerint több olyan ajánlatot is kapott, amelyekkel könnyebben beléphetett volna a mainstream EDM világába. Ezek közül azonban többet visszautasított, mert a felkínált zenei irányt túlságosan kommersznek vagy saját ízlésétől idegennek találta.

A nagy fesztiválhangzás szerinte túl könnyen másolható

Boys Noize 2012-es kritikája elsősorban az elektronikus tánczene egyre egységesebbé váló hangzásának szólt. Úgy látta, hogy a népszerű produkciók jelentős része ugyanazokat a megoldásokat ismétli, és az előadók gyakran inkább a már bevált formulákhoz igazodnak, mintsem új hangzásokkal kísérleteznének. A nagytermes EDM-slágerek készítéséről azt mondta, nem különösebb titok, hogyan épülnek fel ezek a felvételek.

Ez nem azt jelentette, hogy Ridha eleve elutasította volna a népszerű elektronikus zenét. Amikor arról kérdezték, hogy a popzene térnyerése tönkretette-e az elektronikus színteret, árnyalt választ adott: bizonyos szempontból igen, más szempontból nem. Számára ugyanis nem önmagában a siker vagy a közönség mérete jelentette a problémát, hanem az, ha a zene elveszítette azt a karaktert, amely miatt eredetileg izgalmasnak találta.

A producer szerint az elektronikus zene lényege éppen az új hangzások felfedezésében rejlik. Ha egy szám ugyanazokat a fordulatokat, effekteket és felépítési megoldásokat használja, mint számtalan másik, akkor hiába működik jól egy fesztivál nagyszínpadán, alkotói szempontból kevésbé érdekes. Ridha ezért inkább vállalta, hogy bizonyos lehetőségekről és bevételekről lemond, mint hogy olyan zenét készítsen, amelyet nem érez a sajátjának.

A hozzáállás ugyanakkor nem zárta ki, hogy Boys Noize nagyobb közönség előtt is fellépjen. A különbség inkább abban állt, hogy a producer nem akarta a hangzását a stadionok elvárásaihoz igazítani. A klubokból érkező zenei szemléletet akkor is meg kívánta őrizni, amikor az elektronikus zene már a popipar egyik legfontosabb üzleti területévé vált.

Saját kiadóval biztosította az alkotói szabadságát

Ridha függetlenségének egyik legfontosabb alapja a Boys Noize Records volt, amelyet már 2004-ben elindított. A saját kiadó nemcsak a megjelenések szervezését könnyítette meg számára, hanem lehetőséget adott arra is, hogy nagyobb beleszólása legyen a zenéi kiadásába és a hozzájuk kapcsolódó döntésekbe. A producer számára az alkotói szabadság szorosan összekapcsolódott azzal, hogy saját kezében tarthassa a munkái feletti ellenőrzést.

Ez a megközelítés különösen fontos volt abban az időszakban, amikor az elektronikus zene kereskedelmi sikere egyre nagyobb nyomást helyezett a producerekre. A kiadók és a koncertszervezők számára a könnyen felismerhető, nagy közönséget megszólító hangzás üzleti előnyt jelenthetett, Ridha viszont éppen a kiszámíthatóság ellen próbált dolgozni.

Egy 2016-os interjúban például arról beszélt, hogy tudatosan kerüli ugyanannak a hangzásnak az ismételt felhasználását. Saját szabálya szerint egy adott sound nem kerülhet két különböző számba. Ez a módszer megnehezíti a zenekészítést, hiszen minden új felvételnél ismét fel kell építenie a megfelelő hangzásvilágot, ugyanakkor csökkenti annak veszélyét, hogy saját korábbi sikereit kezdje másolni.

A szabály jól mutatja, mennyire eltérő logika mentén gondolkodik a producer a slágergyártás megszokott gyakorlatához képest. Míg egy sikeres hangzás megismétlése sok esetben tudatos üzleti döntés, Boys Noize számára az újítás önálló alkotói követelmény. A felismerhető stílust így nem az állandóan visszatérő hangminták, hanem a zenei szemlélet következetessége adja.

Közel húszezer lemezből merít inspirációt

Boys Noize munkamódszerében a fizikai lemezeknek is meghatározó szerepük van. Ridha közel húszezer darabos lemezgyűjteménnyel rendelkezik, amelyet nemcsak DJ-ként használ, hanem produceri inspirációként is. A különböző korszakokból és műfajokból származó felvételek olyan ötleteket és hangzásokat kínálnak számára, amelyek túlmutatnak az aktuális elektronikus zenei trendeken.

A lemezgyűjtés ebben az értelemben nem pusztán hobbi, hanem a kreatív folyamat része. A régebbi felvételek, kevésbé ismert kiadványok és eltérő zenei megközelítések felfedezése segíthet abban, hogy egy producer ne kizárólag a pillanatnyilag népszerű hangzásokból építkezzen. Ridha számára ez összhangban áll azzal az elvvel, hogy minden új zenének saját karakterrel kell rendelkeznie.

A 2012-ben megfogalmazott kritikája több mint egy évtizeddel később is érdekes kérdést vet fel az elektronikus zene működéséről. A klubkultúrából érkező műfajok idővel rendszeresen a szélesebb poppiac részévé válnak, miközben újabb underground irányzatok jelennek meg. A két világ közötti határ ezért folyamatosan változik, és a kereskedelmi siker önmagában nem feltétlenül jelenti az eredeti zenei szemlélet feladását.

Boys Noize pályája inkább azt példázza, hogy a szélesebb ismertség és az önálló alkotói kontroll nem feltétlenül zárja ki egymást. Ridha nem a népszerűség ellen foglalt állást, hanem az ellen, hogy a siker érdekében ugyanazokat a zenei megoldásokat kelljen újra és újra előállítani. A saját kiadó, a tudatos hangzáskísérletezés és a klubkultúrához való kötődés mind ennek a döntésnek a részei.

A producer története ezért nem egyszerűen arról szól, hogy valaki kimaradt az EDM kereskedelmi robbanásából. Sokkal inkább arról, hogy Boys Noize már akkor megpróbálta meghatározni a saját szakmai határait, amikor a műfaj gyors növekedése számos új lehetőséget kínált. A számára fontos kérdés nem az volt, mekkora közönség előtt szólalhat meg a zenéje, hanem az, hogy a hangzás a saját elképzeléseit tükrözze.

Kapcsolódó cikkek