Beabadoobee és Chino Moreno együtt zárják a Pylont

Beabadoobee új albumának utolsó perceire tartogatta az egyik legérdekesebb találkozását. A szeptember 18-án megjelent Pylon záródalában, a Satellite-ban a Deftones frontembere, Chino Moreno énekel mellette, a számhoz pedig hivatalos lyric videó is készült. A 14 számos, 41 perces Pylon Beatrice Laus negyedik nagylemeze, és a 2024-es, brit listavezető This Is How Tomorrow Moves folytatása. 

A Satellite eleinte távol tartja magát attól a súlytól, amelyet Moreno neve alapján talán elsőként várnánk. Beabadoobee gyengéd, bizonytalan hangon énekel valakiről, akihez gondolatban újra és újra visszatér; a telefonhívások, az elszalasztott pillanatok és a kapcsolat helyreállításának vágya végigvonulnak a dalon. Moreno háttérvokálként kapcsolódik hozzá, és csak fokozatosan válik egyre sűrűbbé körülöttük a hangszerelés. A hivatalos kreditek szerint Shane Moran producerként és társszerzőként, Gianluca Buccellati társszerzőként dolgozott a számon. 

A visszafogott verzék után a refrénben történik meg az igazi váltás. A gitárok elnehezülnek, a hangkép szétnyílik, Laus pedig a csillagok és a keringő műhold képével írja le azt az állapotot, amikor valaki fizikailag távol kerül, érzelmileg mégsem lehet kiszakadni a vonzásából. A Satellite egyszerre szerelmes dal és a távolság körül forgó alt-rock finálé, amely a lemez több visszatérő motívumát is összefogja.

Ez különösen jól illik a Pylon egészéhez. Az albumot Beabadoobee nagyrészt úton írta, és a grunge, a Midwest emo, valamint a kilencvenes évek rádiós rockzenéje felé mozdította el a hangzását. A kapcsolódás és az elszigetelődés képei több számban is megjelennek: vezetékek, rádiójelek és távolságok kapcsolják össze azokat a dalokat, amelyekben Laus a turnézás, a felnőtté válás és a személyes kapcsolatok bizonytalanságairól ír. 

Moreno ráadásul csak egy név a lemez tekintélyes vendéglistáján. Hayley Williams a Nothing To Prove-ban, a Turnstile énekese, Brendan Yates a Powerlines-ban hallható, míg a Pinegrove-ból ismert Evan Stephens Hall a Sparkmunkálataiban vett részt. A The 1975 két tagja, Matty Healy és George Daniel a Write Me A Letter producerei között szerepel. Title Fight-kapcsolatból sincs hiány: Shane Moran többek között a Sun Has Set, az In Motion, a Memories, a Radio és a Satellite elkészítésében dolgozott együtt Lausszal. 

A Pylon ezzel jóval keményebb lemez lett elődjénél. A korábban megjelent Sun Has Set, Switchblade és Memories már előre jelezte, hogy Beabadoobee ezúttal a torzított gitárokat és az élesebb dinamikai váltásokat helyezi előtérbe. A váltás ugyanakkor nem jelenti a dallamosság feladását: a lemez egyik alapfeszültsége éppen abból születik, ahogy Laus könnyű, tiszta énekhangja találkozik a jóval érdesebb gitárhangzással. 

Az albumot Beabadoobee eddigi legnagyobb turnéja követi, egyben az első olyan körútja, amelyen rendszeresen arénákban játszik. Az észak-amerikai szakasz októberben többek között a bostoni TD Gardent, a New York-i Madison Square Gardent és a torontói Scotiabank Arenát érinti, mielőtt a turné Európában folytatódik. 

A Satellite pedig jól megválasztott utolsó mondat ehhez a lemezhez. Chino Moreno jelenléte nem vendégszereplői mutatványként működik, hanem beleolvad a dalba, egészen addig, amíg a finom kezdésből ki nem nő a súlyos finálé. A Pylon végén Beabadoobee nem lezárja a távolságról és kapcsolódásról szóló gondolatot, hanem pályára állítja – és hagyja tovább keringeni.