Chris Lake szerint a house zene beleragadt a nosztalgiába

Chris Lake szerint a house zene jelenlegi állapotával nem az a probléma, hogy nincs közönsége, hanem éppen az, hogy túl jól működnek a bevált receptek. A brit DJ-producer úgy látja, a friss megjelenések akár „90 százaléka vagy még több” korábbi ötleteket forgat újra, miközben valódi kockázatvállalásból és újításból jóval kevesebb jut a műfajba.

Lake szerint ebben egyszerre van szerepe a nosztalgiának, az algoritmusoknak és annak a környezetnek, amelyben egy dalnak néhány másodperc alatt kell megragadnia a hallgató figyelmét. A gyors felismerhetőség egyre nagyobb érték lett, ami természetes előnyt ad az ismerős vokáloknak, mintáknak és régi slágerek újracsomagolásának.

A producer ugyanakkor saját magát sem vonja ki a kritikából. Friss kislemeze, a Chris Lorenzóval és Kenny Beatsszel készített Long Jacket például a Cake 2001-es Short Skirt/Long Jacket című számából indul ki, és annak karakteres ötletét fordítja át négynegyedes klubzenére. Lake szerint ő maga is része annak a rendszernek, amelyet kritizál, még ha ettől nem is tartja kevésbé fontosnak, hogy a színtér beszéljen a problémáról.

A repetitív produceri megoldások hatását az AI-videókéhoz hasonlította. Első találkozásra látványosak és meglepőek lehetnek, de amikor a befogadó felismeri az ismétlődő mintát, gyorsan eltűnhet a varázs. A house esetében szerinte hasonló fáradtság jelentkezhet, ha ugyanazokat a formulákat új vokállal vagy új drop köré építve kapja vissza újra és újra a közönség.

Érdekes módon Lake az élő elektronikus zenében sokkal több fejlődést lát. Úgy érzi, a mai show-k ambiciózusabbak, nagyobbak és technikailag erősebbek, mint korábban. Vagyis miközben a kiadványok egy része egyre óvatosabban követi a már bizonyított mintákat, a klubokban és fesztiválokon továbbra is megtörténik az a kiszámíthatatlan, közösségi élmény, amely miatt az elektronikus zene működik.

A kritika ráadásul Lake karrierjének egyik legerősebb időszakában érkezik. 2025-ben megszerezte első Grammy-jelölését, és megjelent régóta készülő debütáló albuma, a Chemistry. A lemez elkészítése saját elmondása szerint három éven keresztül kötötte le szinte teljes mentális kapacitását, így ehhez képest 2026 már nyugodtabb időszaknak tűnik számára.

A Chemistry közreműködői között Amber Mark, MPH és Yael Watchman is szerepelt, Lake pedig azóta sem hagyott fel az együttműködésekkel. Tiga és Aatig oldalán elkészítette a Party Time-ot, miközben saját Black Book Records kiadóján keresztül továbbra is komoly energiát fordít feltörekvő producerek felépítésére.

Közben egy egészen más közönséghez is eljutott. Taylor Swift és Travis Kelce személyesen kereste meg azzal, hogy készítsen remixet Swift Opalite című dalához, az együttműködés pedig olyan hallgatókat is Lake és a Black Book köré terelt, akik korábban nem feltétlenül követték a house színteret.

Lake pályája a kétezres évek elején a Changes sikerével indult el nemzetközi szinten, később pedig olyan klubslágerekkel építette tovább a nevét, mint az Operator (Ring Ring) és a Turn Off the Lights. Ma már producerként, DJ-ként és kiadófőnökként egyszerre lát rá arra, hogyan változik a műfaj.

A kritikája ezért nem a nosztalgia teljes elutasításáról szól. Inkább arról, mi történik, amikor a felismerhetőség válik a kreatív döntések első számú szempontjává. Lake maga is használ régi zenei referenciákat, de szerinte a house hosszú távú erejéhez az kell, hogy az előadók ne csak azt keressék, mi működött már egyszer, hanem azt is, mi az, amit a közönség még nem hallott.