Daft Punk: élet a maszkok mögött és után

Kevés előadó volt képes arra, amire a Daft Punk: nemcsak egy műfaj határait lépték át, hanem egy egész korszak kulturális jelenségévé váltak. Thomas Bangalter és Guy-Manuel de Homem-Christo a kilencvenes évek közepén robbant be a nemzetközi köztudatba. A Homework megjelenése, valamint az Around The World és a Da Funk egyszerre volt klubzenei alapmű és világsláger, amely a house zenét kiemelte saját közegéből, és a legnagyobb slágerlistákra vitte.

Ahogy nőtt a hírnevük, egyre tudatosabban húzódtak háttérbe. Kevés interjút adtak, ritkán turnéztak, és minden nyilvános megjelenésüket a robotmaszkok mögé rejtették. Ez a távolságtartás nem elidegenítette a közönséget, hanem tovább erősítette a körülöttük kialakult mítoszt.

2021 február 22-én egy rövid videóval jelezték, hogy lezárul egy korszak, majd hivatalosan is megerősítették a feloszlást. A csend azonban nem jelentett eltűnést. Archív felvételek, újrakiadások és eddig nem ismert anyagok kerültek napvilágra, miközben a Daft Punk iránti érdeklődés az idő múlásával csak tovább nőtt.

A rajongók számára sokáig az élő fellépések jelentették a legnagyobb kérdőjelet. A 2006–2007-es, legendássá vált „piramis” turné után a duó gyakorlatilag eltűnt a színpadról. Még a Random Access Memories elsöprő sikere idején is mindössze egyetlen alkalommal léptek fel, a Grammy-gálán, Pharrell Williams, Nile Rodgers és Stevie Wonder társaságában.

A feloszlást követően Thomas Bangalter lépett láthatóbban elő, bár teljesen más zenei területen. 2023-ban a Mythologies című balettzenével tért vissza a klasszikus gyökerekhez, amely finoman, mégis magabiztosan mutatta meg zenei gondolkodásának mélységét. A művet a Bordeaux-i Nemzeti Zenekar adta elő, majd Bangalter filmzeneszerzőként is folytatta munkáját, többek között a Daaaaaalí! című alkotásban.

A színpadtól való távolság csak tovább fokozta az érdeklődést. Bangalter ritka DJ-fellépése a párizsi Pompidou Központban, Fred again.., Erol Alkan és Pedro Winter mellett, valódi eseménnyé vált. Ez volt az első ilyen jellegű megjelenése 2009 óta, és a közönség reakciója egyértelműen jelezte, mennyire élő még mindig a Daft Punk iránti rajongás.

Guy-Manuel de Homem-Christo ezzel szemben szinte teljesen csendben maradt. Az elmúlt években csupán néhány alkalommal bukkant fel a neve: 2023-ban Travis Scott Utopia című albumán, a Modern Jam szerzői között, majd 2025-ben Rosalía Lux lemezén, a Reliquia kapcsán. A ritka közreműködések és a pletykált szólóanyag csak tovább növelik a várakozást.

Hogy mi következik, azt valóban csak ők tudják. Bangalter láthatóan otthon érzi magát a színpadi és filmes zenék világában, míg de Homem-Christo akkor lép elő, amikor elérkezettnek érzi az időt. Egy biztos: a Daft Punk körüli misztikum a maszkokkal és nélkülük is él, és a történetük iránti érdeklődés továbbra sem csökken.