Dave Clarke - Interjú (CLR-ről, az EDM-ről és Guetta-ról!)

A néhai John Peel egyszer azt mondta rá: „a techno bárója”. Dave Clarke a dance zene egyik legjobb és legrégebben alkotó dj-je, és újabban ismét jelen van a produceri fronton. Tavaly jelent meg a „Spek Hondje”, Clarke és Mr Jones (a.k.a Jonas Uittenbosch) kettőséből álló _unsubscribe_ nevű formáció debütáló kislemeze, valamint a duó készített remixeket többek között a Detroit Grand Pubahs-nak, Gesaffelstein-nek és a John Foxx szinti-pop klasszikusát, az „Underpass”-t is átdolgozta. Clarke hosszú karriert tudhat maga mögött szerzőként, a kezdetektől, a klasszikus „Red” EP-jétől indulva a korai ’90-es évek mesteri, a Depeche Mode-nak, a New Order-nek, az Underworld-nek és a Chemical Brothers-nek készített remixeken keresztül egészen a saját albumokig, melyek közül a második a Skint Records-nál jelent meg.

Fekete öltözetben, leginkább sötétben és zord viselkedéssel a lemezjátszók mögött Clarke gyilkosan hatásos szettjei az összes kontinens minden fontos klubjában dübörögtek már az elmúlt húsz év során. Ő volt az egyik első dj, aki áttért a hagyományos dj-zési technikából és ma egy 13”-os Macbook Prot és egy Seratot használ a fellépéseken. A Brightonban született és ott felnövő Clarke az utóbbi hat évben Amszterdamba helyezte át székhelyét, ahol összerakta White Noise rádió showját – ez Európa egyik olyan műsora, amelyben feltűnnek az új techno tehetségek, és amelyet az írországi RTÉ 2FM mellett más rádióállomások is közvetítenek. Emellett kulcsfigurája az Amsterdam Dance Event-nek, ahol már megszokott az éves techno bulija, valamint várja a nyári fesztivál fellépéseit is – Awekenings, Tomorrowland, T In The Park és még sok más. A Mixmag készített vele interjút a fesztiválokról, arról, hogy ő a techno Man In Black-je, valamint kíméletlen őszinteséggel beszélgettek az EDM robbanásszerű térhódításáról is. - Régebben oda voltál a gyors autókért. Hogy vagy velük manapság? - Nagy Britanniában fontos, hogy legyen egy autód, különösen, ha vidéken laksz, ahogy én. Fiatalabbként nagy versenyző típus voltam, ami egyfajta státusz vágy kivetülése volt. Egy bizonyos érzelmi szinten túl ma már nem érdekelnek. Régen, amikor gyors kocsikkal száguldoztam, az életemet kockáztattam. Az egyik, amit nem szerettem a karrierem elején, az volt, amikor egy fellépés után alvás nélkül hazavezettem – hülyeség volt, de a szervezők nem akartak fizetni egy hotelszobát. Egyszer Brightonból felvezettem Glasgowig, majd a fellépés után rögtön haza is mentem. - Híresen széleskörű a zenei paletta, amit kedvelsz – tudnál néhány tippet adni? - A legfrissebb ajánlásom egy igazán tökös hangzású zene – Scout Niblett. Jarvis Cocker legutóbbi műsorában kaptam el a BBC 6 Music-on. A TLC – No Scrubs számot játszotta egy saját verziójában és annyira megtetszett, hogy letöltöttem az egész albumát. - Melyik banda koncertjét láttad legutóbb élőben? - Legutóbb a Savages koncertjéért fizettem. Amszterdamban láttam őket, a Paradisoban, de négy dal után elmentem, mert a hangosítás borzalmas volt. Normális esetben, ha látok egy bandát, elviszem őket a kedvenc báromba Amszterdamban. Egyszer elvittem az I Am Kloot együttest oda, és szerencsére volt annyi idejük, hogy hajnal négyig együtt lógtunk. - Mesélj nekünk a legújabb, az amszterdami munkaszüneti napi buli, a King’s Night buli flyeréről. Kissé death metálosan néz ki… - A művész, Alex Maslow tudja, hogy imádom a koponyákat. Nem tehetek róla, a halandóságot jelenti. Csupán véges ideig vagyunk itt, mielőtt mindannyian egy hátborzongató kinézetű kálcium darabbá változnánk át. Tavaly Queen’s Night volt a buli neve és volt egy koponyánk a királynő hajával, aztán Beatrix királynő úgy döntött, lemond a trónról – nem tudom, mennyiben befolyásolta a plakát a döntésében. Talán Charles herceg majd szervez egy fellépést nekem Nagy Britanniában, hogy készíthessünk egy plakátot ott is, és a királynő ott is visszavonuljon. Ebben az évben King’s Night a buli neve, szóval Alex ezúttal egy olyan klassz képet dobott össze, amelyen a koponyának narancssárga haja van. - Mit jelent számodra az amerikai EDM jelenség? - Egy szar, nem így van?! Egy eszköz, hogy az egocentrikus előadók teletömjék a pénztárcájukat. - Gondolod, hogy David Guetta vagy Will.i.am kifejezetten azért kezdte el, hogy hizlalja a bankszámláját? - David Guetta egy remek srác, de zeneileg nem az én világom. Will.i.am szemmozgásán viszont kiakadok – olyan, mint egy aranyhal, amelyik oxigénért kapkod. Az EDM megágyaz a kamunak. Olyan, mint a tőzsdepiaci buborék, amelyik csak arra vár, hogy kipukkanjon, nem a minőségre lett építve, hanem a körítésre és a felhajtásra. Nincs egy szavam a pop ellen, ha azt jól csinálják, de az EDM nem ilyen – csupán giccses és kínos, és kiárusítják az elektronikus zene múltját, hogy szart csináljanak. És még több sáska áll készenlétben a színfalak mögött. Guetta egy ügyes popzenésznek fog tűnni azokhoz képest, amik még várnak ránk. Meglep, hogy nem Hawtin-ról és Deadmau5-ról kérdezel… - Oké, akkor mit gondolsz arról, hogy Richie Hawtin kiadója, a Plus 8 megjelenteti a „Sunspot (White Space Conflict)” lemezt, amelyet Testpilot, azaz Deadmau5 készített álnéven? - Vicces, hogy mindenki ennyire ideges miatta. Számomra a Plus 8 mindig is az összes többi előadóról szólt, nem pedig Richie-ről. Most lehetőséget teremtett Deadmau5 számára arra, hogy jobb előadó váljon belőle a saját kiadójánál. - Mikor történt meg legutóbb, hogy leküldtek a lemezjátszók mögül? - Kilenc évvel ezelőtt, amikor Marrakeshben játszottam egy hercegnek. Tíz perc alatt rájött, hogy nem a neki való dj vagyok, és a helyből adódóan – amely legrosszabb része volt Ibizának, egy nagyon újgazdag rész – észrevettem, hogy ugyanúgy a hely sem nekem való. Azt mondta: „Van bármi lágyabb zenéd?” Azt feleltem rá: „Hogy őszinte legyek, a lágyabb zenéimmel kezdtem”. Nagyon udvariasan megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha leállnék, amire azt válaszoltam: „Nem, amennyiben neked sem gond, hogy ki kell fizetned engem”. - Örülsz, hogy a „Red” EP-t még húsz év elteltével is játsszák és remixelik? - Ezek a felvételek ugyanazt jelentik néhány embernek, mint amit a Depeche Mode jelent nekem. Egy ajándéknak fogom fel. Sőt, pláne ajándékként kell felfogni napjainkban, amikor senki nem fizet a remixekért. A legújabb LAW remix, amely a CLR-nél jelent meg, totál leviszi a hajam. - Nagy rajongója vagy Chris Liebing CLR-jének… - A CLR-t mindig többre tartottam, mint a DrumCode-ot. A CLR techno. Mindig kitolják a határokat, és amikor megjelenik egy lemezük, az egyszerűen briliáns. Jelenleg a DrumCode-ot nem tekintem technonak. - Nagy rajongója van a fekete színnek is – titokban gót vagy? - Nem hiszem, hogy ez olyan nagy titok lenne; a legutóbbi albumomon a Bauhaus-zal dolgoztam együtt néhány dolgon. Összességében egy kicsit punk vagyok, egy kicsit gót, egy csipetnyi mod-dal, egy csöppnyi ska-val és egy rohadt nagy adag technoval. Bauhaus, Sisters of Mercy, Joy Division – imádom ezeket a zenéket és ez így fog maradni. - Melyik fesztiválokat várod idén a nyáron? - Az Awakenings felülmúlhatatlan a techno fesztiválok között és idén lesz az első alkalom, hogy mindkét napon fellépek. Nagy Britanniában imádom a T In The Park fesztivált. Amikor meglátom a beosztásomat, belül ragyogok. Nincs jobb a keltáknál. Szeretik a technojukat – én pedig szeretem a mentalitásukat. Forrás: Mixmag