David Byrne új koncertfilmen dolgozik, és a Broadwayt is meghódítaná

David Byrne, a Talking Heads legendás frontembere továbbra is kifogyhatatlan a kreatív ötletekből. Jelenleg Észak-Amerikában turnézik a ‘Who Is The Sky?’ című új albumával, és máris újabb meglepetéssel készül: ismét koncertfilmkészítését fontolgatja, miközben a műsort akár Broadway-re is átültetné. Byrne művészi pályafutása során már két kiemelkedő koncertfilmet is alkotott: az 1984-es, Jonathan Demme által rendezett ‘Stop Making Sense’ mára kultikus klasszikussá vált, a 2020-as, Spike Lee-vel közösen készített ‘American Utopia’ pedig új generációk számára is megmutatta a művész különlegesen egyedi előadói stílusát.

Byrne szerint a Broadway adaptáció különleges kihívás lenne: a színházi közönség gyakran részletesebb magyarázatokra vágyik a vizuális és zenei elemek megértéséhez, mielőtt átadná magát a teljes élménynek. Ez számára új terep, de izgalmas lehetőség a jelenlegi előadás elmélyítésére.

A most futó turné több meglepetést is tartogatott. Byrne először 19 év után játszotta el újra a Talking Heads klasszikusát, a ‘Psycho Killer’-t, és olyan vendégművészekkel is színpadra állt, mint Hayley Williams, aki a Paramore ‘Hard Times’című számának egy különleges előadásával csatlakozott hozzá.

Az idén szeptemberben megjelent új album, a ‘Who Is The Sky?’ rangos közreműködőkkel készült: a Ghost Train Orchestra, St. Vincent, Hayley Williams és Tom Skinner (The Smile) is hozzátette saját világát Byrne új zenei univerzumához. A lemez sokrétegű, műfajokon átívelő hangzása jól illeszkedik Byrne régóta jellemző kísérletező attitűdjéhez.

Sok rajongó reménykedett abban, hogy Byrne ezúttal talán újra összehozhatja a Talking Heads eredeti felállását, ám a művész ezt határozottan kizárta. Mint mondta: az egykori érzések és dinamika visszahozása „hiábavaló próbálkozás”lenne, és jelenlegi munkáiban teljes kreatív szabadságot élvez.

David Byrne tehát továbbra is új utakat keres – legyen szó koncertfilmről, színházi adaptációról vagy új zenei együttműködésekről –, és ismét bizonyítja, hogy művészi kíváncsisága után nem képes lassítani.