Deadmau5 - 4x4=12

A deadmau5 néven túlméretezett kabalaegér fejrésszel lemezeket pakolgató kanadai DJ és producer harmadik lemezén megvalósítja a magának teret és figyelmet követelő, határozott akaratot. A rövid és lényegre törő dallamok felé kormányzott house hajóján ezúttal Joel Thomas Zimmerman a kapitány. A kezdetekben a kelleténél hálistennek jóval magabiztosabb számokból viszont nem válik ostoba üvöltözés, mert a saját túl-minőségeiket szépen forgatják maguk felé, elkészül a görbe tükör, és ömlik a móka meg a vérbő kacagás. Az ilyenfajta humorból veszít sokat az anyag a lemez vége felé haladva, és bár az összképen javítanak olyan darabok, mint a Daft Punkot nyomokban idéző Animal Rights vagy a Right This Second élesre fent szintijei (nem is véletlen, hogy mindkettőebn ott a 'right' szó), mégis, végezetül alighanem jogosan érezhetjük magunkat az ígéretekhez képest enyhén csalódottnak, és fel-felrémlik az örök ünnepi rémálom: nagy karácsonyfa alatt hatalmas dobozban rengeteg (azért minőségi) zokni. Az új album legjobb pillanatai kétség kívül a noise&beat-hozzáállást maguk mögött hagyó, különösebb gondolat nélküli formákat hanyagoló, történésgazdagabb és dallamközpontúbb darabok, és hála deadmau5 hozzáértésének és odacsapni kész kezének, ezekből is kapunk itt bőven. A magát viszonylagos arctalansággal is támogató Zimmerman egyszerű képletében a hideget a meleggel szorozva langyos végeredményt kapunk, ami véletlenül sem jelenti azt, hogy ne lennének szerethető, igazi táncba rántó nekifutások; ismerősen csavart, reszelt, kellemesen karcos darabok, ám a rutin többször felülírja a kreativitást, és ez a mérleg másik serpenyőjébe is súlyokat pakol. A néhány kötelező klubslágerért viszont megéri túlélni (vagy a technika adta lehetőségekkel élve átléptetni) a kevésbé ingergazdag darabokat is.