Mozikban a KitKatClub világát bemutató dokumentumfilm

Berlin egyik legismertebb és legzártabb éjszakai világába enged betekintést a KitKatClub – Kinks of Berlin, amely szeptember 10-én került a német mozikba. Philipp Fussenegger 96 perces dokumentumfilmje ráadásul olyan helyen forgott, ahol normál esetben a kamera használata szigorúan tilos.

Fusseneggert azonban nem elsősorban az érdekelte, mi történik egy átlagos éjszakán a KitKatClubban. A film a klubhoz kötődő emberek életét követi a tánctéren belül és azon kívül, és azt vizsgálja, miért jelent számukra különleges teret egy olyan közeg, ahol a hétköznapi társadalmi elvárások egy része háttérbe szorulhat.

A szereplők között van Tim, azaz Raven Van Krueger, aki drag előadóként próbál érvényesülni, Elisa, aki barátaival saját szexualitását fedezi fel, valamint BDSM- és dog play-kapcsolatban élő párok. A film David történetét is követi, aki függőségével küzd, miközben Simon Thaur klubalapító személyén keresztül a KitKat korábbi generációja is megjelenik.

Ez azért fontos, mert a Kinks of Berlin nem idealizált reklámfilmként kezeli a klubot. Fussenegger a szabadság és az önkifejezés mellett a függőségről, szexuális kényszerekről és a hedonista életmód árnyoldalairól is beszél. A rendező szerint éppen egy látszólag határok nélküli helyen válik különösen fontossá a beleegyezés, az egyértelmű kommunikáció és egymás személyes határainak tiszteletben tartása.

A forgatás emiatt technikailag és emberileg is szokatlanul nehéz volt. A KitKatClubban a fotózás és videózás alapvetően nem része a normális klubélménynek, így a filmeseknek folyamatosan egyeztetniük kellett azzal, hogy ki, milyen helyzetben és milyen módon kerülhet kamerára. Fussenegger elmondása szerint négy éven keresztül dolgozott a filmen, és közben olyan szereplők is voltak, akik végül kiszálltak a projektből.

A rendező személyesen sem kívülállóként érkezett ebbe a közegbe. Az osztrák Vorarlbergből származó Fussenegger saját elmondása szerint keresztény-konzervatív és patriarchális környezetben nőtt fel, ezért amikor több mint tíz éve először belépett a KitKatClubba, erősen hatott rá, hogy ott egészen más párkapcsolati és életformákkal találkozott.

A film producere Cordula Kablitz-Post, akinek dokumentumfilmes és televíziós munkái között Mickey Rourke, Helmut Berger, Christoph Schlingensief, Nina Hagen és Wolfgang Joop portréi is megtalálhatók. A Kinks of Berlin esetében azt tartotta fontosnak, hogy a klub szabadságát ne pusztán provokatív képekkel, hanem az ott élő és szórakozó emberek történeteivel mutassák meg. Megfogalmazása szerint a hely arra szolgál, hogy az emberek szabadon bontakozhassanak ki.

A vizuális megközelítés is eltávolítja a filmet a hagyományos klubriporttól. Dino Osmanović operatőr fekete-fehérben fényképezte a KitKat belső világát, a vágást pedig Judy Landkammer készítette. A cél nem egy színes, stroboszkópokkal teli partyvideó volt, hanem egy intimebb portré, amelyben az arcok, testek és személyes történetek kerülnek előtérbe.

A film ezért nemcsak a szexualitásról beszél. A központi kérdés inkább az, mi történik az identitással, amikor egy közösség lehetőséget ad bizonyos társadalmi szerepek és szégyenérzetek ideiglenes levetkőzésére. A KitKatClub ebben a megközelítésben egyszerre klub, közösségi tér és kísérleti terep – miközben a film azt sem hallgatja el, hogy a kívülről érkező problémák nem tűnnek el automatikusan az ajtóban.

A KitKatClub – Kinks of Berlin Németország és Ausztria koprodukciójában készült, világpremierjét tavasszal a CPH:DOX programjában tartották. Németországban szeptember 10. óta vetítik, 18 éven felüliek számára, a forgalmazó a Farbfilm Verleih.

Korábbi kapcsolódó cikkeink

A OneMusic már márciusban beszámolt a dokumentumfilmről, amikor a Kinks of Berlin még nemzetközi fesztiválkörútjának elején járt. Akkor részletesen bemutattuk a produkció hátterét és a KitKatClub alapítóinak szerepét is.