Ibiza ’84 – amikor a Ku klub még a szabadság szigete volt

Ha ma végigsétálsz Ibiza San Antonio-i sétányán, nehéz elképzelni, hogy a Fehér Sziget valaha a beavatottak titkos, hippi utópiája volt. Évente már több mint hárommillió turista érkezik ide, közülük közel egyharmad brit, hogy a világ legnagyobb DJ-inek szettjeire bulizzon a Hi, Pacha vagy DC10 legendás klubjaiban. Ám volt idő, amikor Ibiza még nem a luxusról és a LED-fényekről szólt.

„Először egy olcsó nyaralás miatt mentem Ibizára” – meséli Derek Ridgers, a brit fotós, aki a londoni underground kluboktól a cannes-i vörös szőnyegig mindent megörökített. „Akkoriban még felfedezetlen volt az angolok számára, alig járt oda valaki.” 1984-ben Ridgers belépett a Ku klubba – az akkori világ legnagyobb szabadtéri diszkójába, amelyet ma UNVRSE néven ismerünk – és elkészítette azokat a képeket, amelyek mára a sziget aranykorának szimbólumaivá váltak.

„Van egy képem egy fehér ruhás nőről, aki elképesztően elegáns volt” – emlékszik vissza Ridgers. „Mindig azokat az embereket keresem, akik nem félnek önmaguk lenni, és a Ku klubban tele volt ilyenekkel.” Az ott készült fotók most új formában élednek újjá: egy exkluzív zine-kiadásban, amely az EDITION szállodalánc és az El Silencioegyüttműködésében jelent meg.

Az esemény megnyitóját Ibiza egyik luxus strandklubjában tartották, ahol a vendégek DJ-szettek, jógaórák és légzéstechnikás workshopok között merülhettek el a 80-as évek szabad szellemiségében. Az esten olyan ismert nevek is feltűntek, mint Romy Madley Croft, Priya Ahluwalia és Lennon Gallagher.

Ridgers, aki az 1970-es évek elején kezdett fényképezni, ma már ritkán talál hasonlóan önfeledt embereket a táncparketten. „Az okostelefonok mindent megváltoztattak – ma már mindenki pózol vagy videóz. Régen az emberek csak táncoltak és éltek.” A fotós szerint még mindig az LGBTQ+ bulik őrzik leginkább azt a fajta szabadságot, amit egykor Ibiza is jelentett: „Ott gyakran mindenki felszabadult, és ez inspiráló.”

A kezdő fotósoknak adott tanácsa egyszerű, de lényegre törő: „Vegyetek rendes fényképezőgépet, és kezdjetek el fotózni most. Én csak a húszas éveimben vettem kézbe az első kamerámat – és rengeteg csodálatos pillanatról lemaradtam.”

Ridgers képei nem csupán dokumentumok, hanem időkapszulák: ablakok egy korszakra, amikor Ibiza még nem az influencer-szelfikről, hanem a felszabadultságról, a zenéről és az önkifejezésről szólt.