Az Iota II a spektrális hangformálás új játszótere

Dillon Bastan ismét egy olyan eszközzel jelentkezett, amely nehezen fér bele a hagyományos sampler vagy szintetizátor kategóriájába. Az Iota II egy vizuális spektrális multi-sampling workstation, amely önálló alkalmazásként és pluginként is használható, és a minták szerkesztését részben olyan grafikus munkafolyamattá alakítja, mintha a felhasználó közvetlenül a hang spektrumára rajzolna.

A koncepció óhatatlanul felidézi az iZotope mára megszüntetett Iris sorozatát. Az Iris 2 egyik különlegessége éppen az volt, hogy a hagyományos szintézisparaméterek helyett a spektrogram bizonyos területeinek kijelölésével lehetett meghatározni, mely frekvenciák szólaljanak meg. Az Iota II hasonló vizuális gondolkodásból indul ki, de Bastan ennél összetettebb, rétegzett és szekvenciaalapú rendszert épített köré.

Az új hangszer az eredetileg Max for Live környezetre készült Iota jelentősen kibővített utódja. Egyszerre hat mintasáv használható, amelyekre a mellékelt könyvtárból vagy saját gyűjteményből tölthetünk hangokat. A sávok gainje és finomhangolása külön szabályozható, a betöltött minták pedig azonnal nagyítható spektrogramként jelennek meg.

A rendszer lényegét az úgynevezett pathok adják, amelyekből legfeljebb tizenkettő hozható létre egy projekten belül. Ezek nem egyszerű lejátszási pozíciók: mindegyik saját paramétereket, effekteket és szekvenciákat kaphat. A hangfeldolgozáshoz normál, spektrális és resynthesis algoritmusok közül lehet választani, miközben a lejátszás granular, hagyományos vagy scrub jellegű működésre is állítható.

A legérdekesebb rész azonban maga a rajzolás. A felhasználó 2D-s pontokból álló útvonalakat hozhat létre közvetlenül a spektrális képen, amelyek meghatározzák, hogyan járja be az Iota II a hanganyagot. Az X tengely a mintán belüli pozícióhoz, az Y tengely pedig a spektrális szűréshez kapcsolódik. Egy pathon belül több réteg is létrehozható, saját hosszúsággal és ismétlési sebességgel, a rétegek pedig külön indíthatók vagy loopolhatók.

Bastan még egy szokatlan lehetőséget is beépített: képekből is generálhatók szekvenciák. A vizuális információ így közvetlenül a hangot mozgató struktúra alapjává válhat. Hat különböző mintát és több egymásra épülő pathot kombinálva az Iota II jóval messzebb kerül a klasszikus samplingtől: folyamatosan változó ambient textúrák, absztrakt ritmikai szerkezetek és nehezen reprodukálható hangfolyamok egyaránt létrehozhatók vele.

A kísérleti felépítés mellett hagyományosabb hangszerként is működhet. MIDI-billentyűzetről hangjegyekkel triggerelhető, ilyenkor a sampler klasszikus repitch logikával változtatja a minta hangmagasságát. Ez fontos különbség az olyan eszközökhöz képest, amelyeknél a látványos spektrális technológia elsősorban laboratóriumszerű hangfeldolgozásra használható: az Iota II-t Bastan ténylegesen játszható hangszerként is elképzelte.

A fejlesztő munkáját a OneMusic olvasói már egy egészen más kísérletből is ismerhetik. A ChatDSP-ről szóló korábbi cikkünkben egy olyan Dillon Bastan-projektet mutattunk be, amely mesterséges intelligenciával, szöveges utasításokból képes egyedi Ableton Live-eszközöket létrehozni. Az Iota II technikailag más irány, de ugyanaz a szemlélet fedezhető fel mögötte: a megszokott zenei interfészek helyett új módot keres arra, hogyan lehet kapcsolatba lépni a hanggal.

Az Iota II ezért nem egyszerűen az Iris 2 modern pótlékának tűnik. A spektrumba rajzolható struktúrák, a tizenkét path, a többrétegű szekvenciák és a különböző resynthesis eljárások együtt inkább egy vizuális sound design-munkakörnyezetté teszik, amelyben ugyanaz a néhány minta egészen eltérő hangzásvilágok kiindulópontja lehet.