Az amerikai Dutchman zenekar az év elején határozott új lendületet vett, amikor megjelentette a „Springfield 78” és a „Papa Fronc” című dalokat. Utóbbi különösen nagy figyelmet kapott, hiszen a legendás hetvenes évekbeli rockzenekar, a Sugarloaf gitárosával, Bob Webberrel közös munka eredménye, ami önmagában is erős szakmai visszajelzés a formáció számára.
A friss megjelenések mellett a Dutchman láthatóan tudatosan építette jelenlétét a médiában is. Az év elején vendégként szerepeltek a „The Bertram Newton Show”-ban, amely nem egyszeri alkalom maradt: a meghívásból egy nyolc hónapos rádiós rezidencia lett. Emellett podcastokban és nyomtatott sajtóban is rendszeresen feltűntek, miközben élő koncertjeik iránt is egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott.
A „Papa Fronc” megszületésekor a Dutchman és Bob Webber közösen formálták a dalt, amely a rock és a blues természetes találkozását mutatja meg. A hangszerelésben hangsúlyos szerepet kapnak a gazdag orgonatémák, a karakteres zongoraszólamok, valamint Webber összetéveszthetetlen gitárjátéka. A zenekar tagjai egyöntetűen arról beszéltek, hogy a dal nemcsak együttműködés, hanem egyértelmű tisztelgés is a Sugarloaf öröksége előtt.
A kapcsolat nem merült ki a stúdiómunkában: a Dutchman tagjai feltűnnek az „I Got a Song: The Story of Sugarloaf”című dokumentumfilmben is, amely a legendás zenekar történetét dolgozza fel. A film készítői hamar felfigyeltek a Dutchman őszinte rajongására és zenei kötődésére, ami tovább mélyítette a közös munkát.
A zenekar a közeljövőben sem lassít. Terveik között szerepel hangzásuk további bővítése és hatásaik tudatos kibontása, miközben céljuk változatlan: új közönségeket elérni, és következetesen építeni azt az utat, amelyen most egyre biztosabb léptekkel haladnak előre.
