Berlin árnyékos oldala – egy hajléktalan nő története a Berghain mellett

Berlin éjszakai életét a világ a legendás Berghain klubról, a techno szívéről ismeri – de kevesen látják azt a másik valóságot, ami közvetlenül mellette zajlik. Miriam, egy Svédországból érkezett nő éveken át hajléktalanként élt a környéken, és most városi sétákat tart, hogy megmutassa, mit jelent túlélni a klubkultúra árnyékában.

A története fájdalmasan őszinte: családon belüli erőszak elől menekült Berlinbe, ahol az utcán talált menedéket. Palackokat gyűjtött a klubok környékén, miután az emberek hazamentek a bulikból. „A hajnalban eldobott üvegek adtak lehetőséget, hogy egyáltalán legyen mit ennem” – emlékezik vissza.

Ma már a querstadtein nevű szociális szervezettel dolgozik, és „Élet az éjszakai élet árnyékában” címmel sétákat vezet a Berghain környékén. Ezeken nem csak helyeket mutat meg – saját múltját is elmeséli, ahol korábban élt, aludt vagy próbált túlélni.

A pandémia idején egy mezőn alakított ki ideiglenes menedéket, ahol az önkormányzat végül segített neki. „Azt kérték, tartsuk tisztán a helyet, és adtak egy mobilvécét is. Ez akkor hatalmas dolognak számított” – mondja.

Németországban ma több mint félmillió ember él hajléktalanként, közülük mintegy 50 000 ténylegesen az utcán. Miriam szerint azonban a valódi szám ennél sokkal magasabb, mert sokan ideiglenesen kanapékon vagy ismerősöknél húzzák meg magukat, ami nem jelenik meg a statisztikákban.

A művészet és az emberekkel való kapcsolat segítette talpra állni: utcai rajzokat készített, gitározott, és ma már saját lakása van. „Kilenc hónapja nem ittam alkoholt. Az utcán ezt soha nem tudtam volna elérni” – mondja büszkén.

Miriam története egyszerre szól túlélésről és újrakezdésről. Arra emlékeztet, hogy Berlin fényei mögött mindig ott vannak az árnyak is, és hogy az emberi méltóság a legnehezebb körülmények között is megőrizhető.