Egy szerelmes levél az első Lightning in a Bottle fesztiválomhoz

A Lightning in a Bottle fesztivál nemcsak egy sima zenei rendezvény, hanem egy teljesen másik világ, ahol pár napra minden átalakul: a körülötted lévő emberek, a hangulat, de leginkább te magad. Amikor először jártam ezen a fesztiválon, még nem tudtam, mire számítsak, csak annyit, hogy más lesz, mint a többi. Aztán pár órán belül rájöttem: ez nem csak zene, hanem egy olyan közösségi élmény, amihez foghatót nagyon ritkán tapasztal az ember. Az egész térséget átjárja egyfajta szabad, játékos energia, mintha mindenki levetkőzné az elvárásokat, és önmagát adná – és ez óriási felszabadulás.

A színpadokon fellépő előadók természetesen magukért beszélnek, de amitől igazán különleges lesz az egész, az az, hogy a zene mellett ott vannak az interaktív művészeti installációk, a kreatív workshopok és a kisebb, eldugott helyszínek, ahol bármikor belecsöppenhetsz valami váratlanul varázslatosba. Egy mozdulatműhely, egy meditációs tér, egy performansz, amit a sötétben világító testfestés kísér – ez itt teljesen hétköznapi.

Ami azonban a legjobban megmaradt bennem, az a közösség. Az emberek itt másképp kapcsolódnak: őszintébben, nyitottabban, ítéletmentesen. Nincs túl sok fesztivál, ahol egy random idegennel kialakul egy mély, valódi beszélgetés – itt viszont ez alap. És nemcsak beszélgetések születnek, hanem barátságok, inspirációk, közös élmények, amik messze túlmutatnak azon a pár napon.

A Lightning in a Bottle nem a mainstream fesztiválélményről szól, hanem valami sokkal intimebbről és mélyebbről. Ha egyszer részt veszel rajta, nem csak jól érzed majd magad, hanem valószínűleg egy kicsit más emberként jössz haza. És pont ez benne a varázslat.