Ryan Bourne neve eddig leginkább Chad VanGaalen zenekarából lehetett ismerős, de a kanadai multiinstrumentalista játszott a Ghostkeeperben és a Plant City Bandben is. Rebecca Reiddel közös duója, a Hair Control 2022 óta többször fellépett a calgaryi Sled Island fesztiválon, és most megjelent az első nagylemezük, az Electric Pleasure.
Hajnalig tartó felvételek
Az album nagyjából negyven perc, és hosszú, kötetlen kísérletezésből nőtt ki. Bourne a zenekar beszámolója szerint sokszor hajnalig dolgozott a stúdióban, Reid pedig napokon át pörgő, önmagába visszatérő állapotként emlékszik ezekre az ülésekre. A duó nem tervezett előre: hagyták, hogy az ötletek vigyék őket, és akkor hívtak vendéget, amikor egy dal elakadt.
A zenekar saját meghatározása szerint lo-fi egzisztenciális edzészenét játszik. A lemezen ez szintipopot, pszichedéliát és furcsa, töredezett tánczenét jelent, szerelemről, vágyakozásról és szorongásról. Bourne azt mondta, a felvételek közben egyre inkább úgy érezte, hogy a zene a szerelem magával ragadó érzését idézi, és ezt akarták koncerten is átadni a közönségnek.
Kraftwerktől a Four Tetig
A hivatkozási pontok szinte az elektronikus zene egész történetét lefedik. A Kraftwerk és a Neu! monoton lüktetése mellett a New Order, a Yellow Magic Orchestra és Gary Numan szintipopja hallatszik ki a dalokból, a későbbi időkből pedig a Caribou, a Four Tet, a korai MGMT és John Maus. A Sled Island fesztivál ajánlója a Psychic TV és a Black Moth Super Rainbow mellé sorolta őket.
Egy dobgép és a hetvenes évek
A lemez kulcsdala a New Age Breaks. Bourne egy Roland 909-en programozott breakbeatet vett fel kazettára, Reid pedig erre improvizált szintetizátorrétegeket, a párás vonóshangzástól a karcos fűrészfoghullámig. Az első felvétel annyira emlékeztette Bourne-t a hetvenes évek new age lemezeire, hogy a dal címét is ez adta.
A dal végül kollázsként állt össze: Bourne az első felvételekből vágta össze a szerkezetet, és ehhez tett még szintit és basszust. A régi önsegítő kazettákról vett megerősítő mondatok is ide kerültek.
Az utolsó réteget VanGaalen adta, aki saját stúdiójában klarinétot, fuvolát és kalapácsos citerát vett fel a dalhoz, és a refrénben énekel is. Bourne szerint az ének „elég rohadtul szexi” lett. A lemezen rajta kívül Tea Fannie és Martha Zed is vendégeskedik.
