Meghalt David Fair, a Half Japanese társalapítója

David Fair egész pályája azt bizonyította, hogy a gitárhoz nem feltétlenül kell előbb megtanulni a szabályokat. Néha elég felvenni a hangszert, zajt csapni vele, és követni azt az ösztönt, amely miatt az ember egyáltalán zenélni kezdett.

A Half Japanese társalapítója 2026. augusztus 29-én, 74 évesen hunyt el. Halálhírét másnap a Thick Syrup Records és barátai hozták nyilvánosságra, testvére, Jad Fair pedig egy közös gyerekkori fényképpel emlékezett rá. Jad később megerősítette, hogy bátyja rákbetegségben halt meg.

David lánya, Harper úgy búcsúzott tőle, mint aki szeretettel, kedvességgel és kreativitással teli életet élt. Don Fleming producer szerint Fair békésen távozott, nem sokkal azután, hogy lánya egy gyökérsörös fagylaltkehellyel koccintott az egészségére.

„A legkedvesebb fickó volt, remek humorérzékkel. Tiszta művész és zenész, minden egyenesen a szívéből jött” – írta Fleming.

David és öccse, Jad a hetvenes évek közepén, Michiganből a marylandi Uniontownba költözve kezdett együtt zenélni. A Half Japanese eleinte nem volt valódi zenekar a szó hagyományos értelmében. Két testvér készített felvételeket egy hálószobában, elsősorban egymásnak, majd házilag sokszorosított kazettákon bárkinek, aki hajlandó volt meghallgatni őket.

Nem zavarta őket, ha a hangzás nyers maradt, ha a gitár torzult, vagy ha a dobok nem oda kerültek, ahová egy stúdiózenész tette volna őket. Hangszert és énekesi szerepet cserélgettek, időnként közös dobfelszerelést használtak, a technikai hiányosságokat pedig nem elrejteni próbálták. A Half Japanese zenéjében éppen ezekből lett karakter.

Első EP-jük, a Calling All Girls 1977-ben jelent meg, majd 1980-ban következett a monumentális debütálás, az 1/2 Gentlemen/Not Beasts. A háromlemezes kiadványon rock and roll, minimalista hangkísérletek, kiforgatott feldolgozások és szabadon engedett zaj ütközött egymásnak. Nem kínált könnyű belépési pontot, mégis kultikus lemez lett.

Fair később a How to Play Guitar című rövid szövegben foglalta össze azt, amit a Half Japanese addigra már hangokkal is elmondott. „Ha figyelmen kívül hagyod az akkordokat, végtelenek a lehetőségeid, és egy nap alatt megtanulhatsz gitározni” – írta.

Ez nem egyszerűen vicc vagy provokáció volt. Fair nem a tudás ellen beszélt, hanem az ellen a gondolat ellen, hogy csak megfelelő technikai felkészültséggel lehet érvényes művészetet létrehozni. A Half Japanese azt üzente a hallgatóinak: nem kell engedély, drága stúdió vagy tökéletes hangszeres játék ahhoz, hogy valaki megszólaljon.

Travis McElroy, a Thick Syrup Records alapítója még rajongóként találkozott Fair zenéjével, később pedig barátjaként és kiadójaként dolgozhatott vele.

„David azok közé tartozott, akik megmutatták, hogy a zenének nem kell szabályokat követnie. Egyszerűen megcsinálhatsz valamit azért, mert muszáj megcsinálnod” – írta búcsújában. „Már jóval azelőtt a legnagyobb rajongói közé tartoztam, hogy a barátomnak nevezhettem volna.”

David 1987-ben, családjára koncentrálva hátrébb lépett a Half Japanese működésében, de később többször visszatért testvére mellé. A 2014-es Overjoyed albumon ismét együtt dolgoztak, az elmúlt évtizedben pedig szóló- és kollaborációs kiadványokat is megjelentetett. Zenészi munkája mellett rajzokkal és papírkivágásokkal foglalkozó képzőművész volt, sajátos vizuális világa ugyanabból a játékos szabadságból épült, mint a felvételei.

A Half Japanese idővel jóval messzebbre jutott annál a marylandi hálószobánál. A zenekar játszott a Neutral Milk Hotel közelében, Kurt Cobain pedig akkora rajongója volt, hogy meghívta őket a Nirvana In Utero turnéjának több állomására. David ekkor már nem tartozott az állandó felálláshoz, de az a gondolkodás, amelyet Jad Fairrel közösen kialakított, végig ott maradt a zenekarban.

Fair hatását ezért nehéz pusztán lemezeladásokkal vagy listás helyezésekkel mérni. Az öröksége inkább azokban a zenekarokban él, amelyek azért mertek felvenni egy dalt, mert rájöttek: a tökéletlenség nem feltétlenül javítandó hiba. Lehet hangzás, állítás és személyiség is.

David Fair nem azt mutatta meg, hogyan kell helyesen zenélni. Azt mutatta meg, hogy a „helyesen” néha teljesen fölösleges szó.