Előkerült a The Cranberries elveszett 1994-es londoni koncertfelvétele

1994-ben a The Cranberries már nem ugyanaz a zenekar volt, amely néhány évvel korábban limericki klubokból próbált kitörni. Amerika éppen beleszeretett Dolores O’Riordan hangjába, a Linger és a Dreams egyre nagyobbra nőtt, a Zombiepedig már ott állt a küszöbön. Ebben a pillanatban léptek fel a londoni Astoriában – a koncert felvétele pedig több mint három évtizedre eltűnt.

Most előkerült.

A Live At The London Astoria II, 1994 szeptember 4-én jelenik meg az Island/UMe gondozásában, és 15 számon keresztül hozza vissza a The Cranberries pályájának egyik legizgalmasabb korszakát. Nem egy utólag összerakott koncertmontázsról van szó: a felvétel egyetlen estét őriz abból az időből, amikor a zenekar már érezte, hogy valami történik körülötte, de még nem volt ideje megszokni a világsikert.

Fergal Lawler dobos emlékei szerint különleges súlya volt ennek az estének.

A zenekar éppen az Egyesült Államokból tért vissza, és egy rövid karácsonyi pihenő után ez lett az első londoni koncertjük az amerikai áttörés óta. A színpad előtt pedig ott voltak azok a brit rajongók, akik már a nagy nemzetközi sikerek előtt követték őket.

„Óriási löket volt az Astoriában játszani” – emlékezett vissza Lawler. „Örültünk, hogy a legelszántabb rajongóinkat ott láttuk a színpad előtt. Büszkék voltunk, hogy a sok munka kezd beérni.”

A setlist pontosan ezt az átmeneti pillanatot dokumentálja.

Az 1993-as Everybody Else Is Doing It, So Why Can't We? még erősen jelen van a műsorban. A Pretty, a Linger és a Dreams azt a törékenyebb, álomszerű gitárzenét képviseli, amellyel a The Cranberries először talált utat a nemzetközi közönséghez.

Mellettük azonban már ott sorakoznak a No Need To Argue dalai.

A Daffodil Lament, a Ridiculous Thoughts, az Empty és természetesen a Zombie egy sötétebb, keményebb zenekart mutatnak. A két album közötti különbség koncerten még élesebben érződhetett: a korai dalok lebegése mellé megérkezett az a feszültség és düh, amely hamarosan a The Cranberries egyik legfontosabb korszakát határozta meg.

A Zombie különösen érdekes ezen a felvételen. Ma már nehéz úgy meghallgatni, hogy ne legyen mögötte harminc évnyi rádiózás, feldolgozás, stadionnyi közönség és több milliárd online lejátszás. 1994-ben azonban még friss dal volt. Nem örökzöldként került a koncert végéhez, hanem egy zenekar új korszakának részeként.

És mindennek Dolores O’Riordan hangja adja meg azt a súlyt, amely miatt egy ilyen archív felvétel ma egészen mást jelent, mint egyszerű nosztalgia.

Az énekesnő 2018 januárjában, 46 éves korában halt meg Londonban. A vizsgálat szerint halálát alkoholos befolyásoltság mellett bekövetkezett véletlen fulladás okozta egy szállodai fürdőkádban. A zenekar később az O’Riordan által korábban rögzített vokálok felhasználásával fejezte be az In the End albumot, majd lezárta közös történetének aktív szakaszát.

Azóta az archívum lett az egyik hely, ahonnan újabb darabok kerülhetnek elő.

A londoni koncert ebből a szempontból különösen értékes. Nem egy karrierje végén járó zenekart hallunk rajta visszatekinteni a legnagyobb slágereire, hanem négy zenészt abban a pillanatban, amikor ezek a dalok még éppen slágerekké váltak.

Az Astoria maga sem létezik már. A legendás londoni koncerthelyszínt 2009-ben bontották le, miután évtizedeken át a brit élőzene egyik fontos állomása volt. Így a felvétel két eltűnt világot őriz egyszerre: egy megszűnt klubot és a The Cranberries egy megismételhetetlen korszakát.

A Live At The London Astoria II, 1994 limitált, kétszínű Molten Lava dupla bakeliten, hagyományos fekete vinyl kiadásban, CD-n és digitálisan is megjelenik.

A 15 számos koncert sorrendje:

Több mint harminc év után persze könnyű történelmi dokumentumként nézni erre az estére. De 1994-ben az Astoriában senki nem egy legendát ünnepelt.