Fabrice Dayan: közösség, emlékezet és őszinte klubkultúra Párizs szívéből

Fabrice Dayan neve több mint két évtizede összeforrt a párizsi éjszakával. Pályája során mélyen megélt rezidenciákat és következetes művészi irányt épített fel, miközben mindvégig hű maradt a klubkultúra érzelmi magjához. Olyan legendás helyszíneken játszott, mint a Les Bains Douches és a Raspoutine Paris, jelenleg pedig a Silencio jelenti számára azt a teret, ahol a közösség, az emlékezet és a zenei őszinteség kerül fókuszba.

Dayan szerint a közösségi média alapjaiban változtatta meg a zenei élmények természetét. Míg korábban a klub a közösen átélt pillanatok tere volt, ma sokan inkább a telefonjuk képernyőjén keresztül „fogyasztják” az estét. Ez szerinte nemcsak az elmélyülést gyengíti, hanem magát az élményt is kiüresíti. Úgy látja, hogy a promóterek egy része ma már inkább tartalmat vásárol, nem tehetséget, ami hosszú távon a zenei minőség felhígulásához vezet.

A jövő irányait illetően Dayan továbbra is az eklektikát és a művészi szabadságot tekinti alapértéknek. A Voyeur Musickiadóval ezt a szemléletet képviseli, miközben új projektekbe is belefogott, mint a VOYOU és a 5:55 MUSIC. Ezekkel tudatosan nyit a mainstream felé, de nem kompromisszumok árán: szerinte a következő nagy trend nem egy új stílus lesz, hanem a zenei valóság, az őszinte megszólalás iránti igény.

A rezidenciák szerepét különösen fontosnak tartja. Dayan szerint egy rezidens DJ feladata nem az, hogy lenyűgözzön, hanem hogy olyan világot teremtsen, amely máshol nem létezik. Ehhez zenei kultúra, érzelmi kontroll és folyamatos figyelem szükséges. A hangsúly mindig a közönséggel való kapcsolaton van, nem a pillanatnyi hatáson.

A technológia kérdésében árnyaltan fogalmaz. Úgy véli, a technológia önmagában nem fenyegetés, sokkal inkább az számít, ki és milyen céllal irányítja. Az AI és a digitális eszközök már most is részei a zenei produkciónak, és szerinte a jövőben ezek révén akár többet is megtudhatunk saját emberségünkről.

Fabrice Dayan meggyőződése, hogy a jövő klubjai közösségekre épülnek, nem trendekre. Csak azok a helyek maradnak életképesek, amelyek képesek valódi, jelentéssel bíró élményeket adni – olyan pillanatokat, amelyek nem a képernyőn, hanem az emlékezetben élnek tovább.