Faye Webster meglepetésként csatlakozott a Turnstile-hoz Londonban

Négy dal kellett ahhoz, hogy a Turnstile londoni koncertje egészen más irányt vegyen. Faye Webster minden előzetes bejelentés nélkül felsétált a West Stage-re, majd a baltimore-i zenekarral együtt adta elő az I Care-t az All Points East augusztus 28-i estéjén.

Webster aznap hivatalosan nem is szerepelt a programban – saját koncertje csak másnap következett a Victoria Parkban. A közös fellépés azonban jóval több volt egy fesztiválos meglepetésvendégnél. Éppen most jelent meg a Turnstile Never Enough: Versions című anyaga, amelyen Webster saját értelmezésében is szerepel az I Care.

A színpadon így rögtön értelmet nyert az a párosítás, amely lemezen elsőre szokatlannak tűnhet. A Turnstile hardcore-ból kinőtt fizikai energiája és Webster jóval puhább, lebegő énekhangja nem ugyanabból a világból érkezik, mégsem oltják ki egymást. Az esőben játszott I Care éppen ettől működött: egy pillanatra kitágította azt, amit egy Turnstile-koncerttől várni lehet.

Ez egyébként az egész zenekari pálya egyik visszatérő története.

A Turnstile rég túljutott azon a ponton, ahol egyszerűen hardcore bandaként lehetne körberajzolni. A műfaj energiája és közösségi ösztöne továbbra is a zenéjük alapja, de az elmúlt években egyre szabadabban engednek be popot, elektronikát, shoegaze-es textúrákat és olyan együttműködéseket, amelyek néhány éve még nehezen fértek volna el ugyanazon a lemezen.

A Never Enough: Versions ezt szinte programszerűen viszi tovább. Elton John, Hayley Williams, Blood Orange, Four Tet, A.G. Cook, Slayyyter, Oklou, Floating Points, Panda Bear, Alex G, Julien Baker, Mustafa és a death metal felől érkező Dying Fetus is részt vesz a projektben. Nem egyszerű remixalbumról van szó, inkább annak megmutatásáról, hány különböző irányba lehet szétszedni ugyanazt a Turnstile-világot.

Faye Webster londoni felbukkanása ennek az ötletnek adott élő formát.

De nem ez volt az egyetlen pillanat, amikor a zenekar kilépett a saját katalógusából.

A set közepén előkerült a Stone Roses I Wanna Be Adored című klasszikusa is. A Turnstile két nappal korábban, a halifaxi The Piece Hallban játszotta először koncerten a feldolgozást, amelyet eredetileg márciusban rögzített az ausztrál Triple J Like A Version sorozatához.

A választás mögött személyesebb szál is húzódik: a zenekar a feldolgozással a Stone Roses néhai basszusgitárosa, Mani előtt tiszteleg. Az eredeti dal lusta, hipnotikus basszusmenete egészen másfajta feszültségből építkezik, mint a Turnstile legtöbb száma, mégis könnyen beilleszthető abba az egyre tágabb zenei térbe, amelyben a banda most mozog.

Már a koncert kezdete előtt világos volt, hogy az este nem kizárólag a keményebb gitárzenéről szól majd. A zenekar Dolly Parton és Kenny Rogers Islands In The Stream című duettjére vonult színpadra.

Aztán jött a váltás.

A Birds, a Real Thing és az Endless gyorsan felépítette a koncert fizikai lendületét, negyedikként pedig már Webster érkezett az I Care-hez. Később a Mystery, a Holiday és a Blackout is előkerült, a műsor vége pedig a Never Enough után a T.L.C. (Turnstile Love Connection) lett.

Brendan Yates közben arra is emlékeztette a közönséget, hogy London a zenekarnak nem egyszerűen egy újabb turnéállomás.

„Ez a második otthonunk. Meg innen származik. Köszönjük, hogy mindig otthon érezhetjük itt magunkat” – mondta a frontember, utalva a zenekar gitárosára, Meg Millsre.

A Turnstile ráadásul nem saját headlinerkoncertjét játszotta: az este Tyler, The Creator kiemelt fellépése előtt kapták meg a West Stage-et. Mégis olyan műsort raktak össze, amelyben a saját dalok mellett egy baltimore-i hardcore zenekar, egy atlantai énekes-dalszerző, egy manchesteri indie-klasszikus és még Dolly Parton is elfért valamilyen formában.