Nelson leszármazottja bírálja a fabric új koncertsorozatát

Alig néhány nappal a St Paul’s Cathedral és a fabric négyéves együttműködésének bejelentése után már komoly vita alakult ki a kezdeményezés körül. Peregrine Hood, a Nelson Society elnöke és Horatio Nelson testvérének leszármazottja élesen bírálta, hogy a londoni klub kortárs zenei rendezvényeket szervezhet a katedrálisban, ahol az 1805-ben elesett brit admirális földi maradványai is nyugszanak. 

A St Paul’s szeptember 1-jén jelentette be, hogy a fabric 2026 és 2030 között a katedrális kizárólagos kortárs zenei partnere lesz. Az együttműködés nem előzmény nélküli: RY X és Patti Smith már fellépett a történelmi épületben, az új megállapodás azonban az alkalmi koncerteket többéves programsorozattá alakítja. Az első estét október 29-én rendezik, és időközben az is kiderült, hogy The Cinematic Orchestra ad koncertet. 

A partnerség részleteit a OneMusic korábbi cikke már bemutatta. A katedrális és a klub akkor elsősorban két nagyon különböző londoni kulturális világ találkozásaként beszélt a projektről: a cél olyan előadók meghívása, akiknek zenéje képes reagálni St Paul’s sajátos akusztikájára, építészetére és atmoszférájára. 

Hood azonban egészen másként értelmezi az együttműködést. Szerinte a kezdeményezés sérti Nelson emlékét, és azzal a kérdéssel foglalta össze ellenérzését: „Semmi sem szent már?” Kritikája ugyanakkor nem kizárólag családi vagy történelmi természetű. Úgy véli, hogy a St Paul’s a kereszténység egyik kiemelkedő szent helye és a brit nemzeti történelem meghatározó szimbóluma, ezért önmagában problémásnak tartja, hogy egy klubkultúrához szorosan kötődő intézmény rendezvényeket vigyen az épületbe. 

A legerősebb hasonlata szerint az egész olyan, mintha „Nelson sírján táncolnának”. Hood hozzátette: az admirális egyházhoz szorosan kötődő családból származott, ezért szerinte elképzelhető, hogy egy szent hely általa vélt nem megfelelő használata még jobban zavarta volna, mint a saját sírja körüli rendezvények gondolata. 

A megfogalmazás ugyanakkor könnyen félreérthető, mert a fabric koncertjeit nem Nelson sírjánál és nem is a kriptában rendezik. A programok ülőhelyes események lesznek a katedrális fő terében, a résztvevőket pedig arra kérik, hogy a koncertek alatt maradjanak a helyükön. Az októberi nyitóeseményt a St Paul’s hivatalosan is „seated, minimal-amplification” koncertként írja le. 

Nelson sírja ettől elkülönülten, a katedrális kriptájának központi részén található. Az admirálist 1806. január 9-én temették el itt, miután a trafalgari csatában szerzett halálos sérülését követően holttestét Angliába szállították. A síremlék ma a Nelson Chamber központi eleme. 

A vita egyik különös részlete, hogy maga a St Paul’s ezt a területet egyébként rendezvényhelyszínként is kínálja. A katedrális hivatalos tájékoztatója szerint a Nelson Chamberben akár 250 fős, vacsora előtti italos fogadás, 200 fős reception és kisebb, legfeljebb húszfős vacsora is tartható. A terem bemutatásában Nelson sírját kifejezetten a helyszín „egyedi központi elemeként” említik. 

A teljes kripta szintén bérelhető: a St Paul’s akár 350 fős állófogadásokat, gálavacsorákat, díjátadókat és prezentációkat is fogad itt. A fabric most vitatott koncertjei tehát valójában távolabb kerülnek Nelson sírjától, mint több olyan eseménytípus, amelyet maga a katedrális régóta hivatalosan engedélyez a kriptában.

Ez nem feltétlenül érvényteleníti Hood vallási kifogását, de fontos kontextust ad a „síron táncolás” képéhez. A most meghirdetett program ugyanis nem rave-sorozat a kriptában: a St Paul’s meghatározása szerint gondosan kurált, ülőhelyes, visszafogott erősítésű kortárs koncertekről van szó. A katedrális célja az is, hogy olyan látogatókat érjen el a zenén keresztül, akik egyébként talán nem lépnének be az épületbe. 

A fabric számára sem teljesen új stratégia, hogy hagyományos klubkörnyezeten kívül szervezzen programokat. A londoni intézmény az elmúlt években több ikonikus helyszínen dolgozott, miközben saját Farringdon-i klubjában is folyamatosan fejlesztette technikai infrastruktúráját. A OneMusic tavasszal bemutatott hangrendszer-fejlesztése jól mutatta, hogy a fabric identitásában továbbra is központi szerepet játszik a klubhangzás, a St Paul’s-program azonban ettől tudatosan eltérő formátumot képvisel. 

A katedrális egyelőre kitart a partnerség mellett. Sandra Lynes Timbrell, a látogatói programokért felelős igazgató szerint az együttműködés célja, hogy kivételes zenei produkciókat vigyenek a történelmi térbe, miközben új közönséget is megszólítanak. A fabric társalapítója, Cameron Leslie pedig két nagyon különböző londoni intézmény találkozásaként jellemezte a projektet. 

A vita így jóval többről szól annál, hogy szólhat-e kortárs zene egy katedrálisban. Inkább arról, hol húzódik a határ egy ma is működő vallási tér kulturális megnyitása és szakrális karakterének megőrzése között. Hood számára a fabric jelenléte már átlépi ezt a határt; a St Paul’s viszont éppen abban lát lehetőséget, hogy az évszázados épület új közönséggel és új művészeti formákkal találkozzon.

Az első valódi próba október 29-én érkezik, amikor The Cinematic Orchestra nyitja meg a négyéves sorozatot a katedrálisban. A fabric a kritikákra egyelőre nem adott külön nyilvános választ.