Két új dallal tért vissza a Fontaines D.C.

A Fontaines D.C. visszatérése nem egyszerűen egy újabb turné első estéje volt. A zenekar augusztus 8-án Cádizban adott először teljes értékű önálló koncertet 2026-ban, és közel egy év kihagyás után úgy lépett ismét színpadra, hogy közben a saját történetük egyik legnehezebb időszakán mentek keresztül.

Júniusban váratlanul meghalt menedzserük, Trevor Dietz. A Baluarte de la Candelariában rendezett koncert volt az első headliner fellépésük a halála óta, így a megszokottnál is nagyobb súlya volt annak, ahogy Grian Chatten és társai visszataláltak a közönséghez.

Nem nosztalgiázni érkeztek. Két eddig ismeretlen Fontaines D.C.-dal is megszólalt, és mindkettő arra utal, hogy a zenekar már a következő fejezeten dolgozik.

A Marianne viszonylag korán került elő. Sötétebb, ipariasabb tónusa azonnal elmozdította a koncert hangulatát, miközben Chatten éneke a Fontaines D.C.-re jellemző nyugtalanságot vitte tovább. „Ez lehet a végzetes párosításod” – énekli egy ponton, majd a refrénben Marianne-t arra hívja, maradjon vele, kövesse őt, és együtt eltűnhetnek.

Még érdekesebb jelzés érkezett a ráadásban. A Six Shot Morning már nem annyira a gitárokból indul ki: lebegő, szinte kozmikus szintetizátor és lüktető basszus adja meg az alapját. „Six Shot Morning, gyönyörű a világ” – érkezik fölé Chatten sora, miközben a zenekar egy jóval tágasabb elektronikus térben mozog.

Két koncerten bemutatott dalból természetesen korai lenne megrajzolni egy következő Fontaines D.C.-album hangzását. Az viszont már most feltűnő, hogy a zenekar nem egyszerűen ott folytatná, ahol korábban abbahagyta. A Marianne fémesebb sötétsége és a Six Shot Morning szintetikus pulzálása két külön irány, de ugyanaz a kísérletező kedv köti össze őket.

Ez azért is izgalmas, mert a Fontaines D.C. az elmúlt években látványosan távolodott attól, hogy egyszerűen dublini posztpunkzenekarként lehessen elkönyvelni. A gitárzene keretei megmaradtak, de egyre több textúra, atmoszféra és popérzékenység került melléjük. Az új számok alapján ezt az utat egyelőre nem akarják visszafordítani.

A cádizi koncert gerincét közben azok a dalok tartották össze, amelyekkel a zenekar idáig eljutott. A Boys in the Better Land, Here’s the Thing, Jackie Down the Line, Televised Mind és Roman Holiday is bekerült a műsorba. A ráadásban a Six Shot Morning után az I Love You következett, végül a Starburster zárta az estét.

Az új dalok felbukkanása ráadásul aligha egyszeri meglepetés. Carlos O’Connell gitáros korábban arról beszélt, hogy a zenekar szívesen visz félkész vagy formálódó szerzeményeket közönség elé, mert az élő játék jó tesztje annak, hogy egy dal valóban működik-e. Cádizban pontosan ezt láthatta a közönség: nem egy már lezárt korszak újraindítását, hanem egy még alakuló következő periódust.

A háttérben közben sem állt le a munka. A zenekar új anyagon dolgozik, és más projektekben is feltűnt: közreműködött a Peaky Blinders: Immortal Man zenei anyagán, valamint a War Child Help(2) albumán is. A visszatérés előtti napokban pedig a BBC történetének utolsó, Maida Vale-ben rögzített élő sessionjén játszottak.

A következő hetek európai koncertjei így már többről szólhatnak a turnéforma visszaszerzésénél. Az út a Reading & Leeds 2026 nagyszínpadai felé vezet, közben pedig könnyen lehet, hogy estéről estére újabb darabok kerülnek elő abból, amin jelenleg dolgoznak.

Cádizban a Fontaines D.C. nem ott vette fel a fonalat, ahol egy éve letette. Két új dallal inkább azt jelezte, hogy a szünet alatt már elkezdett valami más felé haladni. Most először ebből a közönség is hallhatott valamennyit.